Szívszorító

11."Ezt vedd tudomásul!"

Szombat reggel ábrándosan ébredtem fel , kicsattanó boldogsággal a szívemben. Olyan érzés volt ez,ami már réges-régen elkerült,de Davidnek köszönhetően boldog,reménnyel teli voltam hosszú idő után ismét.
A kis szokásos reggeli szöszmötölésem után anya meglátogatásával folytattam a napot.
Gondolataimba merülve, vidáman dúdolgatva érkeztem meg a házhoz.
Bementem és legnagyobb meglepetésemre anya a konyhában sürgölődött. A csend szinte fullasztó volt, éreztem hogy baj van.
- Szia!- köszöntem neki halkan
Erre hirtelen megfordult, egy szórakozott "Szia!"-val köszönt és sietve folytatta amit éppen csinált.
Csak egy pillanatra láttam az arcát,de azonnal észrevettem.
- Anya...- suttogtam majd mellé siettem, s magam felé fordítottam az arcát. Habár vastag alapozóréteget kent rá, mivel nem tudta rendesen eldolgozni a sminket a bőrén,így igenis látszódott a lila folt az arcán.
Elrántotta a kezemből a fejét
- Hagyj, muszáj reggelit készítenem apádnak.
- Emiatt vert meg?- emeltem fel a hangomat a kétségbeesett dühtől fortyogva
- Nem. -vágta rá,majd folytatta a főzést
Mivel nem akart többet mondani,tovább faggattam.
- Mi történt? -követeltem
- Nem fontos.- legyintett
- Nem egy frászt! -ekkor leesett hogy valószínűleg jó adag kedélyjavító bogyót tömött magába és azokkal képes talpon maradni
A torkom elszorult a gondolatra,hogy mi mindent fog ő még elviselni a pszihopata apámtól. Fogalmam sem volt ,miért nem lépett le már rég tőle. Soha nem tudtam hatni rá,sem meggyőzni arról,hogy hagyja el.
Ekkor ,mint amikor az ördögöt a falra festik, belépett apa a konyhába.
- Na kész van már a reggelim?! Vagy annyira semmirekellő vagy,hogy még erre sem vagy képes?- morogta fenyegetően anyának
Dühösen meredtem apámra
- Te meg mi a picsát bámulsz?!-emelte fel a hangját nehezen forgó nyelvvel
"Még 8 óra sincs ,de máris részeg...."
- Hagyd békén anyát!- emeltem fel a hangomat- Csinálja a kicseszett reggelidet.- sziszegtem- És ha megtudom hogy....-
Apa tekintete elsötétült, lassan felém kezdett lépkedni
- Akkor mi?! Hm?! Te egyátalán mit keresel itt?-vicsorogta
Ekkor megállt centikre tőlem és farkasszemetnéztünk.
- Meglátogatom az édesanyámat.- feleltem színtelen hangon
Ekkor egyik kezével durván megragadta a hajamat és a földre lökött a hajamnál fogva. Fájdalmas sikoly szakadt fel a tüdőmből.
- Kurvára nem fogsz te visszapofázni nekem!- rántott egyet a fejemen majd elengedte a hajamat- Fenyegetni meg aztán biztos nem fogsz engem ! Ezt vedd tudomásul!- ordított majd leköpött
Hátat fordított nekem.
Néhány másodpercre lefagytam és vártam hogy megüssön,de ezúttal nem tette.
- Te beteg vagy.- remegett a hangom , szemeimet pedig könnyek csípték
De már nem hallotta a válaszomat,mert anyára ordított,hogy legyen reggelije 5 percen belül,majd visszament fetrengni a kanapén ,a nappaliba
Anyám megkövülten meredt rám
- Penny...- sírt halkan
Szemeiben bűntudat csillogott,de meg sem moccant,hogy segítsen. Sosem tette.
Lassan feltápászkodtam a padlóról és halkan megszólaltam:
- Mikor lesz már elég?- suttogtam majd köszönés nélkül elhagytam a házat

