Szívszorító

14."Mi történt veled?"

- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt.- mosolygott rám David ,amikor leheveredtünk a kanapéra folytatni a filmet
- Egészségedre.- viszonoztam mosolyát
- A desszert volt a kedvencem.- súgta a fülembe
Kuncogva bújtam szorosan hozzá majd csendben néztük a filmet.

Bizonyára elnyomott az álom valamikor a film közben ,mert arra ébredtem,hogy David a karjaiban visz.
Álmosan nyöszörögni kezdtem
- Szia álomszuszék!- mosolygott rám imádnivalón David- Elaludtál.- nevetett halkan- Nem akarom, hogy megfájduljon valamid, szóval beviszlek az ágyadba.
- Köszi.- motyogtam álmosan
Óvatosan befektetett az ágyba és betakart.
- Jó éjszakát!- adott egy puszit az orromra- Holnap egésznap dolgozom, és holnapután is,de aztán szerdán találkozhatnánk,ha ráérsz.
- Oké. Az jó lenne.- mosolyogtam félálomban
- Szép álmokat!- suttogta majd finoman,lágyan megcsókolt
- Neked is.- suttogtam majd intettem neki és ahogyan figyeltem,hogy kimegy az ajtón,ismét elnyomott az álom.

Másnap reggel korán felébredtem, elmentem futni, lezuhanyoztam, megreggeliztem és elindultam dologzni.

Nagy pörgés volt már rögtön nyitás után, hiszen a Texasi hőség teljes erejével csapott le a városra aznap, tehát mindenki jegeskávét és fagylaltot akart. A nagy hajtás közepette még inkább hálás voltam azért, hogy Bella aznap már ismét munkába állt.
A tortarendelésekkel is muszáj volt halandi, így amíg Bella a pultnál tartotta a frontot és kiszolgálta a vevőket, én a konyhában hátul készítettem a megrendelt tortákat.
Sokszor eszembe jutott David és őszintén szólva hiányzott. Nem akartam zavarni , így nem hívtam vagy írtam neki, de ő sem engem. Persze felfogtam,hogy nagy odafigyelést kíván a munkája és nincs ideje nekem üzengetni így igyekeztem nem a lelkemre venni, hogy ő sem keresett engem.
Szinte megállás nélkül robotoltam: sütöttem, mázoltam, töltöttem, díszítettem, festettem stb. Észre sem vettem, hogy már jócskán elmúlt dél. Bella libbent be a konyhába,csak akkor hagytam abba az órák hossza óta tartó folyamatos munkát:
- Miért nem ebédeltél?- kérdezte egy székre ülve - Már délután 2 is bőven elmúlt. Hé, te nem is ittál?- emelte fel kérdőn a vízzel tele töltött palackomat
- Igazából nem is vettem észre, hogy így eltelt az idő.- vontam vállat majd teljes testemmel felé fordultam
- Hallod annyian vannak ma, brutál.- füttyentett - Nemrég ürült ki a cuki végre, eddig mindig volt néhány ember- nyújtózkodott- mondjuk én menetközben benyomtam néhány szelet sütit, szal nekem az ebéd pipa. Ja és nyugi felírtam amit megettem, nem sumákolok a főnök úgyis megtudná.- nevetett
Mosolyogva bólintottam.

Felálltam a székről,amiről hosszú ideje előre görnyedve díszítettem a tortákat. De ahogyan felálltam a szemem előtt szürkés pöttyök villantak fel majd folytak össze, majd a látásom homályossá vált ,szédülni kezdtem és nyomottan fájni kezdett a fejem.
- B-Bel-la...- dadogtam erőtlenül, majd éreztem ahogyan lassan kimegy a lábamból minden erő ,utána pedig összefolyt a szemem előtt a világ és elsötétült
- Penny!- visította Bella a nevemet,de ezt is már csak úgy hallottam, mintha nagyon messziről kiáltana

Arra eszméltem, hogy éles fény világított a az egyik szemembe,majd a másikba.
Ahogyan lassan kinyitottam a szemeimet a szúrós fénytől azonnal szorosan összezártam.
- Reagál a fényre, úgy tűnik, eszméleténél van.- mondta egy hang- Hall engem Ms. Dashwood? Ha igen,akkor kérem, hogy nyissa ki a szemeit!- kérte a hang
Lassan kinyitottam és realizáltam, hogy kórházban vagyok.
- Mi történt?- kérdeztem halkan,rekedtes hangon majd a dokira néztem,akit látásból ismertem is, tősgyökeres helyi lakos.
- Elájult. Elvégeztünk néhány tesztet és az eredményekből következtetve nagy valószínűséggel dehidratáltság miatt lett rosszul. Most kap infúziót, és kicsit pihennie kell. De néhány óra múlva lecsöpög az infúzó és utána hazamehet, ha addig nem lesz további panasz. Rendben?- mosolygott kedvesen
Bólintottam
- Igen, köszönöm.- próbáltam visszamosolyogni, de kétségeim voltak arról hogy mennyire sikerült
A nővérek még kicsit tettek-vettek a kórteremben, amiben szerencsére egyedül feküdtem, így amikor kimentem a teremből végre élvezhettem a csendet és a nyugalmat. Vagyis a csendet kevésbé, mert nem volt ajtó, amit becsukhattak volna, csak egy ajtókeret.

