Szívszorító

15. "Azt hallottam..."

Mélyen aludtam egészen reggelig.
Olyan mélyen aludtam,hogy nem ébredtem fel arra sem,hogy a telefon csörgött. Többször is.
David hívott kétszer is éjszaka: éjfél után pár perccel,illetve hajnal 4-kor is.
A második hívás után SMS-t is küldött

David: Szia! Remélem minden rendben veled. Reggel beugrom hozzád műszak előtt. 😊

Kislányos vigyorral az arcomon nagyot nyújtóztam puha ágyikómban,letettem a mobilom az éjjeliszekrényre, majd lassan felültem. Picit megszédültem,de amúgy sokkal jobban éreztem magamat.
Halk kopogtatást hallottam a bejárati ajtó felől,mire felvillanyozottan siettem ajtót nyitni.
David állt kicsit nyúzott arccal az ajtó előtt.
- Szia!- köszöntem kicsit elpirulva
- Jó reggelt! Hogy vagy? -fürkészte az arcomat
- Már jobban. Nemsokára megyek is be a cukrászdába.
- Jobban is nézel már ki. -mondta halvány mosollyal- De jó ötlet ez? Nem kellene itthon pihenned kicsit?
- Kérsz egy kávét?- mutattam hüvelykujjammal a konyhám felé,próbáltam kerülni a válaszadást
A karórájára nézett majd elmosolyodott
- Még belefér egy gyors kávé.-mondta majd bejött
Becsuktam mögötte az ajtót majd mire a konyhába értem David már a kávégépemet nyomkodta.
- De én akartam elkészíteni.- pislogtam
- Én meg azt akartam,hogy pihenj itthon.- vont vállat egykedvűen - Úgy tűnik egyikőnk kívánsága sem teljesül.

Megálltam mellette a pultnak háttal támaszkodva. Mire szólásra nyitottam volna a számat,ő megelőzött.
- Aggódtam érted.-mondta a halkan zúgó kávégépet nézve
- Köszi.- feleltem halkan- De már jól vagyok.
David rám nézett majd lassan elmosolyodva ölelésébe vont.
- Örülök neki.- mormolta a hajamba majd puszit nyomott a fejemre
Karjaimmal átöleltem és mélyen magamba szívtam az illatát.
- Ma hamarabb végzek, két rövidebb műtétem lesz. Munka után van kedved valamit csinálni?- kérdezte miközben lassan simogatta a hátamat
Felnéztem,hogy láthassam az arcát.
- Mit szólnál ahhoz,ha sétálnánk egyet?- javasoltam
- Sokkal nyugodtabb lennék,ha nem erőltetnéd meg még jobban magad.-vonta fel a szemöldökét
Bosszankodva sóhajtottam.
- Nem vagyok már rosszul.- néztem fel rá morcosan
- Rendben, de inkább pihenjünk ma még.-mondta lassan- Holnap túrázhatunk egyet, ha akarsz.- kacsintott rám
- Oké, akkor mi legyen? -öleltem át a nyakát karjaimmal
- Legyünk nálam ma. Van egy ötletem.- vigyorgott
- Micsoda?- vontam fel a szemöldökömet
- Meglepetés.- puszilta meg az orromhegyét
- Hmmm, hát jó. -engedtem el majd öntöttem magunknak kávét
A konyhaasztalnál ülve kortyolgattunk csendben a jóleső koffeinbombát.
- Nagyon meghatott,hogy így odafigyeltél rám tegnap.- vallottam be szégyenlősen- Nem igazán vagyok ehhez hozzászokva....mármint a volt barátom nem csinált soha ilyesmit,mondjuk a családom sem igazán törte magát miattam sosem.- mondtam halkan
- Akkor mindannyian hatalmas idióták.-mondta ridegen
Erre meglepetten csak pislogtam rá, egyátalán nem jutottam szóhoz,de ő folytatta
- Te igenis megérdemled az odafigyelést. -simogatta meg a felkaromat- Sajnálom, hogy eddig senki nem bizonyította ezt neked. -másodpercekig csak néztük egymást
-Legszívesebben én magam vittelek volna haza téged. -folytatta David miközben csak a szemembe nézett - Muszáj volt meggyőződnöm arról,hogy rendben hazaérsz,de nem volt lehetőségem eljönni a kórházból.- fogta meg a kezemet az asztalon
Arcát egyik kezemmel lágyan megsimítottam,mire ő lehunyt szemekkel tenyerembe simulva elmosolyodott.
- Köszönöm a gondoskodásod.- suttogtam
Kinyitotta szemeit majd imádnivalón rám mosolygott
- Nagyon szívesen.- óvatosan arcomhoz közelített és megcsókolt
A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, szinte szétrobbanni készült a hihetetlen boldogságtól,amelyben még soha nem volt részem
- Hiányozni fogsz egész nap.- mormolta amikor elváltak ajkaink
- Te is hiányozni fogsz nekem.- mondtam szégyenlősen mosolyogva
Kiitta a maradék kávét a bögréjéből majd szomorkásan nyomott egy puszit az arcomra.
- Nagyon szépen kérlek,hogy kíméld ma még magadat. Írj majd nyugodtan napközben, amikor tudok válaszolok.-állt fel a székről- Köszönömna kávét.
- Egészségedre! Jó munkát és nem is tudom mit kívánjak....- bizonytalanodtam el- Sikeres műtéteket! Ez így nagyon béna?- billentettem oldalra kérdőn a fejemet
David nevetve megrázta a fejét
- Nem béna, hanem nagyon aranyos, és köszi.- nyomott egy rövid csókot az ajkaimra- Csak annyit dolgozz,amennyit muszáj, és igyál vizet!- koppintott játekosan az orromra
- Igenis ,doktor úr - bólintottam határozottan
- Délután látlak. -intett vidáman
- Oké, már várom! Szia!
S már ki is ment az ajtón.

