Szívszorító

16. "Utána a tiéd vagyok."(+18!!)

- Munka után várlak.- suttogta David miközben gyors puszit nyomott a homlokomra
- Sietek majd.- feleltem szintén suttogva

Szinte táncolva mentem vissza a pultba,miután David kiment az üzletből.
Néhány másodperccel később majdnem felugrottam amikor lendületesen kijött a konyhából Bella.
"Vajon hallott vagy látott valamit?"-merengtem
- Menj enni nyugodtan.- mosolygott rám- addig tartom a frontot...bár-nézett körbe- elég üres a hely. -huppant le a székre
Nem vettem rajta észre semmi furcsát, így arra következtettem,hogy nem vett minket észre.
- Oké.- bólintottam- Igen, majd hátha délután jönnek többen.- motyogtam és besurrantam a konyhába

Némán sikongatva , örömmámorban úszva táncikáltam, pörögtem-forogtam a konyhában.
"El sem hiszem!!! Szeret engem!David engem szeret!!!"
Sírni tudtam volna örömömben. Soha nem voltam még annyira boldog,mint Daviddel. Persze Trey is igyekezett boldoggá tenni,de egyszerűen nem passzoltunk össze és már tudtam is miért: David volt az én másik felem. Az egyetlen számomra.

Vigyorogva megettem a szendvicsemet amit ebédre készítettem,aztán ittam egy tejeskávét és visszamentem dolgozni.

4 után fáradtan de annál izgatottabban mentem haza. Lezuhanyoztam, felöltöztem és még enyhén vizes hajjal, leheletnyi sminkben elindultam Davidhez.
Séta közben egy túlságosan ismerős autó haladt el mellettem,majd nagyot fékezett és mellém tolatott.
Apám negédes arca jelent meg a lehúzott ablak mögül az autóban.
- Penelope! Szervusz! Péntek este a jótékonysági piknikről el ne feledkezz! Számítok rád.-csicseregte kedveskedve,de a szemeiben láttam azt hogy nagyon nem lesz kedves ha kihagyom az eseményt. Ez a kis műsor csak a járókelőknek szólt.
- Persze, apa. Mindenképpen ott leszek.- játszottam meg a jókislányt
- Nagyon jó! Remek! Most mennem kell a temlomba. Tudod lányom, az Úr alázatos szolgáinak feladatai sosem fogynak el. De akkor pénteken látlak drága lányom.- intett szociopata vigyorral az arcán s elhajtott
-Szia, apa!- csicseregtem szépen,kedvesen és hangosan- Barom..- mormogtam annyira halkan hogy én sem hallottam

Meggondolva magamat ,anyához indultam.
"Legalább biztosan nincs otthon ez a szemétláda,csak anyu."
Sietve szedtem a lábam és megkönnyebbülten nyitottam be az ajtón amikor a házhoz értem.
- Anya! Szia! Én vagyok.- köszöntem hangosan
- Szia!- hallottam a félhangos választ a konyhából
Anya otthoni ruhában mosta fel a konyhát lassú mozdulatokkal.
- Hogy vagy. -álltam meg a küszöbnél
- Jól.- vont vállat- Mostanában nem annyira vészes. A sok dolga leköti és nem sokat van itthon....szerencsére. Te hogy vagy?- támasztotta a felmosót a falhoz majd felém indult
- Minden rendben.-legyintettem- Csak látni szerettelek volna. - öleltem át
- Jól vagyok, ne aggódj.- ölelt meg - Pénteken jössz?
- Ó, persze. Az a mocsok most kürtölte tele az utcát a szaros műnosolyával,- sóhajtottam- Ott leszek.
- Rendben. Kérsz valamit?
- Nem. Neked szükséged van valamire? Segítsek?- kérdeztem
- Nem , megoldom. Biztosan van már programod kisdrágám- puszilt arcon majd ismét kezébe vette a felmosót- Menj csak. Majd beszélünk.
- Biztos?
Anya bólintott
- Nos, rendben. Szólj, ha bármikor kellek. Szeretlek ,anya.
- Én is kicsikém.- mosolyodott el

Gondolataimba merülve ballagtam el egészen David házáig.
Az ujjam már a csengő gombján volt, hogy megnyomjam, de ekkor David hangját hallottam meg belülről.
Tompán és elég halkan, de minden szót hallottam:
- Én ezt már nem akarom folytatni tovább, anya.
Néhány másodperc csend következett,tehát telefonált.
- Belefáradtam.Nem látom értelmét az egésznek. Nem segít túl sokat Walteren. Amúgy is miért kell őt ennyire védenetek?! -mordult dühösen David
Ismét rövid csend.
-Felnőtt ember, ha szar döntéseket hoz,akkor igya meg a levét és ne siessetek folyton eltusolni minden baromságát!- emelte fel a hangját- Nem fogom a saját életemet az ő hülyeségei miatt tönkretenni!
"Miről lehet szó? Mert oké,azt összeraktam,hogy Walter valószínűleg David öccse,de mi lehet vele? Mi lehet az ami miatt így kiakad David?"
- Nem!- kiáltotta dühösen- Nem vagyok hajlandó! Anya...- kezdte de elhallgatott hirtelen
- A rohadt életbe már!- ordított hangosan David- Tedd akkor le azt a nyomorult telefont és még véletlenül se hallgass meg baszki!
Ekkor dübbenést hallottam,mint amikor valaki belerúg egy bútorba vagy ilyesmi.
Vártam néhány másodpercet majd csöngettem a bejáratiajtón.
Másodpercek elteltével határozott léptekkel közeledett felém,majd kinyototta az ajtót.
Arckifejezése arról árulkodott,hogy feldúlt,de látszott rajta,hogy igyekszik leplezni.
- Szia Penny!- mosolyodott el halványan
- Szia!- intettem röviden, zavaromban
- Gyere be! -invitált be a házba kedvesen
Beléptem
- Csüccs le! Bontok egy bort és máris jövök.-nyomott gyors puszit az arcomra
- Oké.- bólintottam majd leültem a kanapéra
Másodpercek elteltével két üres borospohárral és egy üveg vörösborral tért vissza David
- Na és hogy vagy?- öntött egy kevés bort az egyik pohárba majd felém nyújtotta
- Jobban. Na és te?
- Megvagyok.- suhant át halványan szomorúság az arcán
- Akarsz beszélni róla?- kérdeztem halkan
- Nem.- rázta meg a fejét- épp elég,ha nekem van hányingerem a dologtól, nem szeretnélek téged is kiborítani. Nagyon bonyolult.
Bólintottam majd nagyot kortyoltam a borból
- Pénteken lesz utcabál a főtéren, jössz?-kérdezte
- Igen. De előtte apa szervez egy jótékonysági gyülekezeti pikniket. Először ott van jelenésem,majd csak utána jön a mulatozás.- nevetten leplezve a haragot ami bennem kavargott az apám iránt- Na és te?- kérdeztem tőle
- Azt hiszem megyek.- bólintott miután ő is ivott a borból-Nem dolgozom aznap,viszont reggel be kell mennem Austinba elintézni néhány ügyet. Csak utána érek rá, valahogy este majd.
- Értem. Nem gond. Khm. Ha nem akarsz találkozni nem gond.- hadartam elvörösödve
- Ne csináld ezt, persze hogy akarok!- fogta meg az egyik kezem- Akarok, nagyon is....- sóhajtott- De muszáj Austinba mennem. Utána a tiéd vagyok.- simogatta meg hüvelyukjjával a kézfejemet majd lágy csókot lehelt az ajkamra-Szeretlek.- suttogta
- Én is szeretlek.- mondtam halkan

Megittunk még néhány pohár bort,majd kicsit tvztünk.
- Mit szeretnél vacsorázni?- kérdezte David
- Valami könnyűt.-feleltem- Ebben a melegben nem szeretek és nem is tudok sokat enni.- magyaráztam
- Teljesen jogos érv.Akkor mondjuk rántotta?- javasolta miközben elmerengve játszott az ujjaimmal
- Tökéletes.
- Vacsora után megtudod mi a meglepetés.- kacsintott
"Teljesen ki is ment a fejemből!"
- Szuper,már alig várom!- mosolyogtam rá

Főzés közben beszélgettünk,borozgattunk majd az általunk közösen készített rántottát jóízűen be is faltuk.
- Na készen állsz?- vigyorgott David
- Igen, mutasd!- tapsikoltam izgatottan
Nevetve felállt az asztaltól, egy puszit nyomott a hajamba majd bement a hálószobájába
Átmentem a kanapéhoz és kényelmesen elhelyezkedtem rajta. A mosogatógép zúgását hallgatva próbáltam kitalálni, mi is lehet a meglepetés,de semmi ötletem nem volt.
Egy kicsike dobozzal a kezében tért vissza.
- Mi az?- kérdeztem kíváncsian
- Bontsd ki!- nézett rám édesen majd a kezembe adta
Izgatottan emeltem le a doboz tetejét majd megláttam a tartalmát:
Egy pár apró,gyönyörű fülbevaló.

- Gyémányt, 18 karátos fehéraranyba foglalva.Amikor megláttam a boltban te jutottál eszembe. Olyan szépséges, tiszta és elbűvölő, mint te.
- David....- leheltem - Ezt nem fogadhatom el.-ráztam a fejemet hitetlenkefve- Ez borzasztó drága lehetett.
- Kérlek,fogadd el!- kérlelt- Szeretném, ha viselnéd. Neked választottam. Nagyon örülnék,ha elfogadnád. Szándékosan egyszerűt választottam, hogy a mindennapokban is tudd hordani.
Meghatottan pislogtam rá, majd vissza a doboz tartalmára.
- Nagyon szép.- nézegettem a két apró ékszert- Soha nem kaptam még ilyen szép ajándékot.- suttogtam
- Akkor tetszik? Fogod viselni?- kérdezte boldogan
- Igen.- bólintottam lenyűgözötten- Köszönöm!- rebegtem majd megcsókoltam
- Nagyon szívesen. - mondta csillogó szemekkel, majd segített betenni a fülbevalókat- Gyönyörűen mutat rajtad.- nézett megbűvölten-Tudtam,hogy remekül választottam. Meg az ékszerhez is jó a szemem.- kuncogott majd homlokon puszilt
- Nagyon köszönöm még egyszer.- mondtam és puszit nyomtam az arcára s szorosan hozzábújtam
- Szívesen, örülök,hogy tetszik.
- Tetszik?! Imádom!- nevettem boldogan
- Én meg téged imàdlak.- nézett végig rajtam lassan-Na és tudod mit imádnék még?- suttogta a fülembe
A hangjától jóleső borzongás lett úrrá rajtam.
- M..mit?- dadogtam kiszáradt ajkakkal
- Téged,ahogyan csak a fülbevalók vannak rajtad....és semmi más.- ajkai a nyakamon kalandoztak
- Szeretném,ha lekerülne ez a csinos kis ruha rólad és önkívületi állapotba akarlak kefélni.-mormolta a bőrömbe ahogyan lassan levette a ruhámat- Érezni akarom a farkam körül a finom kis puncidat.- lehelte majd egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat.
- Akkor mire vársz?! A tiéd vagyok.- nyögtem felhevülten
Percek múlva már a kanapén gabalyodott egymásba forró testünk.
Sikongatva karmoltam David hátát ahogyan ostromolta gyönyörtől reszkető testemet.
Vadítón ajkamba harapott majd nyakamat csókolgatta végül az egyik kezével a hajamba túrt s hüvelykujjával megsimította a fülemben szikrázó fülbevalót.
Aztán fordított a pozíción s így már szabadon lovagolhattam rajta.
Kezei a melleimet markolták ahogyan újra és újra mélyen belémnyomódott.
- Annyira jó!- ziháltam nyögdécselve- David! David!- nyöszörögtem érezve az édes megsemmisülés közeledtét- Én elfogok...
- Igen, bébi. Engedd el magad!- zihálta David, s közben felült, mindkét karjával szorosan magához szorított,ahogyan heves tempóban vonaglottam rajta
- El fogok menni! Mindjárt...- kiáltoztam
- Gyerünk! -megnyalta a nyakamat és éreztem izzadt bőrömön ahogyan ujjait szorosan belém vájta
- Ó Istenem!- nyögtem- Ez az! Igen!
- Ah bébi! -ordított extázisban- Hadd érezzem ahogy elélvezel a farkam körül!- zihálta a fülembe
S ekkor a kirobbanó orgazmus magával ragadott sikoltozva ,David haját markolva épp akkor amikor David is elérte a csúcsot
- Ó te jó ég!- lihegtem elpilledve , hatalmas mosollyal az arcomon
- Egyetértek.- kuncogott ahogyan izzadtságtól halántékomra tapadt tincseimet elsimította majd forrón megcsókolt