Szívszorító

19. "Annyira,de annyira..."

Hidegvízzel megmostam az arcom majd a tükörben bámultam magamat. Az arcom kivörösödött a sírástól. Ismét megmostam vízzel az arcom és igyekeztem megnyugodni.
"Ha ilyen ábrázattal megyek ki az emberek közé, rögtön kérdezősködni kezdenek."
Néhány perc és még néhány kör arcmosás után már nem volt piros az arcom, sőt inkább sápadt voltam, de őszintént szólva nem érdekelt.
Nagy levegőt vettem és minden maradék lelkierőmet összeszedve visszamentem a piknikre.
Bella nagyon pörgött a standnál, rengetegen álltak sorba
- Itt vagyok, bocsi.- szabadkoztam majd munkához láttam én is
- Minden oké?- kérdezte halkan miközben hátul dobozoltuk a rendeléseket
- Igen.- feleltem tömören majd visszamentem egy dobozzal a kezemben a pulthoz
- Tessék .- adtam át egy helyi hölgynek mosolyogva majd elvettem az átnyújtott bankjegyeket
A kasszába beletettem a pénzt,majd amikor becsuktam a kasszát,felemeltem a fejemet megláttam,ahogy David felesége és fia közeledik a standunk felé, David pedig mögöttük jött.
- Anya,apa nézzétek! -mutogatott a sütikre a kisfiú- Süüütiiiik!- tapsolt boldogan a kisfiú
- Milyet kérsz kicsim?- vette fel az anyja- Üdv!- biccentett a nő kedveskedve
- Üdv!- biccentettem vissza kifejezéstelen arccal
- Szia!- integetett nekem aranyosan a kisfiú
Nagyon hasonlított Davidre. Gyönyörű szemei, édes kis arca volt. Imádnivaló és kedves kisfiú volt és ösztönösen is elmosolyodtam.
"Vajon a mi gyerekeink is ilyen szépek lettek volna?"
Összeszorult a mellkasom, de végül
- Szia!- köszöntem vissza-Mit kérsz?- kérdeztem kedvesen a kisfiútól
David csak csendben állt mellettük és engem nézett, a tekintetemet keresve. Futólag összeakadt a tekintetünk,de gyorsan elfordítottam a fejem és a pultra néztem.
- Olyan habosat kérek!- mutatott a kisfiú egy krémesre
- Akkor egy krémest kérünk.-mondta nekem az anyja
Bólintottam
Miközben kivettem a szeletet, Naomi 50 dollárt tett a pultra.
- Köszönjük a rászorulók nevében is.- biccentettem
Naomi bólintott de szóra sem méltatott
- Tessék.- nyújtottam oda a kisfiúnak a tálcát
Szélesen vigyorogva fogta meg
- Megköszönni ki fogja?- kérdezte David "apukás" hanglejtéssel
A kisfiú az apjára pislogott majd rám
- Köszööönööm!- mosolygott, majd boldogan harapott bele a krémesbe

- Jajj, Mattie, csupa hab lettél!- bosszankodott az anyja és zsepivel törölgetni kezdte az arcát
David engem nézett. Félve a szemébe néztem , amelyből sugárzott a szomorúság.
Szólásra nyitotta a száját, de Naomi beelőzte
- Menjünk drágám!- nézett Davidre - Mattienek le kell ülnie,hogy rendesen egyen.
- Szia néni!- integetett habos kezecskéjével nekem
- Szia...- intettem vissza Mattienek ,David tekintetét pedig szándékosan kerültem

Amikor elmentek Bella megszólalt
- Tökre cuki ez a kissrác. Nem is tudtam, hogy nős a szexi doki. Tuti ezért nem kavart senkivel itt.
- Aha.-feleltem halkan
Hallottam, hogy apám valamit magyarázott hangosan,de egy szó sem jutott el a tudatomig.
- Akkor vége?- kérdezte Bella
David után néztem, a szívem összeszorult a mellkasomban.
- Vége.- mondtam
David ekkor mintha megérezte volna,hogy nézem hátrafordult és rám nézett
- Ennek már vége. -suttogtam- Annyira,de annyira vége. -mondtam elcsukló hangon,így csak Bella hallotta
- Na akkor ha vége a pikniknek, pakoljunk össze.- mondta Bella
- Oksa.- mondtam, majd el is kezdtünk összepakolni
"Akkor ezt mondhatta apám,hogy vége a pikniknek."

