Szívszorító

5. "Kihívás elfogadva."

A majálisról magamhoz viszonyítva hamar leléptem. Persze teljesítettem a süteménysütő versenyen a megszokott és elvállalt feladataimat, de aztán az első adandó alkalommal haza is mentem. Nem vallottam be magamnak sem, de pontosan tudtam, hogy David miatt.
Annyira felpörögtem a meghívásától, hogy másra sem tudtam gondolni csak, hogy:
"Mit vegyek majd fel? Sminkeljek majd? Hogyan csináljam meg majd a hajam?" Ilyen nevetségesen triviális részleteken feszengtem, pedig a "randi" szó egyszer sem hangzott el. Ettől függetlenül én egyértelműen randinak tartottam a vacsit, így szerettem volna a legjobb formámat hozni David előtt. Amint hazaértem egy elcseszett Duracell-nyusziként pörögtem egész eset, ugyanis egyik ruhát/outfitet próbálgattam a másik után , s közben a tükör előtt állva agyaltam azon, hogy vajon melyik lenne a megfelelő választás.
"Mármint oké, hogy én randiként kezelem a vacsit, de nem akarom, hogy David tudja, hogy én randinak tartom a dolgot, mert mi van akkor, ha ezzel csak elijesztem?! De persze kurvásan sem akarok kinézni, de túlzottan elegáns sem...Ahh, de nehéz ez!"
Végül sikeresen mindent megterveztem és előkészítettem. Egy szép, fehér ruha mellett tettem le a voksomat, amin halvány, apró rózsaszín virágok voltak és egy vékonypántú, bézs szandit választottam mellé, fonott kistáskával kiegészítve.

Éppen befejeztem a hajszárítást, amikor észrevettem, hogy sms-em jött. Természetesen Davidtől.

Dr. Harris: Szia Penny! Holnap este 6-kor neked jó? Írd le a címed és érted megyek, aztán együtt eljövünk hozzám.

Én: Szia David! Nekem megfelel. 😊Ugyan, nem szükséges, szívesen elsétálok én hozzád egyedül. Tudom a címet. 😄

Dr. Harris: De most így hogyan fogom megtudni merre laksz? 😃

Én: Azt ki kell ám érdemelni. 😄

Dr. Harris: Kihívás elfogadva.

Én: 😄 Akkor holnap találkozunk.😊 Jó éjszakát! 😊

Dr. Harris: Jó éjt Penny! 😊

Mosolyogva szorítottam magamhoz a telefonomat, akárcsak egy tini. Megmozdult bennem valami,a szívem rettentő tempóban kalimpált a mellkasomban és már alig vártam, hogy ismét David társaságában lehessek.
Azonban, amikor a gondolataimba tolakodott az, amit még a randi előtt el kell viselnek, na attól is megmozdult bennem valami, de ezúttal a gyomrom szaltózott egy nagyot és savanyú grimasz ült ki az arcomra. Semmi kedvem nem volt apám prédikációján bájvigyorogni, de nem igazán tehettem mást.
Kötelességtudóan kikészítettem egy templomhoz kellően illendő öltözékemet, majd az esti bőrápolásos-fogmosásos rutin után, aludni tértem.

----------
Anya mellett ültem az istentiszteleten és úgy csináltam , mint aki roppant érdekfeszítőnek és tanulságosnak tartja apa szónoklatát, de valójában ordítottam belül. A sok szörnyű gyerekkori emlékem sorra kúsztak a szemeim elé és az álszent dumáját hallgatva kínomban legszívesebben hisztérikus sírásba kezdtem volna legszívesebben.

Alig észrevehetően végigjárattam a tekintetemen a gyülekezet tagjain, akik őszinte ámulattal és átszellemülten hallgatták, sőt szinte itták apa szavait. Ők elhitték, hogy a Dashwood tiszteletes egy talpig jóember.
A szeretetről és az elfogadásról szólt az aznapi prédikáció.
De semmit nem fogtam fel belőle, mert csak az visszhangzott a fejemben , ahogyan egyszer kislány koromban egyik éjjel arra keltem fel, hogy apám részegen üvöltözött anyámmal, miközben a hajánál fogva rángatta. Emlékszem, kirohantam és ököllel ütlegelni kezdtem, de persze egy kislány ökle és dühe ilyenkor sajnos nem sokat ér. Apám horkantott egyet gúnyosan, majd egy erőset lökött rajtam, mire én a földre estem és bevertem a vállamat.Napokig nem tudtam rendesen mozgatni, és mivel be is lilult, néhány napig még a legforróbb texasi melegben sem vehettem fel topot, csak olyan rövidujjút, ami takarta teljesen a vállamat.

A prédikáció közben csak ez az emlék járt a fejemben és az, ahogyan apa ordított velem s fenyegetett, hogy ha bárkinek szólni merek, nagyon megbánom. Nagyon megrémültem, hiszen csak 7 éves voltam.....és onnantól fogva nem barátkoztam senkivel, csak a lehető legszükségesebbet beszélgettem, mert attól féltem, hogy elszólom magamat véletlenül.
Sajnos naivan azt hittem, hogy nem fog ilyesmi többet előfordulni. Persze, nagyon rosszul gondoltam.
És ez a pszichopata ugyanaz, aki éppen arról szónokolt kedves, hithű embereknek, hogy mennyire fontos a szeretet. Röhej....

Az istentisztelet után kedvesen, bájosan elcsevegtem néhány emberrel,akiket már régebbről ismertem a gyülekezetből, majd az első adandó alkalommal elköszöntem apámtól:
- Sajnos mostmár mennem kell, de nagyszerű volt a mai alkalom, köszönöm apa!- erőltettem vigyort az arcomra
- Ó, nagyon köszönöm leányom. Igazán kedves és figyelmes vagy, hogy velünk tartottál. - mosolygott rám
- Szia anya!. szorosan megöleltem- Holnap vagy kedden elmegyek hozzád, jó?- súgtam a fülébe, mire ő egy halk "rendben"-t suttogott és mosolyogva elengedett. Ezután integettem az embereknek és elhúztam onnan a lehető leggyorsabban.

Megkönnyebbülten léptem ki az utcára és őszinte örömmel vártam az esti randimat. Ami amúgy nem randi, de szerintem persze az. Na mindegy.
Gondolataimba merülve, a járda repedéseit vizsgálgatva ballagtam haza komótos léptekkel. Éles, több rövid dudaszó hozta rám a frászt. Ijedten megtorpantam és a hang irányába fordultam.
David mosolygott rám a sötétkék sportautójában ülve.
- Jó reggelt!- kiáltotta, a lehúzott ablakon keresztül, ahogyan az út szélére húzódott az autóval
- Jó reggelt!- intettem kicsit kábán- Még egy ilyen és infarktust kapok! - néztem rá bosszúsan
- Megijedtél? Bocsánat!- nézett rám tényleg sajnálkozva - Merre jártál?
- A templomban, tudod, apám a helyi tiszteletes.
- Á, tényleg,- bólintott
- Na és te? Merre voltál?- néztem az irányba ahonnan jött. Egyértelműen most érte be a városba.
- Volt némi elintézni valóm Austinban. - felelte kifürkészhetetlen arccal
- Értem. - bólintottam. Nagyon kíváncsi voltam, de nem akartam faggatózni.
- Hazavigyelek? -ajánlotta fel kedvesen
- Nem szükséges. -legyintettem- csak pár utcányira lakom.
- Nos, tényleg ki kell hát érdemelni. -kacsintott, utalva a tegnap esti sms-einkre- Este akkor várlak. - mosolygott majd intett és miközben elhajtott, felhúzta az ablakot
Boldogan vigyorogva integettem utána majd izgatottan hazaindultam.

Megebédeltem, kicsit takarítottam, mostam , pakolásztam otthon, majd 3 körül elkezdtem sütit sütni.
"Elvégre cukrászként elég cikis lenne üres kézzel vendégségbe/randira mennem..."
Vaníliás piskótát sütöttem, sok-sok eperrel megpakolva. Nagyon jól sikerült, így elégedett voltam vele.
"Remélem Davidnek ízleni fog!"
5-re letusoltam és behullámosítottam a hajamat. Aztán felöltöztem és a sütis tálcával a kezeimben elindultam David lakása felé.