Szívszorító

13. "...nagyon türelmetlen vagyok."(+18!!!)

-David?- szólítottam álmos,rekedtes hangon
A mobilja,amit az éjjeliszekrényen hagyott , ekkor felvillant.
"Akkor biztosan nem ment el,ha a telefonja itt van..."-gondolkodtam
Kíváncsian a mobil fölé hajoltam,ahol egy sms értesítő volt:

Anya: Fiam, engem nem érdekel a magyarázkodásod! Meg kell oldanod a helyzetet,ugyanis a testvéred megint

Láttam,hogy folytatódna az sms,de a telefon feloldása nélklül csak ennyit tudtam elolvasni. Ekőzben a fürdőszobából a wc lehúzása hallatszott.
Sietve visszafeküdtem,nehogy lebukjak a kíváncsiskodással, s ekkor kijött David a fürdőből.
- Szóltál?- kérdezte
- Csak kerestelek.-ültem fel
- Itt vagyok.-feküdt vissza mellém-Aludjunk.-mondta lágyan ,majd egy puszit nyomott a homlokomra és ölelő karjai között ismét elaludtam.

Reggel arra ébredtem,hogy David az arcomat simogatta. Lassan kinyitottam szemeimet és rámosolyogtam.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!- mosolyodott el David és megcsókolt
Ránéztem az éjjeliszekrényen lévő digitális órámra,ami 6:37-et mutatott.
- Még csak ennyi az idő?- dörzsöltem meg a szemeimet- Miért vagy fent?- néztem Davidre
- Akadt némi elintéznivalóm.- mondta halkan- De előtte még haza is kell mennem átöltözni, meg ilyesmi. Nem gond ,ha most elmegyek?- kérdezte miközben az arcomat cirógatta
- Nem,dehogy gond. -ingattam a fejemet
Eszembe jutott az sms,ami hajnalban érkezett.
"Vajon nagy baj történt?" -merengtem, de nem akartam beleütni az orromat
- Oké, köszi.Ma még láthatlak?- kérdezte miközben felkelt az ágyból
- Persze.- bólintottam és én is kimásztam az ágyamból- Főzök vacsorát.- mosolyogtam rá ,mire felém kapta tekintetét majd elém állt
- Már alig várom.- ölelt magához és belepuszilt a hajamba- De holnap nappal dolgozom,szóval ma nem tudok itt aludni,mert korán kelek.- mondta miközben felöltözött
- Megértem,ne aggódj.-legyintettem
- Köszönöm.- lehelte ajkaimra és megcsókolt- Csodálatos volt a tegnap veled.- fogta kezei közé arcomat
Elmosolyodva csókoltam meg majd feleltem:
- Nagyon. Este várni foglak.
Kikísértem az ajtóig.
- Igyekszem minél hamarabb jönni Penny. Legyen szép napod!- ölelt szorosan magához és még egyszer megcsókolt
- Rendben, neked is David!- intettem mosolyogva,majd kiment az ajtón és behúzta maga után

Ahelyett, hogy visszabújtam az ágyamba ,futni indultam a városban. 10 km-es célom teljesítése után ,már reggel 8 körül, izzadtan és teljesen kipurcanva sétáltam hazafelé.
Daviden járt az agyam, hazérve pedig majdnem írtam is neki egy sms-t,de nem akartam rámenős lenni, így inkább hagytam az ötletet.
Mostam , vasaltam és takarítottam,majd néztem néhány részt a sorozatomból. Ebéd előtt nem sokkal pedig Bella írt üzenetet,hogy másnap már ő is jön dolgozni. Megkönnyebbültem válaszoltam neki és vidáman indultam el bevásárolni.

A szupermarketből kilépve egy régi gimis osztálytársammal , Vanessával beszélgettem éppen,amikor David autója gurult be a parkolóba.
Telefonálva kiszállt a kocsiból majd napszemüveggel a fején a bejárat felé indult. Ekkor meglátott bennünket és apró mosollyal kedvesen intett.
Csalódott voltam, bár igazából nem is tudom miért... mármint nem jártunk hivatalosan meg ilyesmi,szóval nem kellett volna szíven ütnie a dolognak.
- Annyira szexi ez a doki!- sutyorgott Vanessa
- Aha.- bólintottam szórakozottan
- Az egész város oda van érte. Tudod új fickó, helyes,gazdag és még orvos is. Ó mamám!! - füttyentett-De neki aztán senki nem kell. Egy barátnőm, tudod Francis ,aki alattunk járt egy évvel a gimiben, na ő randira hívta,de képzeld visszautasította.- mondta felháborodva- Senki felé nem nyit. Nagyon titokzatos!- sóhajtott

Alig tudtam visszafojtani elégedett vigyoromat, tudva hogy csak én kellek neki. Hirtelen kedvem lett volna táncraperdülni.
- Hát... lehet hogy ő ilyen. Majd ismerkedik,ha akar. -feleltem érdektelenséget színlelve- De nekem most mennem kell, sok még a dolgom. Szia!- intettem vidáman Vanessának
- Szia Penny, jó volt dumálni.