Szívszorító

7. "Szóval ,ez egy randi?"

- Hűha...-ámultam az előbbi mondandóján
- Sok voltam, ugye? - nevetett halkan és belekortyolt a borba, én is így tettem.
- Nem, dehogy. Csak azért nem mindennapi ilyet hallani. Elképesztő dolog lehet. - néztem rá mosolyogva
- Nekem ezek a mindennapjaim,persze enyhe túlzással. -vont vállat- De nagyon szeretnem a hivatásom, minden nehézsége ellenére. Másképp nem is tudnám csinálni.
Elmosolyodtam.
- Igazán csodálatraméltó.- mondtam miközben az arcvonásain legeltettem a szemeimet
"David tipikusan az a helyes pasi. Gyönyörű az arca, kedves, okos, humoros."
- Mióta vagy orvos?
- Nos, 35 éves vagyok,tehát körülbelül 12 éve és azon belül 5 éve vagyok sebész.
- Ilyen hosszú az orvosi?- vontam fel a szemöldökeimet
- 6 év az általános orvosi képzés azután rezidensség és így tovább majd még 6 év a szakosodás.
- Atyaég!- tátottam el a számat- Az rengeteg tanulás!
- Igen.- bólintott-De nem bántam meg,sőt.- mosolygott
Közben gyors fejszámolás után kijelentettem félig hangosan,inkább csak magamnak:
- 10 év van közöttünk.-Davidre néztem
- 25 vagy?- kérdezte nevetve- Akkor tényleg. Zavar ez téged?- kérdezte komolyabban
- Nem.- ráztam meg a fejemet- Téged?
- Engem sem. Ha néhány évvel esetleg fiatalabb vagy idősebb is lennél a jelenlegi korodnál, akkor is ugyanilyen zavarbaejtően sokat gondolnék rád.

"Ez a pasi nem semmi!!"
Tekintete rabul ejtette az enyémet. Ábrándosan néztem rá,ő áthatón vissza rám.
David megköszörülte a torkát és megszólalt:
- Testvéreid vannak? -kérdezte csevegve
- Nincs,egyke vagyok.- feleltem röviden- Neked?
- Egy öcsém van. -válaszolta röviden
- Ő is orvos?- kuncogtam
David arca hirtelen távolinak,zárkózottnak tűnt:
- Nem, nem az. -felelte halkan- Az ő élete nagyon más irányt vett.
Szinte vágni lehetett a csöndet, ami éket vert közénk.
- Bocsánat, nem akartalak...-kezdtem szabadkozni
- Nem,semmi gond. Csak nem szeretek beszélni róla. Elég bonyolult.-sóhajtott
- Sajnálom.- motyogtam miközben teljesen zavarba jöttem.
- Tényleg nincs baj, Penny.- fogta meg a kezemet- Nem tudthattad.- simította meg finoman a kézfejemet a hüvelykujjával- Örülök,hogy elfogadtad a meghívásomat.- mosolygott rám imádnivalóan
- Én is. Nagyon jól érzem magam és a vacsora is finom volt.-mondtam széles mosollyal
- Nos akkor, plusz egy kiváló értékelés az étteremnek.- nevetett- De komolyra fordítva a szót,én is remekül érzem magamat veled a randinkon.
- Szóval ,ez egy randi?- mosolyodtam el kislányosan
- Hát persze.- kacsintott David
Szégyenlősen lehajtottam a fejemet,mire
David az állam alá csúsztatta ujjait s felemelte a fejemet,hogy a szemébe nézhessek:
-Az elmúlt napokban az hajtott előre,az segített át a nehézségeken, hogy tudtam, hogy egy kis szerencsével mindennap láthatlak. - némán hallgattam, s közben nagyot nyeltem, éreztem hogy a szívem őrült tempójú kalapálásba kezdett- A kisugárzásod, a mosolyod.... teljesen lenyűgözöl.- mondta a szemeimbe nézve
Elakadt a lélegzetem.
Megcirógatta az arcomat hüvelyujjával ,tekintete az ajkamra siklott majd a szemembe nézett.
Arca lassan az én arcomhoz közelített,ajka súrolta az enyémet. Lehelete cirógatta az arcomat, lehunytam a szemeimet majd éreztem ahogy lassan megcsókolt. Ajkaim elnyíltak és átadtam magamat a csóknak. Nyelve lassan,édesen kényeztette az enyémet. A fejem teljesen kiürült. Élveztem a csókját,ahogyan birtokba vette ajkamat és vele az egész lényemet. Egyik kezét a hajamba vezette, s finoman megfogta a tarkómat. Óvatosan elhúzódott tőlem:
- Pontosan ilyennek képzeltem.- mormolta miközben foglyul ejtette a tekintetemet
- Micsodát?- leheltem
- A szádat.- lehelte s ismét megcsókolt
Jóleső sóhaj szakadt fel belőlem, egyik keze ismét a tarkómat fogta másik a hátamat simogatta
Én mindkét kezemet a felkarjaira csúsztattam fel és óvatosan megmarkoltam az izmait. Nem volt nagyon izmos,csak épp annyira hogy izgató legyen belekapaszkodni a felkarjaiba.
Teljesen elvesztem a pillanatban, a csókban és Davidben. A hatása alá kerültem és eszem ágában sem volt tiltakozni. De tudtam,hogy ha nem állunk meg ott,akkor ,olyan történhet,aminek még nem érkezett el az ideje.
Lassan elhúzódtam.
Vettem egy nagy levegőt.
- Köszönöm a ma estét. Nagyon jól éreztem magam veled.- mosolyodtam el kipirult arccal
David szintén vett egy mély levegőt, nyelt egy nagyot, majd egy arcomba lógó tincsemet a fülem mögé simította, s mosolyogva a szemembe nézett
- Én köszönöm. Örülök,hogy te is jól érezted magadat.- a megfogta a kezemet
- Hazakísérhetlek?- kérdezte reménykedve
- Igen.- vigyorogtam
- Sikerült kiérdemelnem?- kuncogott
- Nagyon is.- suttogtam elpirulva
David ismét a számat nézte és abból ahogyan kapkodta a levegőt,tudtam,hogy ő is arra gondol,hogy ismét megcsókolna,így inkább felkeltem a kanapéról.
Nem akartam semmit elsietni.
- Felveszem a cipőmet. -mondtam halkan
- Rendben.- köszörülte meg a torkát s ő is felállt a kanapéról majd követett az előszobába

