Szívszorító

34. "Annyira szeretlek!" (+18!!)

Penny szemszöge

Gondolataimban elmerülve indultam át Davidhez, miután bezártam a cukrászdát munka után.
"Vajon mi történhetett?"
A fojtogató hányingert visszanyomva sétáltam és igyekeztem nem a legrosszabbra gondolni.

Nem értettem a helyzetet, habár David üzenete kissé megnyugtatott, de még mindig nem volt ötletem se, hogy hogyan alakulhatott az az esküvő,amire az exfeleségével ment.
"Történt köztük valami? Lefeküdtek egymással?"
Már a gondolatra is fájón megsajdult a szívem, de leráztam magamról az aggodalmat és becsengettem Davidhez.

Néhány másodperc elteltével kitárult az ajtó és David bizonytalanul rám mosolygott.
- Szia.- köszöntött halkan- Gyere be!
- Szia.- mondtam de csak suttogás jött ki a torkomon
A cipőmet levéve David felé fordultam és a könnyeimmel küszködtem.
Ő a falnak támaszkodott, majd meglátva engem és a riadt már-már reszkető arcomat , puhán és szeretetteljesen magához ölelt
- Figyelj,sajnálom ha megijesztettelek. Nem akartam.- simogatta a hátamat majd picit elhúzódott- Azonban hazudnék ha azt mondanám, hogy minden rendben van.
- Történt valami Naomi és közted?- kérdeztem remegő ajkakkal
- Nos... igen.- sóhajtotta
- Értem.- hajtottam le a fejem és többé nem tudtam visszafojtani a sírást
- Bébi! Ne sírj, nem olyasmiről van szó. Nem feküdtem le vele.- fogta meg az államat , majd felemelt, hogy rá nézzek
- Biztosan?- kérdeztem
- Persze. Dehogy! Uramisten! Nem! Semmi ilyesmi nem történt.- mosolyodott el miközben fogta az arcom és hüvelykujjaival letörölgette könnyeimet
- Üljünk le!- fogta meg a kezem és a kanapéjára ültünk
- Szóval- sóhajtott mélyet David- egész nap ment a bájvigyorgás, de estére belefáradtam. Nem is lett volna belőle különösebben semmi, de Naomi rám akaszkodott én persze elég ridegen elutasítottam, amitől teljesen kiakadt.
Nem tudta elfogadni, hogy én nem akarok már semmit tőle, majd ordítozott velem a folyosón.
-Tessék?- kerekedtek el a szemeim- Aztán mi történt?
- Fenyegetni kezdett ismét. De megmondtam neki, hogy már nem érdekel, nyugodtan csukják le az öcsémet, őszintèn azt gondolom, hogy meg is érdemli. Többè nem hagyom, hogy a szüleim sakkban tartasanak ezzel.
- Na de mi lesz a fiaddal?- kérdeztem tőle
- Harcolni fogok érte.- jelentette ki és elszántság csillant a szemeiben- Felkerestem az állam egyik legjobb válóperes ügyvédjét, aki történetesen Naomi egyik legnagyobb ellensége, szóval a lehető legjobb ember fog engem képviselni.- mosolyodott el halványan

Én meglepetten bámultam rá, szóhoz sem jutottam.
- Elindítottad a válást?- szólaltam meg végre
- Igen.- bólintott és ujjait a hajamba vezette, homlokát az enyémnek döntötte majd egy puszit nyomott a homlokomra, s elhúzódott hogy a szemembe nézhessen- Holnap Naomi már meg is kapja a válási papírokat az ügyvédemtől. Az eredeti terv az volt, hogy 2 nap múlva kapja meg de telefonon mindent lekommunikáltam az ügyvédemmel átküldte a papírokat ma. Alá is írtam és visszaküldtem neki nem sokkal az érkezésed előtt.
- Nem tudom hogy most nevessek vagy sírjak.- néztem rá - Nagyon örülök, hogy elszántad magad, de tartok attól, hogy mire lehet képes az a nő.
- Meg foglak védeni.- jelentette ki
- Nem így értettem. Csak tudod...ahh.- ráztam meg a fejem keserédesen nevetve
David felnevetett halkan majd megcsókolt.
- Minden rendbejön majd.- ölelt magához- Hiszek ebben. Hiszem azt hogy mi egymásnak lettünk teremtve és nem hagyom ,hogy Naomi az utunkba álljon. Te vagy másik felem és veled szeretném tölteni minden éber percemet, melletted szeretnék elaludni és felébredni és szeretném ha a kisfiam is megismerne, megszeretne téged.

Meghatottan néztem Davidre és elmondhatatlan boldogság töltött el.

- Szeretlek David.- öleltem át a nyakát
- Nagyon szeretlek.- nyomott egy apró puszit az orromra
Fülig elpirultam.
- Hiányoztál.- mormolta a hajamba, miközben a mellkasára vont és szeretetteljesen simogatta a hátamat
- Te is nagyon hiányoztál nekem.- feleltem és szorosan átöleltem
- Éhes vagy? Rendeltem pizzát.-kérdezte David
- Igen, egy picit.
- Hamarosan itt kell lennie. Addig kérsz esetleg egy kis bort?
Felemeltem a fejem a mellkasáról és a szemébe néztem.
"Annyira imádom őt! Olyan egyszerű és természetes vele minden és olyan nagyon boldoggá tesz. Mintha vele könnyebben kapnék még levegőt is."