Hazamentem átöltözni és rendbeszedni magamat,majd dolgozni indultam.
A nap folyamán eléggé dekoncentrált voltam, nem tudtam megfelelően figyelni semmire. Az összes receptet,amit aznap készítettem,muszáj volt duplán ellenőriznem,nehogy valamelyik hozzávalóból túl sok vagy túl kevés kerüljön bele.
A munka amúgy a megszokott medrében telt és kifejezetten örültem,hogy Bella aznap még nem dolgozott mert így nem kíváncsiskodott.
Délkörül volt egy kis "üresjárat" és végre volt időm gyorsan megebédelni. Már a tálat mosogattam, amiben a rizottómat hoztam, amikor betoppant az üzletbe David.
Elmosolyodtam és az aznapi szorongásom fellege egyetlen mosolyától szertefoszlott. Mintha ismét kaptam volna rendesen levegőt.
- Szia! -köszönt vidáman- Készen állsz?- könyökölt a pultra
Szerencsére tényleg nem volt más vendég így nem zavartatta magát
- Igen, már összepkoltam a hátizsákomat.
- Ez remek.- kacsintott- Mikor menjek érted?
- Ma hamarabb zárunk, szóval részemről 4- kor indulhatunk.- feleltem pici gondolkodás után
- Ott leszek 4-re érted.- fogta meg az egyik kezemet majd puszit nyomott a kézfejemre- Viszont most egy kávét kérhetek?- nézett rám kiskutyatekintettel
- Persze.- nevettem fel
Gyorsan elkészítettem,majd ahelyett hogy a pultra tettem volna,kimentem vele a pult mögül és David előtt álltam meg
- Parancsolj.- nyújtottam át szempilláimat rebegtetve
- Micsoda kiszolgálás.- nézett a szemebe csábosan, s elvette a poharat de le is tette a pultra
Kezei közé fogta az arcomat és forrón megcsókolt. Jólesően fellélegeztem, ahogyan ajkát megéreztem a sajátomon.
De mielőtt teljesen belefeletkeztünk volna,elhúzódtam.
"Sosem lehet tudni,mikor és ki toppanhat be."
Homlokomra gyors puszit nyomott.
- Ma is nagyon szép vagy Penny.- mormolta a bőrömre lehelve
- Köszi.- mosolyogtam
Ekkor David a kávé árát és még kis pluszt tett a pultra.
- Nem kell, meghívlak.- tiltakoztam sietve
- Dehogy! Ragaszkodom hogy kifizethessem.
Sóhajtottam s tudtam feleslegesen győzködném.
- Nemsokára találkozunk.- ölelt magához majd elvette a pultról a kávéját és integetve kiment a cukrászdából.
Némán vigyorogva integettem neki, és alig vártam hogy végre vele lehessek.

Miután bezártam az üzletet,izgatottan siettem haza fürdeni és átöltözni. A hátizsákomat mégegyszer lecsekkoltam, de elégedetten nyugtáztam,hogy mindent elpakoltam,amit szerettem volna.

A hajamat fogtam copfba a tükör előtt,amikor csöngettek.
Hátizsákomat felkapva vidáman szaladtam az ajtóhoz. Szélesre tárva ajtómat megláttam a sötétkék shortos, fehér pólós, túrabakancsos Davidet.
A szívem azonnal heves kalapálásba kezdett.
- Indulhatunk?
- Igen!- mosolyogtam
- Sosem láttam ilyen lélegzetelállítóan szép túrázót. -nézett végig rajtam majd rám mosolygott
- Neked is nagyon jól áll a túraszerkó.- mondtam elpirulva
Bezártam az ajtómat majd David megfogta a balkezemet és autója felé sétáltunk.
- Elkérhetem a táskádat? Beteszem az enyémmel együtt a csomagtartóba.
- Persze.- nyújtottam át
Kinyitotta utána előttem az utasoldali ajtót
- Ó, köszönöm.
Beülve David parfümje és a bőrülések illatának elegye ejtette rabul az orromat.
Ekkor ő is beült az autóba.
- Gyönyörű ez az autó.- mondtam neki
- Köszi. -mondta boldogan majd mindketten becsatoltuk a biztonsági övet s elindultunk
Elnavigáltam az egyik nem túl hosszú,de szépséges túraútvonalhoz , és a kb.15 perces autóút közben pedig szuperül elcsevegtünk.