Felvettem a szandálomat, David is felvett egy pár lazább sportcipőt, s kinyitotta előttem az ajtót majd előreengedett. Kimentem ,ő is jött mögöttem, majd kulcsra zárta az ajtót, s elkezdtünk sétálni.
- Na és merre laksz?- kérdezte
- Amúgy elég közel.- vigyorogtam rá-Csak néhány utcányira innen.Mindjárt meglátod.
- Szuper.- bólintott,majd finoman megfogta a kezemet.
Rám pillantott, figyelve hogy elhúzom-e a kezemet, de egyáltalán nem akartam,hanem óvatosan megszorítottam,jelezve,hogy nagyon is tetszik. Kézenfogva sétáltunk tovább.
Magabiztos,szívdöglesztő mosolyt villantott majd mesélt arról,hogy merre járt már városkánkban:Marble Fallsban.

-....szóval amikor kikanyarodtam a gabonapelyhes-sorból egyszercsak négy idősebb hölggyel találtam szemben magamat, akik felém nézegetve sutyorogtak. De amikor észrevették,hogy őket nézem azonnal szétszéledtek,mintha sürgősen kellene venniük valamit.- mesélte David a szupermarketbeli kalandját,amikor is a helyi pletykás nénik végig követték őt a boltban, meg pletykáltak róla
- Én mondtam,hogy ilyenek.- nevettem
- De ennyire? Komolyan annyira kellemetlen volt.- húzta el a száját
- Jobb,ha megszokod,ezek ilyenek. Lepcsesszájú bagázs.- legyintettem- Megérkeztünk, itt lakom.-mutattam az épületre
- Valóban közel laksz hozzám.- mosolygott
- Igen. Ezért járok gyalog,mert nagyon közel van a cukrászda.
- És az én lakásom is.- tette hozzá halkan,csibészesen
Csendben a veranda alá sétáltunk,ahol már az árnyék szerencsésen takart bennünket az esetlegesen az ablakokból kukkoló szemek elől.
- Köszönöm,hogy hazakísértél.- fordultam felé,majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára
Észbontó parfümjének illata velopta magát az orromba és amikor elhúzódtam észrevettem,hogy David is mélyen magába szippantotta az én illatomat.
- Köszönöm a randevút. Mikor láthatlak újra?
- A cukiban szinte bármelyik napon.- kuncogtam
- Akkor azt kérdezem,hogy mikor lesz a következő randink?-simította meg az arcomat, majd hüvelykujjával az alsó ajkamat
- Holnap délután ráérek.- feleltem
- Én holnap majd este végzek csak. Nappalos leszek a kórházban.- mondta
- Oh,oké. Akkor...- kezdtem agyalni
- De én este ráérek.- vágta rá gyorsan- Mit szólnál egy filmhez nálam?-kérdezte reménykedve
- Oké.- mosolyogtam boldogan
Tekintete a szemeim és a szám között cikáztak
Búcsúzóul nyomott egy puszit a számra majd már elhúzódni készült, mire gondolkodás nélkül átkaroltam a nyakát mindkét karommal. David erre megkönnyebülten sóhajtott s hevesen megcsókolt. Az ajka ,és amilyen vadul mégis gyengéden csókolt ,teljesen levett a lábamról.
- Jó éjszakát,Penny.- suttogta amikor elhúzódott
- Jó éjt, David.- leheltem
Gyors csókot nyomott ismét az ajkaimra majd elindult. Néhány lépésnyit haladt előre,amikor visszafordult és mosolyogva intett egyet,amit boldogan én is megtettem,aztán David elindult hazafelé.

Kinyitottam az ajtómat és besurrantam a lakásba. A boldogságtól sikongatva ugra-bugráltam a nappalimban.
"Életem eddig legjobb randija volt!"