A pénzt a nagy perselybe szórtam, apám pedig negédesen rám mosolygott.
Némán eljöttem onnan majd összepakoltunk ès visszarakodtunk mindent a cukrászda épületébe.
Bella azután hazasietett,hogy elkészüljön az utcabálra.
Én pedig úgy döntöttem,hogy hazamegyek és otthon is maradok. Csak arra vágytam,hogy sírhassak otthon, a saját kis kuckómban.

Otthon még tusolni sem volt erőm, csak befeküdtem az ágyamba és sírtam. Fájt az egész: David hazugsása és a tény,hogy már családja van. Önző módon elhittem,hogy csak az enyém... mekkorát tévedtem. Szégyen gyűrt maga alá,hiszen egy nős férfivel kavartam és szexeltem. Fogalmam sem volt arról,hogy ki is ő valójában. Vakon odaadtam neki magamat , pedig csak a sarkamra kellett volna állnom,és követelni, hogy beszéljen magáról. Így már persze érthető volt,miért is nem beszélt a családjáról és a múltjáról. Csak egy kis szórakozás voltam neki,egy hülye kis nő, akit megdughat és hülyíthet,amíg a felesége és a fia várják egy másik városban.
Hitetlenkedve ráztam a fejem,miközben keservesen zokogtam.
- Hogy lehettem ennyire hiszékeny?- hajítottam el a szoba másik végébe a kezemügyébe kerülő első párnát
"Odafigyelhettem volna a sok részletre,de persze fel sem tűnt!" ekkor elárasztották az agyamat a David által mondott dolgok:
"Volt némi elintézni valóm Austinban."
-Szóval valószínűleg Austinban lakik a családja...- suttogtam

"...az mindig nehéz, ha egy gyerek fekszik a műtőasztalon."
Persze, hiszen ő maga is apa....

"Nekem te kellesz, pontosan úgy ahogy vagy."
-Na persze, és a feleséged?!-szipogtam

"Családi ügy, nem akarok erről beszélni."
-Na igen,elhiszem,hogy nem akartad az orromra kötni,hogy házas vagy és van egy gyereked!- hajítottam el még egy párnát dühösen

"Imádom,hogy ilyen jók vagyunk együtt."
Imádtál kihasználni....

"Te igenis megérdemled az odafigyelést."
Az őszinteséget is megérdemeltem volna!

"Fogalmad sincs milyen fontos vagy nekem."
Hát annyira biztos nem,hogy elmondd őszintén a tényeket!

"Szeretlek."
-Mekkora hazugság!!! Hogy hihettem el?!- sírtam hangosan

A telefonom üzenet érkezését jelezte.
Lassan a kezembe vettem az éjjeliszekrényen heverő készüléket,majd a képernyőre pillantottam

David: Penny, nagyon sajnálom. Mindent borzasztóan sajnálok!!! Szeretnék veled beszélni.

- Azért,hogy még többet kamuzhass?!- kiabáltam a telefonra,majd az ágyra ejtettem a mobilt

Néhány perc múlva csörögni kezdett a mobilom.
David hívott. Hagytam csörögni.
Percekkel később ismét hívott. Akkor már kinyomtam a hívást. Megint hívott,de akkor már a telefont is kikapcsoltam.

Rövid időn belül elmyomott az álom.
Szörnyű,zavaros rémálmok nyomasztottak.
Izzadságtól csatakosan ébredtem,s kellett néhány másodperc hogy észhez térjek és felfogjam,hogy az élesen visító ajtócsengő hangjára ébredtem fel eredetileg,ami megint felvisított.
"Ki a fene az? " bosszankodtam
Ránéztem a faliórára: 21:39
- Kicsoda lehet az ilyenkor?!- odavánszorogtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam