Szívszorító

3. "Ajándék."

Pénteken,munka után ahelyett, hogy egyenesen hazaindultam volna, úgy döntöttem meglátogatom anyámat.
Hetente legalább egyszer szoktam vele találkozni, s mivel azon a héten abszolút nem volt rá időm,így pénteken már muszáj volt ránéznem, hogy hogyan van.
Mivel péntek esténként apámnak rendszerint elfoglaltsága volt a gyülekezettel így jó esélyem volt arra, hogy nem találkozom vele. Ez különösen feldobott.

Gondolataimba merülve, halkan magamban dúdolva, sétáltam a házhoz,amiben a szüleim laktak,ahol felnőttem és ahova a kellemesek mellett sajnos sok fájdalmas emlékem is fűzött.
Megráztam a fejemet,mintha ezzel el tudnám űzni a felvillanó képeket,de persze ez egyátalán nem sikerült.

A bejáratiajtóhoz érve nem kopogtam,hiszen végülis hazamenetem,hanem csak benyitottam és a szandálomat lerúgva, a nappaliba mentem.
Anya a megszokott fotelében ült, és nézte a TV-t.
- Szia!- köszöntem rá
Felém fordította a fejét és karikás szemeivel rám nézett
- Penny. Szia.- mormolta színtelen hangon anyám
A kanapéra leülve anya felé fordultam egész testemmel. Ő továbbrai is üres arckifejezéssel meredt a TV-re.
- Anya, hogy vagy?- kérdeztem halkan és óvatosan megfogtam az egyik kezét
- Jól.- felelte fakó hangon majd egy halvány mosolyt villantott felém,több-kevesebb sikerrel

Elmerengve körülnéztem.
A fotel melletti apró asztalkán egy morzsával borított tányér és egy kis pohár víz volt.
"Legalább evett valamennyit."
- Szükséged van valamire? Tudok valamit segíteni?- kérdeztem
Rám emelte tekintetét majd némán megrázta a fejét. Finoman megszorítottam a kezét, és csendben néztük a műsort.
Amióta elköltöztem innen, teljesen magába fordult én pedig semmit nem tehettem ez ellen. Nyilván apán passzív-agresszív viselkedése csak rontott anya gyógyszerfüggőségén, én pedig tehetetlenül szemléltem az egészet. Sokszor próbálkoztam anyát meggyőzni,hogy hagyja el apát,de minden kísérletem hasztalan volt. Néha azon merengtem,hogy talán anya nem is akar más életet magának, még akkor sem ha a jelenlegi élete szar....

Még másnap is ezen gondolkodtam, de persze nem mutathattam ki,nehogy Bella gyanakodni kezdjen.
Szívem szerint pedig simán kitálaltam volna apámról,hadd tudja meg mindenki mekkora egy gerinctelen seggfej. De minden ilyen ötletemet elvetettem,mert tudtam,hogy nem járnék sikerrel,sőr csak magamat és anyát szívatnám meg.

Péntek késő délután hátravonultam a konyhába és legalább egy tucat szülinapi tortát dekoráltam ki a megrendelők kéréseinek megfelelően.
Már órák óta erősen koncentráltam, semmi mással nem törődtem, épp ezért nem tudatosult bennem,csak a sokadik "Elnézést"-re hogy valószínűleg nekem kellene kimennem a pulthoz.
Megmostam a kezeimet.
"Hol a fenében van Bella?"-bosszankodtam,mert utáltam,ha alkotás közben megzavartak

Határozott léptekkel kimentem a konyhából,de a mérgem egy pillanat alatt elpárolgott,mivel Dr. Harris állt a pultnál
- Hello David!-csicseregtem
- Szia Penny! -mosolyodott el- Mennyeiek voltak a sütemények,köszönöm.

Elpirultam kissé.
- Nagyon szívesen,mindig jó hallani a pozitív visszajelzéseket. - mosolyogtam
- Ami jó,az jó.- kacsintott- Kávét szeretnék kérni.-folytatta a pultra könyökölve
- Ilyenkor?- szaladtak fel a szemöldökeim ösztönösen
- Nos,igen. Éjszakai ügyeletem lesz.- bólintott-Olyankor mindenképpen rámfér a koffein, szóval egy jó erőset kérek.

Bólintottam,majd hozzáláttam a feladathoz.
- Kipróbáltam az éttermet is és az is remekül bevált.- hallottam a hátam mögül a hangját
Hátrafordultam amíg a gép tette a dolgát.
- Szuper! Örülök.- mosolyogtam vidáman- Na és akkor holnap meglátogatod a majálist?
- Igen. Kíváncsian várom.- bólintott- Izgulsz a süteményes verseny miatt?- kérdzete
Ekkor a kasszához lépve meglepetten tapasztaltam,hogy le van zárva
"Mennyi az idő?"
Felnéztem a faliórára, s már 20 perce bezártunk.... papíron.
Kinyitottam a kasszát és David kifizette a kávét.
Hangosan felnevettem.
- Én nem indulok.- ráztam a fejem még mindig kuncogva- Nem lenne túl sportszerű a többiekkel szemben. Csak a pontozásban veszek részt. Apropó!- benyúltam a sütis hűtőbe majd egy mangó-krémes szemeletet csomagoltam be.- Ezt meg kell kóstolnod.- nyújtottam át neki
Meglepettem pislogott rám
- Ajándék. Egy kis boldogsághormon jól jöhet még éjszaka.
Gyönyörű mosolyt villantott.
- Nem fogadhatom el, hadd fizessem ki!- nézett édesen
- Dehogyis!- legyintettem- Ez csak egy kis apróság.
- Oké, egy feltétellel fogadom el.- nézett a szemembe
- Milyen feltétellel?- pislogtam
Ekkor elém tolt egy szalvétát
- Add meg a számod!- mosolygott
Meglepetésként ért a dolog ,de kezem azonnal a pulton heverő tollért nyúlt és takaros kis írássommal felvezettem a szalvétára a telefonszámomat.
David elégedetten mosolygott a szalvétára majd zsebre tette és visszanézett rám. Hirtelen másik szalvéta után nyúlt aztán tenyerével mutatta, hogy a tollat kéri
- Itt az én számom.- adta a kezembe a szalvétát
- Rendben. - motyogtam elpirulva
- Köszönöm a süteményt és a számodat. -kacsintott,mire a szívem heves dobogásba kezdett
- Ugyan.- legyintettem erölőltetett nevetéssel
David az ajtó felé indult.
- Holnap remélem találkozunk.- intett
- Én is.- vallottam be- Jó munkát!- intettem vissza
- Neked is. Szép estét Penny.- mosolygott még rám az ajtóból visszafordulva

Másodpercekig ábrándozva néztem utána ,de aztán fejbevágott a felismerés
- Bella! Hol vagy? - emeltem fel a hangon
Semmi válasz ekkor néztem rá kasszára rendesen, ahop egy cetli várt
"Bele voltál merülve a munkába szivi,így megcsináltam mindent. Majd zárd be az ajtót. Puszi!"

"Jó ég! Szerencse,hogy csak David jött be, és nem valaki más!"
Sietve bezártam az ajtót és lezártam a kasszát. Kapkodva elpakoltam a konyhában és hazamentem.

Másnap reggel nem nyitottuk ki a cukrászdát a főnökünk azt kérte,hogy menjünk a majálisra és kicsit lazítsunk.

Vidáman ébredtem és izgattottan készülődtem a majálisra. Na persze nem az esemény miatt,hanem mert tudtam,hogy David is ott lesz. Épp ezért kicsit csinosabbra vettem a figurát: virágmintás lenge ruha, lapostalpú,pántos szandál, a hajamat pedig kifésültem és kivasaltam. Visszafogott sminket tettem magamra majd a telefonomat és a tárcámat egy kistáskámba tettem s elindultam.