Komótosan elkészültem a munkához majd a szokásos kora reggeli melegbe kilépve lassan a cukrászda felé sétáltam.
"Ma meg szerettem volna látogatni anyát, de így már csak holnap tudom leghamarabb."
Gondolataimba merülve érkeztem meg az üzletbe,ahol már Bella szorgoskodott.
- Sziiiaaa!- sietett elém- Hogy vagy?
- Már jobban.- legyintettem- Ígérem ma iszok elég folyadékot!
- Helyes! Rendesen rám hoztad a frászt basszus.- sóhajtott- De nagyon örülök, hogy jobban vagy.- ölelt meg kedvesen- Te ma kasszázol majd én intézem a megrendelt süteményeket meg a tortákat. Oksi?
- Rendben.- egyeztem bele

A nap gyorsan telt. Rengeteg ember megfordult aznap az üzletben és 11 körül jutottam oda,hogy írjak egy üzenetet Davidnek

Én: Szia! Ne aggódj, jól vagyok,ittam már 1,5liter vizet és ma csak a pultnál vagyok. Semmi bonyolultat nem csinálok.🙋🏻‍♀️☺️
Neked hogy telik a napod?
Puszi

Kb dél múlhatott el nem sokkal,amikor a Bella által frissen elkészített sütikbőp pakoltam be néhány szeletet a pultba amikor csörögni kezdett a telefonom.
David neve jelent meg a mobilomon
- Szia!- vettem fel vidáman
- Szia! Mit csinálsz?- kérdezte David kedvesen
- A pultban pakolásztam éppen. Minden rendben.- feleltem a közben leültem a pult mögötti székre- Na és te?
- Nemrég végeztem a második műtéttel. Ebédeltem aztán megláttam az üzeneted és szerettem volna hallani a hangodat.
"Awh...Ez a pasi nagyon cukii!!!"
A kezemet a szám elé kapva bénán hadonászni kezdtem,totál elpirulva majd higgadtságot erőltetve magamra
- Nos ez nagyon édes tőled.
- Van annyira édes ,mint te ahogyan most elvörösödve ujjongtál?- kérdezte halkan kuncogva
Szemeim kitágultak és sietve körülnéztem.
David a kirakat előtt állt, füléhez tartva a mobilt és olyan szívmelengető mosollyal nézett rám, hogy az ámulattól egyszerűen moccanni sem tudtam.
David megszakította a hívást aztán bejött a cukrászdába,ami éppen üres volt, Bella pedig hátul ebédelt.
- Jó napot! Azt hallottam,hogy itt nem csak a sütik mennyeiek, hanem egy Penny nevű cukrász csókjai is.-mondta huncut mosollyal , de halkabban majd a pultra támaszkodott
- Szia!- álltam fel a székrő majd kisétáltam a pult mögül és megálltam előtte
- Erre gondol a doktor úr?- mutatóujjammal a számra mutattam
David csábos mosolyt villantott majd szenvedélyesen megcsókolt
Derekamon nyugtatta az egyik kezét, a másikkal a hajamba túrt
- Mhhmm... pontosan. -sóhajtott elégedetten
- Én meg azt hallottam,hogy a városban van egy új doki,aki—
- Aki teljesen beléd szeretett.- fejezte be David a mondatot
A játékos mosolyom lassan eltűnt az arcomról.
Felnéztem Davidre,de mókának már nyoma sem volt az arcán. Teljesen komolyan nézett rám, miközben tenyerei közé vette az arcomat és az arcomat fürkészte várva valamilyen reakcióra

Nem jutott eszembe semmilyen szép,vagy romantikus válasz. Meghatott könnyeim lassan gördültek le az arcomon. Megsimítottam az arcát ujjbegyeimmel majd lágyan megcsókoltam.
Nyelve édes táncot járt az enyémmel, szinte elolvadtam karjai között.
Letörölte a legördült könnycseppeket amikor elváltak ajkaink.
- Én is így érzek.- mondtam remegő ajkakkal
- Még mindig alig hiszem el,hogy létezel. - ölelt magához -Fogalmad sincs milyen fontos vagy nekem. Őszintén szólva tegnap tudatosult bennem úgy igazán, hogy mennyire sokat jelentesz számomra. Amikor megláttalak a kórházi ágyon sápadtan....-sóhajtott-annyira megrémültem, hogy bukfencet vetett a gyomrom. Aznap éjjel nem igazàn tudtam aludni. Látni akartalak,de nem akartalak zavarni. Hiányoztál,de még én sem igazán tudtam mi is történik velem, hiszen nagyon nem jellemző az ilyen reakció nálam. Akkor gondolkodtam el,hogy "vajon miért van ez nő ilyen hatással rám?" "Mi történik? Miért viselkedek így?" De szinte azonnal jött rá a belső válasz: Azért mert beléd szerettem.- suttogta- Szeretlek.

A szívem olyanokat dobbant,mint még soha.
Olyan volt mintha álmodnék.
- Èn is szeretlek,David.
Ragyogó szemei csak az arcomat vizslatták néhány másodpercig ,mintha attól tartott volna, hogy meggondolom magam. Aztán forrón megcsókolt.

Sziasztok!
Na mi a véleményetek? Szerintetek mi fog történni velük?😊