Szívszorító

8. "Erre vágytam egész nap."

- Oké- lépett lendületesen a főnököm a konyhába- mára 4 tortarendelésünk van. Elkészítetted őket Penny?- kérdezte kíváncsian
- Persze, Mrs. Halloway. Már csak be kell dobozolni a tortákat és elvihetőek.
- Remek!- csapta össze kezeit- Szép munka drágaságom!- mosolygott rám elégedetten- Akkor én megyek is, látom minden a legnagyobb rendben megy itt.- bólintott,majd elköszönt tőlem és a kasszánál lévő Bellától s már tovább is állt

Aznap nem láttam Davidet, arra gondoltam,hogy talán pont akkor jött amikor Bella volt kint az eladótérben egyedül, de amúgy meg szinte biztos voltam abban,hogy Bella nagy szájjal újságolta volna el,ha a jóképű doki betévedt volna....
"Mondjuk mondta,hogy nappalos lesz. Nyilván korán kezd ilyenkor és akkor még mi nyitva sem vagyunk."- merengtem magamban
Miután elvégeztem minden teendőmet és kicsit még sikeresen is előredolgoztam másnapra, elégedetten mentem ki Bellához
- Minden oké?- kérdeztem tőle,miközben ő éppen néhány tányért összeszedve az asztalokról, a pult mögé jött
- Aha,persze. Elég sokan voltak ma,jó forgalmunk volt.- ütögette meg a tenyerével elégedetten a pénztárgépet
Segítettem elpakolni majd Bella megtöltötte a mosogatógépet hátul,miközben én a kasszát számoltam le.
Hirtelen hatalmas csörömpölés és Bella kiáltása hallatszott hátulról.
Lélekszakadva rohantam hátra. Bella a földön feküdt rengeteg üvegszilánkon
- Jóég!- szaladtam mellé- Mi történt?- pánikoltam
- A felső polcra akartam felpakolni a poharakat de elejtettem őket és meg is csúszott a lábam a széken aztán beleestem az üvegszilánkokba.-sírta
- A kicsi létrát kellett volna használnod..- hadartam ijedten, az csúszásgátlós-
- Köszönöm Nyilvánvaló Kapitány...- mordult rám- Segíts kérlek!-sírt megint
Felsegítettem és ekkor láttam,hogy az alkarját elég nagy részén sok kis helyen üvegszilánkok borították, mély sebeket vágva a bőrén.
- Jesszus!- nyögtem fel- Ezek nagyon csúnya sebek.
- Kérlek kísérj be a kórházba!- könyörgött Bella
- Persze, azonnal!- kapkodtam
Sietve bezártam az üzletet és kikapcsoltam a gépeket, majd hívtam egy taxit ami bevitt bennünket a kórházba.

A recepciónál a nővér rögtön a sürgősségire irányított minket. Leültünk a folyosón, ahol egy űrlapot töltöttem ki Bella adataival,amiket ő diktált le nekem. Éppen csak,hogy befejeztem a kitöltést,a sürgősségi vizsgáló ajtaja kinyílt és egy nővér ránk nézett:
- Következő!- mondta és a kitöltött űrlapért nyújtotta a kezét- Jöjjenek!-intett
Követtük az ajtón keresztül ő pedig elkezdte sorolni a tudnivalókat a kollégáinak:
- 28 éves nő, munkahelyén baleset érte, leesett egy székről és üvegszilánkba zuhant. Üljön oda!-intett egykedvűen Bellának- Szólok egy orvosnak. Maradjanak itt!
Ekkor kiment, egy másik nővér pedig tűt,fertőtlenítőt,cérnát és gézt készített elő.
Kinyílt az ajtó,ahol percekkel korábban a nővér kiment.
- Jó napot, Dr. Harris vagyok, na hadd lássam ki játszott kaszkadőrt...- lépett be David orvosi köpenyben, sztetoszkóppal a nyaka körül és figyelmesen tanulmányozta az általam kitötött űrlapot,nyomában pedig a korábbról ismert egykedvű nővér. Ekkor David felnézett a papírról és ekkor találkozott a tekintetünk.
Kisebb ijedtség suhant az arcán és a testemre siklott a tekintete. Amikor nyugtázta,hogy nem velem történt baj, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
- Én voltam ilyen béna, Dr. Harris.-felelte sírósan Bella, s erre David ránézett megköszörülte a torkát,letette a papírt, vett fel gumikesztyűt és Bellához ment.
- Mutassa!- mondta nyugodtan és elvette a törülközőt,amit eddig a sebeire szorított Bella
A nővér elvette a törcsit,David pedig figyelmesen megnézte a sebeket
- Rendben. A fejét beütötte?- kérdezte
- Nem. Semmimet,csak a szilánkok vágtak meg.
- A szemébe sem pattantak?- kérdezte David és Bella arcát kezdte tüzetesen vizsgálgatni
- Nem,szerencsére.- felelte Bella
- Rendben. Egy alapos fertőtlenítés után kitisztítom a sebeket. Amik nem olyan mélyek ,azok sebösszehúzó tapasszal lesznek lefedve, a mélyebbeket- most forgatta kissé Bella karját s közelebbről megnézte a vágásokat- ,amikből ránézésre körülbelül 5 van, azokat pedig össze fogom varrni. Tudom,hogy most fájdalmas,de néhány hét múlva szinte nyomtalanul el fognak tűnni.- mondta kedvesen
- Oké.- bólintott Bella
- Fertőtlenítőt kérek és gézlapokat.- mondta hátrapillantva a nővérekre,akik rögtön adták amiket kért
- Ez most kissé fájni fog.- mondta David majd a fertőtlenítő oldattal átitatott egy gézlapot és letörölte Bella bőrét a karját
- Ááá!- cincogta Bella
- Sajnálom, ha fáj- nézett rá David- de muszáj erősnek lennie.
Lefertőtlenítette Bella karját majd
- Csipeszt és egy tálat!- sürgette a nővéreket,akik sebesen a kezébe is adták a tárgyakat
David ekkor Bellára nézett
- Most eltávolítom az üvegszilánkokat.
Bella bólintott
David óvatosan kiszedegette a szilánkokat majd kitisztította a sebeket.
- Ezzel meg is vagyunk.- nézett Bellára- Nagyon jól viseli.- dicsérte meg,mire Bella halványan elmosolyodott
Ezután David sebösszehúzó tapaszokat raktott a kisebb sebekre.
- Helyi érzéstelenítő sprayt kérek és egy 1,1 mm-es tűt,cérnával befűzve.- mondta a nővéreknek
Ekkor rám pillantott és egy alig észrevehető mosolyt küldött felém.
Lehajtottam a fejem és szélesen elmosolyodtam. Nem akartam,hogy a nővérek meglássák...
Gyorsan megkapta David az általa kért eszközöket majd elkezdte összevarrni a sebeket.
Nagyon koncentrált és összeszedett volt David és így ha ez lehetséges még inkàbb helyes volt. Profin és gyorsan összevarta a sebeket.
- Nagyon szép, tiszta öltések ,Dr. Harris.- mosolygott rá az egyik nővér,miután David befejezte a varrást
De David nem is nézett a nőre
- Köszönöm.- felelte udvariasan miközben a varratokat nézte,de aztán megint Bellához fordult- Írok fel fájdalomcsillapítót,ha nagyon fájna, ebből vehet be nyugodtan napi 4x1-et. -közölte majd levette a gumikesztyűket és felfirkantott valamit Bella egyik papírjára
- Köszönöm Dr.Harris.- hálálkodott Bella
Erre David biccentett Bellának udvariasan, majd az én szemeimbe nézett és édes mosolyt villantott rám.
Elpirulva mosolyodtam el.
Megköszörültem a torkomat
- Köszönjük a segítséget Önöknek.- mosolyogtam ezúttal mindenkire hálásan- Viszontlátásra.- biccentettem majd segítettem felállni Bellának a kezelőasztalról
A nővérek valami köszönésfélét sietve mormoltak.
- Viszlát!- mondta David
Vissza sem nézve kimentünk a kezelőből és hívtam egy taxit.
Beültettem Bellát a taxiba,én meg mellé. Bediktáltam Belláék címét és elővettem a telefonomat,mert hallottam,hogy üzenetem érkezett

Dr. Harris: Te voltál ma a legcsinosabb kísérő. ☺️
8-kor végzek. Sietek haza és várlak.😊

Én: Te pedig a leghelyesebb doki.☺️ Rendben. Majd átmegyek,mert a cukiban még rendbe kell raknom a Bella balesete miatti felfordulást.🤷🏻‍♀️

Dr. Harris: Csak óvatosan! Meg ne lássalak a sürgősségin!Akkor nemsokára találkozunk nálam.

Letettem a mobilomat a pultra majd feltakarítottam és elpakoltam. Mire végeztem már 20.12 volt. Már készültem is átmenni Davidhez,amikor a hátsó ajtón kopogtattak.
- Én vagyok.- felismertem David hangját
Mosolyogva nyitottam ki az ajtót
- Szia!
- Szia!- mosolygott rám
-Gyorsan lekapcsolom a villanyokat és hozom a táskám.- mondtam
- Oké.- bólintott- Segítsek?
- Dehogy.- mondtam s már végeztem is- Kész vagyok.
David oldalra döntötte a fejét majd elvigyorodott
- Gyere ide!- suttogta
Elé sétáltam mire kezei közé fogta az arcomat
- Erre vágytam egész nap.- lehelte ajkaimra majd megcsókolt
Karjaimat a nyaka köré fontam. Hosszan,édesen csókoltuk egymást, David kezei a hátamat simogatták
Elhúzódott a megsimogatta az arcomat
- Mehetünk?- kérdezte miközben megfogta az egyik kezemet
- Igen.- mosolyogtam boldogan és kézenfogva kisétáltunk. Beélesítettem a cukrászda riasztóját és bezártam az ajtót majd átsétáltunk a lakásához.