"Ez csak egy átmeneti szoba, azok kerülnek ide,akiket nem kell befektetni és csak néhány órát töltenek bent."- emlékeztem vissza az egyik nővér magyarázatára
Mélyeket lélegezve,próbáltam pihenni. Valóban megviselt a meleg és észre se vettem hogy a szervezetemet annyira cserben hagytam, nem is csoda hogy rosszul lettem. A dehidratáltság nem játék!
Kb 1 óra múlva Bella jött be hozzám
- Hogy vagy? Hallod, nagyon megijedtem! Hirtelen falfehér lettél és elájultál. Nagyon beparáztam!- sóhajtott aggodalmasan
- Jobban vagyok már.- mosolyogtam rá
- Helyes.- kacsintott - Holnap viszont be ne merj jönni! Beszéltem Mrs. Hallowayel és ő mondta, hogy legalább 1 napot pihenned kell.
Beletörődően sóhajtottam.
- Rendben.- biccentettem
- Na, de mennem kell a gyerekért. Holnap rádcsörgök, hogy mi a helyzet.- dobott egy puszit, s az ajtóból visszafordulva megszólalt- Tényleg pihenj és figyelj oda magadra Penny!- kérlelt
Ekkor megláttam,hogy Bellától néhány méterre ott állt David.
Néhány papír volt a kezében ahogyan a pultnál állt és a papírokat kezdte a pult felé mozdítani, de amikor rám nézett szemei rémülten tágultak ki, keze megállt mozdulat közben, szoborrá dermedt.
- Oké.- bólintottam Bellának - Jól leszek.-mutattam fel a hüvelykujjam
- Na puszi!- intett Bella és elindult a folyosón
Néhány másodperc múlva David letette a papírokat és lassan az ajtóhoz sétált. Szemei az infúzió és közöttem cikázott.
- Szia!- köszönt halkan, s a fejemnél megállva láttam rajta hogy észbekapott,hol is vagyunk így nem csókolt meg- Mi történt veled?-kérdezte szinte sokkolva, majd sietve elvette az ágy végéről a kórlapot.
- Rosszul lettem.- vontam meg a vállam- Buta voltam.- mogyogtam de David a kórlapot olvasta és az adatokat,tesztek eredményeit
- Nagyon buta voltál!- morgott- Ekkora forróságban elfelejteni inni....- rázta a fejét, majd aggodalmas tekintetét végigvonultatta rajtam- Figyelj oda jobban magadra!- kérte szinte könyörögve

Visszatette a kórlapomat s ismét megállt az ágyam mellett s nagyot nyelt:
- Amikor megláttalak itt, infúzióval.... Hát ne tudd meg mit éreztem.- hunyta le a szemeit- Nagyon megrémített.- nyújtotta kezét az arcom felé majd menetközben ökölbe szorította és leeresztette- Most annyira szeretnélek magamhoz ölelni.- mormolta, majd sóhajtva a hajába túrt a tenyerével - Hogy vagy?
- Már jobban. Megmaradok.- nevettem halkan - Ne aggódj!- mosolyogtam rá
Sietve kinézett a folyosóra,hogy valaki idenéz-e majd sietve megpuszilta a homlokomat
Megnézte az infúziómat:
- Ez kb egy óra múlva csöpög le. Ki visz haza?- kérdezte halkan
- Én magamat.- nevettem
- Meg egy frászt!- mormolta- Na most pihenj és kérlek szépen figyelj magadra oda. - nézett édesen
- Igenis Dr.Harris.- vigyorogtam
Davis halkan nevetett egyet
- Nekem most már muszáj mennem, estig még műszakom van. Majd beszélünk. Jó legyél!- intett szomorkásan mosolyogva
- Igyekszem, szia!- suttogtam majd kiment a teremből

Kicsit több,mint egy órával később a nővérek levették az üres infúziót és kivették a kanült a karomból. Aláírtam néhány papírt, hogy saját felelősségemre távozok és már a kórházon kívül is voltam. Lassan sétálva hazafele indultam volna,amikor egy taxis rámdudált. Samson volt az a taxis,helyi ,régről ismertük egymást.
- Halihó Penny. Már egy ideje vártalak.- intett
- Tessék?- kérdeztem a homlokomat ráncolva
- Az egyik doki rendelt ide neked taxit, hogy hazavigyen téged. A nevét nem mondta,de rendes tagnak tűnt. Már egy 20 perce itt szobrozok, szóval pattanj be és hazaszállítalak.
Meglepetten pislogtam néhányat.
- Öhm...de én..én...nálam nincs most pénz , mármint csak kártya.
- Hagyd csak, ő már kifizette. Brutál jó borravalót adott, igazándiból annyi lóvét adott,hogy a mai keresetem már meg is van,szóval ezután haza is megyek. Azt kérte,hogy jöjjek ide- ránézett a telefonjára- 20 perccel ezelőttre. Én jöttem is és amikor ideértem azt kötötte a lelkemre,hogy mindenképpen várjalak meg és utána vigyelek haza,mert rosszul voltál vagy ilyesmi és egyedül nem lenne jó hazamenned. Na gyere!- intett vigyorgva
Szóhoz sem jutva beszálltam Samson taxijába és hazáig csak hallgattam Samson szóáradatát,ahogyan mindenféléről fecsegett.

Mikor hazaértem a szívemben túlcsorduló érzelmek és a meghatottság rávett arra ,hogy írjak egy sms-t Davidnek.

Én: Köszönöm! Hazaértem. Nagyon hálás vagyok,amiért gondoltál rám.☺️

Rögtön jött a válasz

David: Nagyon szívesen Penny! Mindig csak rád gondolok😘
Na,de azért önző céljaim is voltak ezzel: a tudat,hogy épségben hazaértél és jól vagy,nagyon megnyugtat így már teljesen a munkámra tudok koncentrálni.🤭
Pihenj sokat! Puszi😘

Én: Úgy lesz. Jó munkát! Puszi😘☺️

Széles vigyorral az arcomon indultam el tusolni,majd utána még lefekvéskor is melengették szívemet David szavai és figyelmes gesztusa.