Szívszorító

4."Ezt jó hallani."

A majális a megszokott módon ,nagy zsivajjal kezdődött és olyan is maradt. Az emberek izgatottan pakoltak ki: voltak akik fellépésre készülődtek,mások a szokásos versenyekre,de legtöbben enni-inni-szórakozni jöttek. Mindenki vidám es boldog volt, kedvesen cseverésztek egymással.
- Szia!- köszönt rám valaki
A hang irányába kaptam a fejem és Bella állt ott lelkesen integetve,másik kezével a kislánya kezét fogva. Kathy nagyon kis aranyos volt a hatalmas vattacukorral a kezében.
- Sziasztok!- köszöntem vissza amikor odaértem hozzájuk- Hát nekem meg mid van?- guggoltam le Kathy elé
Ő erre szélesen elvigyorodott,ahogyan csak a gyerekek képesek és büszkén tartotta feljebb az édességét.
- Vattacukoooooj!- selypítette
- Katie! Rrr, vattacukoR! Ne selypíts!- szólt rá Bella- Jajj,sose növi ezt ki ez a lány.- nézett rám sóhajtva- '
Mi újság? Milyen kis csini vagy!- kacsintott
- Köszi! Semmi.- vontam vállat-Kódorgok kicsit, tudod, ahogy szoktam.
- Hmm, na és nem futottál össze senkivel?- tudakoltam miközben a lánya ragacsos arcát törölgette
- Nem.
- Pedig a szüleid kint vannak. Pár perce láttam őket.
"Jajj neee!"
- Tényleg?- erőltettem egy mosolyt az arcomra- Még nem akadtunk össze.

S amikor kimondtam ezt ,apa jött felénk,anyával a nyomában
"Baszki...megint játszhatom meg magamat. Hogy én mennyire utálom!"- Mi megyünk is. Hétfőn találkozunk. Szióka! -trillázta Bella- Tessék köszönni!- szólt rá a lányára "anyukás" hanglejtéssel
- Szia!- intettet a picike lány és elindultak
- Sziasztok!-kiáltottam utánuk

Apám negédes arca jelent meg előttem s hangosan köszöntött:
- Drága lányom, Penelope!- ölelt meg színpadiasan- Hogy vagy? Jól érzed magad? -kérdezte túlzott kedvességgel
- Sziasztok, köszi, jól.- feleltem kedveskedve
Gyűlöltem,hogy az emberek csak ezt látták belőle....
- Vasárnap reggel számítunk rád a gyülekezetben.- mosolygott rám de én nagyon is jól láttam és éreztem a fenyegetést a mondandója mögött,miszerint: Ha meg mered próbálni, hogy nem tolod el a képed, azt megbánod.
- Ó,ott leszek apa.- bólintottam negédes mosollyal
- Dashwood tiszteletes!- integetett neki vidáman egy idős néni,apám pedig ájtatos arccal indult is a nénike üdvözlésére
Anya kedvesen mosolygott mindenkire,bájos arckifejezéssel.
"Tuti,hogy egy marék pirula kellett ahhoz,hogy így nézzen ki..."- mart belém a gondolat

Kihasználva az alkalmat csendesen eloldalogtam onnan és a süteménysütő verseny irányába indultam. A standok között rengeteg ember jött-s ment, gondtalanul csevegve,iszogatva és közben érdeklődve figyelték a versenyzők ténykedését a texasi forróságban.
A standok után ismerős arcot pillantottam meg: Dr. Harrist.
Amikor kiszúrt a tömegben, egy lélegzetelállító mosoly terült el fáradt arcán. Aprót integetett mire vidáman felé indultam. Próbálta diszkréten csinálni,de ézrevettem,hogy végignézett rajtam. Én pedig képzepetben vállon veregettem magam,amiért kissé kicsíptem magamat.
- Penny.-biccentett mikor megálltam előtte
- Hello David.- biccentettem
- Nagyon csinos vagy ma. Mármint mindig az vagy,de ma különösen.- hadarta s mintha kissé elpirult volna
- Köszönöm.- mosolyogtam rá- Milyen volt az ügyelet?- tudakoltam s közben lassan sétálni kezdtünk
- Szerencsére viszonlyag eseménytelen. Nem történt semmi súlyosabb dolog, tudod, néhány leforrázott seben és rosszulléten kívül. Általában ennél sokkal nagyobb a pörgés.- mesélte
- Örülök,hogy nyugodt éjszakád volt.

Elmosolyodott.
- Köszönöm a süteményt, nagyon finom volt. Az volt a műszakom fénypontja.- mosolygott rám,mire a mellkasomban hevesen dübörögni kezdett a szívem
"Mit művel velem ez a fickó?!"
- Szívesen.- feleltem a cipőmet tanulmányozva
- Meghívhatlak valamire? -ajánlotta édesen
- Egy limonádé esetleg jól esne.- mosolyodtam el
Vett mindkettőnknek limonádét amit egy padra ülve szürcsölni kezdtünk.
- Na és milyen eddig a majális? Tetszik?- kérdeztem tőle
Felem fordult .
- Valójában nem is néztem körül, rögtön a süteményes versenyhez mentem.
- De miért? Annyi szuper program van ilyenkor!- néztem körbe lelkendezve és szélesen vigyorogva
- Mert tudtam, hogy ott megtalállak.- felelte miközben az arcomat vizslatta

Az éppen a számban lévő kortyot azonnal félrenyeltem és köhögni kezdtem.
David apró ütögetéseket mért a hátamra,ezzel segítve,hogy elálljon a köhögés.
- Jól vagy?- nézett rám
- Persze...khm- köhögtem ismét- Csak félrenyeltem.- legyintettem
Bólintott.
- Szóval engem kerestél.- vontam fel az egyik szemöldökömet. -Nos, megtaláltál.- mosolyogtam rá vidáman
Szívdöglesztő vigyort villantott.
- Látni akartalak.- mondta miközben áthatóan meredt rám - Ha látlak,utána mindig szebb lesz a napom. -mondta komolyan
- Ott segítek, ahol tudok.- poénkodtam de közben majd kiugrott a szívem a helyéről

Imádnivalóan nevetni kezdett David
- Azt hittem ezt a cserkészek mondogatják.- vonta fel az egyik szemöldökét játékosan
- Na meg a cukrászok.- nevettem
- Szerintem nem minden cukrász mondogatja ezt.... csak a legszebbek.-mosolygott rám aranyosan
- Köszönöm.- pirultam el ,mint valami kislány
- Egyedül jöttél?- kérdezte David
- Igen. Én egyedül vagyok. Mármint nem jöttem senkivel.- hadartam
- Nem ért rá a párod?- kérdezte komolyan
- Nem,ugyanis a nem létező embereknek nagyon sok dolga van.- kuncogtam a saját gagyi poénomon
David hangosan kacagott.
- Nincs barátom.- feleltem ezúttal komolyan
- Ezt jó hallani.- mosolygott
Én pedig közben csak gyönyörködtem tökéletes vonásain.
- Lenne kedved valamikor velem vacsorázni?- kérdezte
Majdnem felvisítottam örömömben.
- Lenne.
- Mit szólnál a holnaphoz? Ma kipihenem magam és holnapra sokkal jobb társaság leszek.- nevetett halkabban
- Most is remek társaság vagy.- mosolyogtam rá- Rendben, a holnap szuper.- bólintottam- Köszönöm a limonádét.
David felállt a padról majd én is, majd ő rám nézett
- Nagyon szívesen. Érezd jól magad Penny!- intett kedvesen
- Köszönöm! Neked akkor meg jó pihenést!
Bólintott
- Akkor holnap látlak.- nézett aranyos mosollyal s elköszöntünk