Szívszorító

18. "Ez nem lehet..."

- Nem gondoltam volna,hogy ilyen sokan eljönnek.- mondta halkan Bella mellettem, a pultban ácsorogva

Valóban sokan ellátogattak a péntek délutáni piknikre és hozzánk is rengetegen jöttek sütit venni.
- Jó célra megy a pénz ,így minél többen,annál jobb.-mosolyogtam

Hátra mentem,mivel elfogyott a szalvéta. Megnéztem a telefonomat közben,de David semmit nem írt,nem is hívott.
"Na mindegy úgyis találkozunk hamarosan. De azért én írok neki,csak hogy tudja,hogy gondolok rá."

Én: Szia! Már nagyon várom az utcabált!🤭💃🏻🕺🏻 hiányzol🥰
Puszi😘

Zsebre tettem a mobilomat majd egy doboz szalvétával a kezeimben visszamentem Bellához,aki épp az egyik ismerősünkkel beszélgetett.
- Ó szia ,Penny.- biccentett mosolyogva Harry,akivel osztálytársak voltunk gimiben- Mizu?
- Szia ,Harry. Minden rendben. Nagy a pörgés.- mutattam körbe
- Az. Apukád nagyon szívén viseli a jótékonyságot, ez bámulatos.- mosolygott- Ezekkel a mennyi sütikkel még szívesebben támogatom az ilyesmit.- tartott fel egy nagy tálcát,ami meg volt rakva süteményekkely
- Igen.- biccentettem mosolyt erőltetve
"Ha tudnád milyen egy undorító , erőszakos ,hazug barom valójában, akkor dobnál egy hátast." gondoltam magamban- Köszönjük a nagylelkű adományt a rászorulók nevében is.- mosolyogtam
- Nagyon szívesen, pláne ha ilyen csinos az aki közbenjár a jó célért.- mosolygott rám édesen- Van kedved valamikor meginni valamit?- kérdezte barátságosan, sőt talán flörtölve Harry
- Öhm.... nem tudom.- jöttem zavarba, elvégre nem mondhatom az arcába ,hogy :nagyon helyes vagy, de az új dokival randizom és fülig beleszerettem....- Talán majd egyszer.- mosolyogtam udvariasan
- Szavadon foglak.- kacsintott- Sziasztok!- intett és elment a standunktól
- Ez meg mi volt?- szorította meg a karomat izgatottan Bella- Miért pattintottad le?- sutyorgott- Ő annyira cuki,meg okos is. Tudod, az apja vállalatát vette át, tök sok pénze van,
- Én...csak nem akarok most...- habogtam
- Jó, csak kérdeztem.- kuncogott Bella

Ittam egy pohár vizet majd csatlakoztam Bellához és kiszolgáltuk a jótékonykodó sütiimádókat.
- Ó drága leányom.- jött oda apám színpadias vigyorral az arcán- Nagy öröm számomra, hogy aktívan részt veszel ebben a kezdeményezésben, ráadásul a saját kezeid által készített étellel. Lenyűgöző!- mondta hangosan s megölelt

Hideg borzongás futott végig egész testemen és nagyon vissza kellett fognom magamat,hogy ne lökjem el ösztönösen azt az embert ,akit szívemből gyűlöltem.
Szinte lefagytam s csak akkor jöttem rá, hogy még ölel és nem feleltem,-amikor nagyon erősen megszorította az egyik karomat. Kis híján felszisszentem a fájdalomtól. Összeszedtem magamat és játszottam a szerepemet
- Nagyon szívesen apám. Remek nap ez a jótékonykodásra.- öleltem vissza mosolyogva
- Ezért még számolunk.- morogta halkan a fülembe majd hangosan folytatta- Jó munkát kedveském!- majd továbbment
- De cuki az apukád .- csicseregte Bella
- Az.- mondtam fakó hangon
Nagy levegőt vettem majd folytattam a dolgomat.

A nap fénypontja volt számomra,amikor végre megérkezett David. Megkönnyebbülten lélegeztem fel és legszívesebben a karjai közé szaladtam volna, de nem akartam mindeki előtt ilyet tenni,hiszen akkor a pletykás asszonyok azonnal letámadtak volna és faggatózni kezdtek volna. Na azt nem akartam. Így tehát csak széles ,boldog mosolyomat villantva vidáman integettem Davidnek.
Ő amikor észrevett imádnivalón oldalra biccentette a fejét és őszinte boldogsággal rám mosolygott majd visszaintegetett.
- Sziasztok!-köszönt mindkettőnknek amikor odaért a standhoz
- Szia! -köszöntem, Bella csak vigyorogva bólintott Davidnek, mivel éppen valakit kiszolgált
- Szeretnék kérni egy szelet süteményt.- modta vigyorogva David
- Milyet?- mutattam a pultban megtalálható sütikre
- Egy fánkot kérek.- felelt majd átnyújtott 300 dollárt
- Jajj,ez nagyon sok pénz egy fánkért.- pislogtam meglepetten
- Azért amit te készítesz,azért még így is csekély összeg. -kacsintott- Meg egyébként is jótékony célra megy.- mosolygott édesen
- Oké.- vettem el- Jó étvágyat.- nyújtottam át szalvétán a fánkot
- Köszi.- biccentett vidáman
Ekkor egy másik,a kórházban dolgozó orvos, Dr. Eriksen kezdett vidáman integetni Davidnek- Odamegyek a kollégámhoz kicsit.
- Csak nyugodtan,Dr.Harris.- mosolyogtam- Jó szórakozást és köszönjük az adományát a rászorulók nevében is.
- Nagyon szívesen.- mosolygott majd elment beszélgetni- Mindjárt visszajövök.-suttogta imádnivalón

Apám keselyűként mászkált a standok között és játszotta a jól betanult szerepét, amit az emberek totál el is hittek.
Néha figyelmeztetően felém nézett,jelezve hogy "viselkedjek, mert szemmel tart"
- Nevetséges...- suttogtam annyira halkan hogy csak én hallhattam
- Jujj,nézd de édes kissrác!- gügyögött Bella, s egy 4-5 éves körüli, világosbarna hajú, nagyon cuki kisfiúra mutatott,aki egy nő kezét fogva sétált be a piknik területére hatalmas mosollyal az arcán
- Tényleg nagyon aranyos.- értettem egyet
A kisfiú vidáman nézett körbe,rácsodálkozva mindenre és folyamatosan beszélve az anyukájához.
Ekkor a kisfiú arca felragyogott és boldogan elkiáltotta magát:
- Apuciiii!-majd elengedte az anyja kezét és vidáman szaladni kezdett, egyenesen David felé.
David meglepetten nézett oldalra a kissrác irányába, eltátotta a száját , kissé elsápadt és azonnal rám nézett.
A világ ekkor belassult körülöttem, a fülem zúgni kezdett, a mellkasomba szúró fájdalom mart, és a szívszorító fájdalom csak erősödött,amikor David visszanézett a felé rohanó kisfiúra:
- Szia kishaver!- guggolt le hozzá mosolyogva , a kisfiú pedig kacarászva a nyakába ugrott
David felegyenesedett,a fiával a kezei között
Alig kaptam levegőt,mindenem mintha kőből lett volna, meg sem tudtam moccanni. Az utolsó döfés azonban az volt,amikor a kisfiúval érkező nő megszólalt
- Szia drágám!- majd röviden megcsókolta Davidet- Mattie nagyon szeretett volna a szülinapján kapni egy puszit az apukájától.- mondta a kisfiú haját megsimítva
- Igen apu, hiányoztál!- bújt hozzá Davidhez még jobban
- Te is nekem kisfiam.- ölelte át majd tekintetét ismét rám emelte
Amikor tekintetünk találkozott olyan volt,mintha levegőt sem kapnék. Szemeiből szomorúság és megbánás áradt.
A torkom kiszáradt,de szemeimet keserű könnyek marták.
- Ez nem lehet...- suttogam halkan magamnak
"Van egy kisfia és házas."- visszhangzott a gondolat durván, könyörtelenül a fejemben
- Dr.Harris ,nem is tudtam,hogy házas,családos ember.- mondta nevetve Dr.Eriksen
David ekkor tekintetét elkapta rólam s a körülötte állókra figyelt
- Én sem...- suttogtam remegő ajkakkal nagyon halkan
- Igen. Hadd mutassam be a feleségemet és a fiamat,Matthewt.- mondta halvány mosollyal David
- Dr.Naomi Harris vagyok.- nyújtott a nő Dr.Eriksennek kezet mosolyogva
- Örvendek. Dr.Victor Eriksen vagyok. Ön is orvos?-kérdezte érdeklődve a nőt
- Nem.- nevetett legyintve- Az a férjem területe én ügyész vagyok.
- Ó, nos akkor ön a jog doktora végülis.- nevetett majd a nő is vele együtt, Davis azonban elkínzott tekintettel nézett rám, de ekkor a fia valamit mondott és David ráfigyelt
Addig bírtam. Mindenem reszketett, hányingerem lett, szívszorító fájdalom bénított meg.
- Jól vagy?- kérdezte hirtelen Bella
- Pisilnem kell.- hadartam majd kiszaladtam a piknik területéről egyenesen a közeli mosdóba.
Egy fülkébe bezárkózva végre utat engedtem könmyeimnek,halkan , de keservesen zokogva.
"Végig hazudott. Van egy fia és felesége és soha még csak nem is említette. Teljesen hülyének nézett és kihasznált."
Hajamba markolva ,teljes testemben remegve szédülni kezdtem majd a fülkében,a földre ülve,lábaimat átölelve zokogva átadtam magamat a keserűségnek.

Sziasztok!😊
Nos, mit gondoltok az eseményekről?🤭