Szívszorító

21. "Mondjuk ki..."

Nem sikerült visszaaludnom miután David elment a lakásomból. Amint lehunytam a szemeimet,azonnal Naomi és Matthew képe kúszott a tudatomba.
Persze nem hibáztatom Davidet, hiszen nyilván nem képes lemondani a kisfiáról.
Soha nem is kérném erre.Ezt abszolút megértem.
De az a szemét felesége,Naomi. Miatta nem lehet velem David és gyűlöltem emiatt.
Egyszerűen alig tudtam felfogni azt amit David mesélt. Borzasztó teher lehet ez neki. Nem elég hogy van egy drogos testvére,aki ráadásul egy gyilkos is.....még a felesége mindennek tetejében egy gonosz kurva is.
Természetesen egész éjjel valamilyen megoldáson gondolkodtam,amivel együyt lehetnék Daviddel,de semmivel nem tudtam előrukkolni.
Nagyon sajnáltam őt, és persze magamat is. Undorító lapokat osztott nekünk a sors.
"Vajon tud rólam Naomi? A pikniken semmi jelét nem láttam, hogy felismert volna. Az is lehet,hogy tudja azt,hogy Davidnek van valakije,de nem tudja ki az. Persze az is esélyes,hogy nem is sejti,hogy David találkozgat valaki mással."- morfondíroztam
Valahogy az utolsót tartottam a legvalószínűbbnek, hiszen abból amit megtudtam Davidtől Naomiról,na ő pont nem az a fajta nő,aki elviseli ha a férje mással van. Jó,persze senki sem az a fajta, de az ilyen nők presztízs kérdést csinálnak ebből és az egójuk nem engedi,hogy a "tulajdonukhoz" bárki illetéktelen érjen.
Ha sejtené miket műveltünk Daviddel...

Megráztam a fejemet,mintha azzal az összes gondolatot és dilemmát egy csapásra elhessegethett volna, majd a kelő nap fényében futni mentem.

Keményen meghajtottam magam,de nagyon jól esett. Sajgó végtagjaimat a kellemesen hűvös vízsugár alatt áztattam miközben lezuhanyoztam ,aztán pár falat gyümölcsöt elmajszoltam reggeli címén ,majd kitakarítottam a lakásomat.

Amikor már 11 is elmúlt szinte ragyogott a lakás és minden létező házimunkát elvégeztem, muszáj volt írnom egy üzenetet Davidnek még ebéd előtt. Így hát erőt vettem magamon és bepötyögtem a mondandómat:

Szia! Szeretnék veled beszélni.
Penny

Alighogy letettem a mobilt már érkezett is David válasza:

Szia Penny! Mindjárt átmegyek hozzád.

Átöltöztem mert nagyon nem akartam a szakadt, kinyúlt melegítőmben fogadni így egy kicsit csinosabb ruhába bújtam és egy kényelmes flip-flopba.
A hajamat fésültem a tükör előtt állva,amikor felvisított a csengő.
Renegve kifújtam a levegőt és az ajtóhoz sétáltam.
Homlokomat az ajtónak döntve vettem még néhány mély lélegzetet aztán kinyitottam az ajtót.
Davidre nézve azonnal észrevettem a sötét karikákat a szemei alatt, amit azt jelentette,hogy ő sem aludt túl jól.
- Szia!- köszöntem neki - Gyere be!
- Szia,köszi.-biccentett halvány mosollyal és a nappali felé indult.
- Leülhetek?- kérdezte a kanapéra mutatva
- Hát persze.- feleltem ,de én nem ültem le
David várakozón nézett rám, arca feszült, egyértelműen ideges volt, vagy inkább zaklatott.
- Nagyon sokat gondolkodtam azon amit mondtál. -kezdtem bele lassan-Tényleg. Aludni sem tudtam,étvágyam is alig van. Teljesen kicsinál ez a helyzet.- máris könnyek szúrták szemeimet pedig megfogadtam magamban hogy nem fogok sírni- Rengeteg kérdésem lenne,de végül úgy döntöttem,hogy nem szeretném tudni a részleteket. Nem vagyok biztos abban,hogy meg tudnék vele birkózni.

David lassan bólintott, és továbbra is csendben figyelt.

- Teljesen össze vagyok zavarodva és nem tudnám elviselni a gondolatot,hogy én állok a családod boldogságának útjába. -ökölbe szorítottam kezeimet,körmeim a bőrömbe vájtak
- Penny, nem te okoztad ezt.- vágott közbe David- Te nem tehetsz semmiről. Soha nem voltunk boldogak Naomival—-
- A szeretőd vagyok.- szakítottam félbe David mondandóját majd széttártam nevetve a karjaimat kínomban- Mondjuk ki, az vagyok. Mit fog szólni a feleséged ha rájön? Hm?!Ugyanis gondolom fogalma sincs arról, hogy én a képben vagyok.
David indulatosan felpattant:
- Teszek arra,hogy Naomi mit mond. Az alku tárgya az volt,hogy nem válok el tőle,azt nem mondta—-
- Hát persze,hogy nem mondta.- túrtam a hajamba- Elvégre nem is jut eszébe hogy ilyet tennél. -emeltem fel a hangomat
- Nem érdekel.- felelte csendesen- Szükségem van rád.- nézett mélyen a szemembe
- Nem akarom tönkretenni az életedet. Mi lesz a fiaddal?- lehajtottam a fejem,és gyorsan kipislogtam az előtörő könnycseppeket
- Matthew ugyanúgy az életem része marad. Ő és te vagytok nekem a legfontosabbak.-mondta elcsukló hangon
Erre felkaptam a fejem és Davidre néztem
- Tisztában vagyok azzal, hogy bonyolult az életem és ez a helyzet,de nem mondok le rólad. -jelentette ki és közelebb jött-Nem vagyok rá képes.-folytatta halkabban- Pontosan tudom,hogy nem szegem meg az alkut ezzel,így nem lehet belőle baj. Mindemellett egész életemben  mindig azt tettem amit mások akartak,de most nem. -rázta meg a fejét-Most az egyszer igenis önző leszek és a saját szívemre hallgatok. Soha a büdös életben nem tudnék tükörbe nézni a tudattal, hogy eleresztettelek. Rohadtul önző vagyok, tudom. De szeretlek és hozzám tartozol.
- Mi lesz, ha—-
- Majd megoldjuk.- szakított félbe, majd kezei közé fogta arcomat s homlokát az enyémnek döntötte- Szeretlek, Penny. Csak ez számít.

Olyan sebesen cikáztak a gondolataim,hogy szinte beleszédültem.
Nem tudtam mit feleljek.
"Ha ebbe beleegyezem ,akkor vállalom azt,hogy nem lehetek több soha, mint a szeretője. Soha nem fog feleségül venni. Örökké rejtőzködnünk kellene. Hiába szeretem őt, nem vagyok biztos abban,hogy eltűrném az örök második szerepét.... Ugyanakkor, szívből szeretem Davidet és ha együtt vagyunk minden tökéletes, hiszen ahogyan ő is mondta összetartozunk. MIT TEGYEK?!"

Lassan lehunytam szemeimet, s beszívtam David illatát majd kinyitottam szemeimet és David arcát fürkészve megszólaltam: