Szívszorító

22. "Semmi."

- Szeretném, ha ez működne, tényleg nagyon szeretném. De borzasztóan félek.
- Mitől?- kérdezte David
- Attól, hogy szenvedni fogok és végül elveszítelek.
- Soha!- nézett szemeimbe
- Ezt nem tudhatod.- mosolyodtam el keserűn
- Mindent meg fogok tenni azért,hogy te boldog legyél. Szeretlek és könyörgöm neked,hogy adj egy esélyt kettőnknek!- nézett rám könyörögve
Csendben néztem őt és közben a szívem egyre csak azt hajtogatta: Tedd meg! Boldog leszel.
Életem egyik legmeghatározóbb döntését hoztam meg akkor amikor azt mondtam,hogy :
- Próbáljuk meg.- suttogtam apró mosollyal az arcomon
David fellélegzett majd forrón birtokba vette ajkaimat.
- Annyira szeretlek.- szakadt el egy pillanatra, majd magához ölelt és ezúttal lassan csókolt meg,finoman. David csókja szinte sugározta a megkönnyebbülést és az irántam érzett ragaszkodását és rajongását.
Elvesztem puha ajkaiban , ujjaim pedig rövidke borostával borított arcát simogatták.
- Tényleg te vagy az én texasi csodám.- mosolygott
Elpirultam.
- Van valami terved mára? Ráérsz?-kérdeztem reménnyel telin, ahogyan az újkeletű boldogság szétáradt a testemben
- Ma nem dolgozom,csak holnap reggeltől estig,de ma szabad vagyok.- puszilt homlokon
- El szeretnék menni anyát meglátogatni,de utána csinálhatnánk valamit.
- Na és mit?-kérdezte
- Lepj meg!- kacsintottam
- Kihívás elfogadva.-bólogatott pajkos mosollyal- 4 körül jó neked?
- Igen.
- Rendben, 4-re itt leszek.
Kikísért az ajtón majd miután kulcsra zártam elköszöntünk.
David sietve körbenézett az utcán, hogy lát-e valaki bennünket majd mikor meggyőződött arról, hogy tiszta a levegő apró puszit nyomott a számra aztán külön- külön irányba indultunk.

A szüleim háza kivülről rendezettnek és a hangszigetelésnek köszönhetően csendesnek tűnt, azonban belépve azonnal tudtam,hogy baj van. Megint.
A nyomasztó levegő, a földön szerte-szét heverő üvegszilánkok és anyám halk sírása mind arról árulkodtak,hogy apám ismét bekattant.
- Anyu?- szólongattam feszülten,de a konyhában meg is találtam
Az asztalnàl ült ,arca néhány helyen zúzodott, szemei vörösek a sírástól
- Kicsim, menj most el!Apád....- hangja elcsuklott és megrázta a fejét
- Mit csinált megint?- kérdeztem dühösen és sietve anya mellé guggoltam- Eltört valamid?
- Nem. - felelte - Rossz napja van most.
- Miért véded?!- tátottam el a számat
- Lám, lám... Hát te is idetolod a képedet?- jelent meg apa a konyhaajtóban egy régi melegítőnadrágban és egy atlétában. Kezében egy doboz sör.
- Nem vagyok hajlandó szóba állni veled!- sziszegtem
- Mit képzelsz te magadról?!- mennydörögte- Te velem így nem dumálsz!
Néhány lépéssel már mellettem is termett és mire meg tudtam volna mozdulni a karomnál fogva felrántott és a hajamat markolva hátrafeszítette a fejemet
- Megmondtam, hogy számolunk amiért megszégyenítettél , hát mégis mit gondolnak így rólam? Vissza sem öleled az apádat?!- ordított
- Azt gondolják rólad ami valójában vagy!- kiabáltam rá - Egy rohadék!
Apám arca eltorzult és ököllel gyomorszájon vágott.
A fájdalomtól felsikoltottam. A hajamnál fogva a földre lökött. Fejem nagyot koppant a burkolón.
- Velem te nem pofázol így!!!- üvöltött az arcomba
Sajgott a fejem és , forgott velem a világ
- Vasárnap eljössz és viselkedni fogsz! - morogta majd felállt mellőlem ,de mielőtt kiment volna a hátsókertbe még egyszer az oldalamba rúgott
Felsikoltottam.
Apám pedig elégedetten nevetve kiment a házból.
- Jajj, kicsim. Mondtam,hogy menj haza!- sírdogált anya
- Nem az a megoldás.- nyöszörögtem a földön- Hanem az,ha elhagyod őt örökre.-sírtam és közben lassan felültem,de sajgott mindenem és borzasztóan szédültem
- Nem tehetem.
- De igen. Megteheted.- sziszegtem miközben felálltam- Mire vársz?
- Nincs hová mennem. Nincs senkim. És ő jó ember,csak vannak rossz napjai.
- Ezt te sem hiszed el.- néztem rá mérgesen majd miután feltettem a napszemüvegemet elhagytam a házat

A lakásomban letusoltam és lealapozóztam apám ütései és rúgása miatt keletkezett foltokat.
Szégyelltem az egészet és nem akartam,hogy David megtudja.
Ettem egy pár falatot majd lefeküdtem aludni egy kicsit mielőtt David megérkezett volna.
Fél 4 körül felkeltem és összeszedtem magamat és sütöttem egy adag muffint. 4 után pár perccel meg is sültek így kire David betoppant friss süti várta.
- Hú, mi ez a mennyei illat?- kérdezte
Egy csokor vörös rózsával a kezében mosolygott rám. Másik kezében egy papírszatyor.
- Neked sütöttem. Csokis muffin.- vigyorogtam
- Én pedig ezt neked hoztam.
- Köszönöm.- elvettem a csokrot és megcsókoltam- Gyönyörűek.- nézegettem a csokrot
- A leggyönyörűbbnek csak ilyen jár.- dorombolta
- Kérsz nasit?- kérdeztem
- Naná!- vigyorgott majd vett egy muffint és leült vele a kanapéra. Nagyot harapott belőle és elégedetten bólogatott- Nagyon finom. Na és te kíváncsi vagy, hogy találtam ki mára?-vonogatta szemöldökeit
- Igen.- tapsoltam izgattottan
- Akkor kukkants bele a szatyorba!

Izgattottan vettem az ölembe a szatyrot és belenéztem.
A szatyorban egy társasjáték volt és egy üveg bor.
- Monopolyzni fogunk?- kuncogtam izgatottan
- Csak ha szeretnél.- bólintott David
- Még szép, hogy akarok! Ezer éve nem társasoztam.
- Akkor pakoljuk elő.- puszilta meg az arcomat
- Oké és aztán jól megverlek benne.- nevettem izgatottan
- Ó, de magabiztos lettél.- nézett rám csibészes mosollyal- Felbontom a bort,rendben?
- Oké. Poharak a felső szekrényben.
- Rendi.
David két pohár borral tért vissza én pedig már majd em minden előpakoltam.
Választottunk bábut és játszani kezdtünk.

- A fiaddal is szoktál játszani?- kérdeztem amikor már kb. egy órája játszottunk
David elgondolkodva nézett rám:
- Biztosan erről akarsz beszélni?- kérdezte óvatosan
- Igen. Érdekel ez az oldalad is.- mosolyogtam
- Nos, Mattie még csak 4 éves. Nem igazán szoktunk társasozni, kicsi ő még ahhoz.- mosolyodott el- Őt még inkább labdázás meg a legózás meg a játékautók kötik le.
Annyira aranyosan mesélt róla, hogy majdnem elolvadtam.
- Nagyon szereted őt.- ez nem kérdés volt,hanem kijelentés. Olyan szeretetteljes mosoly terült el az arcán amikor a fiáról beszélt,hogy akaratlanul is arra gondoltam, hogy ha valaha nekünk is lesz gyerekünk milyen jó apja lesz majd neki.
- Igen, nagyon.- bólintott elgondolkodva
- Milyen sűrűn láthatod?
- Nincs kikötve, Naomi bármikor engedi,hogy lássam. De mivel a munkám miatt eléggé elfoglalt vagyon,így jellemzően hetente egyszer tudom meglátogatni.
- Biztosan nehéz neked,- mondtam szomorkásan,hiszen láttam mennyire megviseli- De miért nem hozza ide néha a feleséged?
- Màrmint, hogy csak velem legyen Mattie?
- Hát igen, pár napra vagy ilyesmi.
- Még ez nem került szóba. Elég kicsi még és nem akarom terhelni őt az utazgatással. Majd ha már nagyobb lesz,akkor bevezetjük ezt a rendszert.- mosolyodott el halványan
- Nagyon aranyos kisfiú.- fogtam meg a kezét
- Igen, és annyira okos,értelmes. A korához képest nagyon gyors észjárású, talpraesett kisfickó.- mondta büszke mosollyal
- Volt kitől örökölnie.- kacsintottam Davidre
Ő nem felelt,csupán közelebb húzódott és megcsókolt. Teljesen átadtam magam a csóknak,mennyei volt,mintha lebegnék. David közelebb húzott magához, szorosan magához ölelt, de pont úgy,hogy a keze azt a sajgó pontot nyomta meg az oldalamon, ahol apám belémrúgott.
Megszakítva a csókott, fájdalmasan nyüszítettem és elhúzódtam.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdezte meglepetten David
- Semmi.- ráztam meg a fejemet
- A semmitől nem csinál ilyesmit az ember. -vonta fel egyik szemöldökét-Fáj valamid?- kérdezte
- Nem.- néztem félre
- Penny.- fogta meg az állam és maga felé fordította a fejemet,hogy ránézzek- Mi történt?
- Semmi.- suttogtam, könnyeimet visszatartva
David az arcomat vizslatta, keresve valamilyen választ,aztán sóhajtott egyet ès ismét megcsókolt.
Lassan lefektetett a kanapéra , majd miután az egyik mellemet megmarkolta levette rólam a felsőmet. Tekintete azonnal oda fókuszált ,ahol hozzám ért a felszisszenésem előtt,aztán a hasamra. Feszülten ,egész testében megmeredt.
Szemöldökeit gyanakvón összevonta.
Követtem a tekintetét és megláttam,amit ő: az alapozót szinte teljesen lekoptatta a ruhám, és a nagy, élénk lila folt ordított az oldalamon,illetve a hasamon is.
David lehunyta szemeit és vett néhàny mély lélegzetet,mintha saját magát próbálná lenyugtatni. Lassan ismét kinyitotta szemeit,rám nézett: tekintetéből aggodalommal keveredett düh sugárzott
- Penny, mi történt veled?- kérdezte lassan, miközben a foltokra meredt

Sziasztok! 😊
Szerintetek David rájön? Vagy Penny mondja el neki az igazat? Vagy sikerül kimagyaráznia?🤷🏻‍♀️