Szívszorító

20. "Ezt nem értem."

David megtört,elkínzott arccal állt az ajtóm előtt.
A csalódottsággal kevert harag és fájdalom savként marta a torkomat, meg sem tudtam szólalni hirtelen.
- Könyörgöm, hallgass meg!- lépett előre felém
- Nem! Menj innen!- találtam meg a hangom és egy kezemmel az ajtóba kapaszkodtam, s ujjaimmal görcsösen szorítottam azt - Nem akarlak látni!- mondtam bár nem volt igazán meggyőző- Menj innen!- néztem rá dühösen
Elkeseredett könnyeim kontrollálhatatlanul gördültek le arcomon
- Penny!- kérlelt David- Engedd,hogy megmagyarázzam! Könyörgöm!- esdekelt s kezei közé vette a másik kezeimet
- Nem akarok még több hazugságot hallani!- ráztam a fejem sírva s elrántottam a kezemet
- Nem hazugság. Az igazságot szeretném elmondani. Hallgass meg!- kérlelt szenvedő arccal
Letöröltem könnyeimet majd nagyon sóhajtottam.
- 5 perced van.- jelentettem ki zordan,majd beengedtem a lakásba
Becsuktam az ajtót és mire visszafordultam David már a kanapén ült,mindkét kezével a hajába túrt majd rám nézett
Én karbatett kezekkel megáltam előtte.
- Borzasztóan sajnálom, hogy nem mondtam el,hogy van egy fiam. Nem volt veled korrekt és rettentően érzem magam amiért eltitkoltam előled.- köszörülte meg a torkát- A feleségem pedig...- gúnyosan felnevetett- az az egész egy hatalmas színjáték.- megrázta a fejét- Már 2,5 éve külön élünk. Amikor megismertem akkor azt hittem szeretem,de időközben rájöttem hogy nagyot tévedtem. Egy rosszindulatú,arrogáns kígyó. Csak Mattie miatt viselem el őt. Nem szeretem őt, mert csak téged szeretelek!- nézett rám őszintén
- Akkor meg miért nem válsz el tőle?!- kérdeztem rá egyenesen
Szívszaggatóan mélyet sóhajtott David majd válaszra nyitotta a száját
- A testvérem miatt.
- Ezt nem értem.- ráncoltam a homlokomat értetlenül
- Walter....-temette a tenyerébe az arcát- a testvérem...ő drogfüggő.-mondta ki halkan
Meglepetten pislogtam Davidre
- Ez ha még nem lenne elég,amikor be van nyomva hajlamos arra,hogy megjön a kedve a kocsikázáshoz.- mondta - De mivel teljesen szét van esve olyankor és nincs aki figyelje minden lépését így autóba is ül sokszor.
- Még mindig nem értem mi köze van ennek a feleségedhez.- sziszegtem türelmetlenül
- Három embert ütött már el a testvérem bedrogozva. Vagyis nem- rázta meg a fejét keserűen- Sokkal többet, de hárman bele haltak a helyszínen.- mondta ingerülten
- Úristen!- kaptam a szám elé a kezeimet
- A szüleim nem akarják, hogy a tökéletes családjuk hírnevén csorba essen így foggal-körömmel küzdenek azért,hogy se Walt függőssége ,sem a cserbenhagyásos gázolásai ne tudódjanak ki. Ezért hát megkérték Naomit, aki a területi ügyész,hogy tussolja el a gázolásokat és tűntessen el minden bizonyítékot,amivel Walter gyanúbakeverhető lenne. Naomi ezt örömmel meg is tette,de azzal a feltétellel:hogy én nem hagyhatom őt el. Soha. A külön élésbe még belement,mert azt mondhatja a kívülállóknak,hogy a mi erős és hú de boldog házasságunk kiállja ezt a próbát és ő mennyire szeretné hogy sikeres legyek, bla bla bla,de a válásba soha nem fog beleegyezni. Azzal fenyeget,hogy lecsukatja a testvéremet, ha el merek válni tőle és hogy soha többé nem láthatom a fiamat.- fejezte be zaklatott monológját David.

Szóhoz sem jutottam, csak néztem Davidet és próbáltam feldolgozni a hallott információt.
- Ez igaz?- kérdeztem halkan
- Igen.- bólintott- Ez a teljes igazság. A szüleim erőszakoskodnak,hogy tartsam be Naomi feltételeit. A testvérem kurvára megérdemelné hogy a börtönben rohadjon meg, ha csak ez lenne már lehet rég elváltam volna a feleségemtől,de a kisfiamat nem hagyom hogy eltiltsa tőlem Naomi!- mondta dühösen- Így hát a külvilág előtt mi vagyunk az álompár és az  álomcsalád.
David rám nézett és várta a reakciómat.
- Ez ....én....nem is tudom mit mondjak.- dadogtam lesokkoltan
- Nagyon sajnálom, hogy mindezt eltitkoltam előled,de nem tudtam mit reagálnál vagy hogy egyáltalán elhitted volna-e. Nagyon szeretlek és nem akartalak elveszíteni! Nem akarlak elveszíteni soha!-mondta kétségbeesve majd felállt a kanapéról- Rettegtem a gondolattól,hogy elhagysz.
- De akkor sem kellett volna hazudoznod és eltitkolnod az életed ilyen fontos részét!- emeltem fel a hangom- Van egy feleséged és egy kicsi fiad.- sírtam ismét- Én nem lehetek az életed részese. Nem is tudnék. Ebben az életben nem. Soha nem fognád meg a kezem nyilvánosan,soha nem csókolnál meg,soha nem vállalhatnál fel mint a párodat. Neked ez hogy esne fordítva?!-már remegtem a zokogástól
- Rettentően fájna.- felelte halkan
- Pontosan.- tártam szét karjaimat- Nekem is borzasztóan fáj ez az egész. -kapkodtam sírva a levegőt- Megértem vagyis próbálom megérten ezt a hihetetlen helyzetet,de ....nem tudom mit tegyek.- mondtam ki őszintén, reszketve,zokogva
- Annyira sajnálok mindent! Beleszakad a szívem hogy szenvedni látlak. Sajnálom hogy fájdalmat okozok neked.-csuklott el David hangja- Veled akarok lenni,csak veled. De nem lehet Naomi miatt.

Ekkor szorosan a karjaiba zárt és a hátamat lassan simogatva tartott,amíg a szívemet tépő fájdalomtól zokogtam.
David egyre hajtogatta, hogy "Sajnálom" majd a sokadik után már az ő válla is reszketett ahogyan halkan sírt.

Haragudtam Naomira,haragudtam David testvérére és haragudtam a sorsra amiért olyan férfiba szerettem bele,aki nem lehet az enyém.

Elhúzódtam s felnéztem az arcára. Könnyes szemei szívszorítón meredtek rám.
- Szeretlek.- mondta elcsukló hangon és mire felelhettem volna, ajka már az enyémen volt. Hevesen csókoltuk egymást és olyan szorosan kapaszkodtunk a másikba,mintha attól tartottunk volna,hogy egy pillanat alatt eltűnik a másik. Óvatosan elváltak ajkaink
- Én is szeretlek David....-suttogtam-de ez egy lehetetlen helyzet és túl sok az egész amit fel kell dolgoznom. Adj egy kis időt,hogy átgondolhassak mindent!-kértem
- Rendben. Holnap láthatlak?-kérdezte reménytelin
- Nem tudom.- sóhajtottam- Talán. Majd kereslek.-feleltem őszintén
Csendesen bólintott majd egy puszit nyomott a homlokomra, és kiment az ajtón ,magamra hagyva a fájdalmasan ordító gondolataimmal.