Szívszorító

23. "Azzal már elkéstél."

Szilárd meggyőződésem volt,hogy a felkent alapozó majd elfedi a lila foltokat. Azonban a texasi hőség által okozott izzadtság és a tapadó felsőm keresztülhúzták a számításaimat.

David a szemembe nézve várta a válaszomat,de semmit nem mertem mondani. Fogalmam sem volt hogyan reagálna vagy egyátlanán elhinné-e.
- El...elestem.- mondtam remegő hangon
- Elestél.- vonta fel kétkedőn az egyik szemöldökét- Mégis hogyan?
- Futás közben.- motyogtam- Felbuktam...egy járdarepedésben.
- És két helyen is megütötted magad? -nézett a szemembe
- Igen.-feleltem halkan
- Nem hiszek neked. Így esni nem lehet.- mondta feszülten- Ha esetleg elfelejtetted volna, orvos vagyok. Felismerem,ha valakit bántalmaztak...és nem csak a foltokból. - lassan sóhajtott- Ki volt az a szemétláda,aki kezet mert emelni rád?- kérdezte fojtott dühvel
- Nem szeretnék beszélni erről.- feleltem és éreztem,ahogy a könnyek csorogni kezdenek az arcomon
- Kérlek, mondd el!- kérte halkan David- Muszáj tudnom. A tudat,hogy valaki bántott téged....- orrlukai kitágultak, szemeit lehunyta, egyik kezével beletúrt a hajába- Ezt nem hagyom annyiban!- mordult David majd finoman felültetett és a mellkasára vont.
Lassan simogatta a hátamat, és apró puszikat nyomott a fejemre- Szépen kérlek, mondd el! Hadd segítsek.- suttogta a fülembe
- Nem megy.-ráztam meg a fejem sírva-Nem akarom, hogy valami hülyeséget tegyél emiatt.- mondtam szipogva majd elhúzódtam
- Nem csinálok semmi marhaságot, de tudnom kell, hogy kitől kell megvédenem téged.- mondta
David szemébe nézve tudtam, hogy megbízhatok benne, így először életem során elmondtam az igazságot:
- Az apám volt.
Dermesztő csend állt be közénk.
Az a három szó mérgező füstként lebegett köztünk.
David arcára kiült a megdöbbenés.
- Tessék?- kérdezte
Láttam rajta,hogy össze van zavarodva,hiszen apa nagyon meggyőzően játszotta a szerepét.
- Kiskoromban kezdődött. Ha sokat iszik vagy csak szimplán szar napja van,akkor megveri anyámat és ha én is a közelben vagyok vagy bele merek szólni ,akkor engem is helyben hagy.
David arca eltorzult a dühtől. Kezei ökölbe szorultak majd felpattant és fel-alá masírozni kezdett a nappalimban.
- Rohadt szemét!- üvöltött mászkálás közben
- Gondolom meglepődtél, hiszen nagyon profin meg tudja játszani magát. Valójában egyébként egy pszichopata barom. - sírtam - Ma például azért kaptam mert visszaszóltam neki , ja és azért mert a pikniken nem öleltem vissza és felhúzta magát mert hogy így milyen apának hiszi őt a gyülekezete.
- Mi van?!- egyre dühösebben járkált- Milyen apa, sőt milyen ember az ilyen?!- kiabált- Mindjárt felrobbanok.- dörzsölte meg kezeivel az arcát- Gátlástalan ,undorító szemétláda!- morogta majd belevágta az öklét a pultba

- Soha,senkinek nem mertem elmondani. Azt hittem ,hogy úgysem hinnék el. Amint leérettségiztem azonnal elköltöztem otthonról, vagyis elmenekültem. Anyát rendszeresen látogatom, mert aggódok érte. De amilyen lehetetlen természete van,képtelen elhagyni apámat.- ráztam meg a fejem szipogva
- Ilyen nincs. Miért tűri? Jelentsd fel az apádat!-mondta kiakadva
- Szerinted nekem nem jutott eszembe az évek alatt?!- néztem rá gúnyosan- Ebben az elcseszett városban mindenki az ő pártját fogná,soha senki nem hinne nekem.
- Tele a tested bizonyítékkal.-mondta feldúltan
- Na és hogyam bizonyítsam,hogy ő csinálta? -tártam szét karjaimat tehetetlenül
David gondterhelten sóhajtott majd mellém ült. Finoman magához ölelt:
- Nem fogom hagyni ,hogy bántson. Itt vagyok.- suttogta -Szeretlek.
- Nem hagyom hogy belekeveredj ebbe!- néztem fel rá makacsul- Legközelebb óvatos leszek.
- Ha megtudom, hogy mégegyszer kezet emel rád...- zihált a dühtől
- Óvatos leszek.- bújtam hozzá
- Legszívesebben megkeresném és addig ütném amíg mozog.-mondta és éreztem,hogy minden izma szinte pattanásig feszült. Rettentő dühös volt.
- Ígérd meg hogy nem csinálsz semmi őrültséget!- fordítottam fejét felém az állánál fogva
Lassan bólintott
- Mondd ki!- esdekeltem
- Ígérem.- mondta ki nehézkesen- Ezekre viszont holnap hozok neked krémet.- mutatott a foltjaimra- Hamarabb felszívódnak azzal. Nagyon fájnak?
- Oké.-mosolyodtam el -Nem vészes.- füllentettem,pedig nagyon is fájtak
- Miért hazudsz?- kérdezte szelíden,mintha hallaná a gondolataimat
- Nem akarom,hogy aggódj.- feleltem őszintén
- Azzal már elkéstél.- nézett rám majd magához ölelt- Borzasztó dühítő, hogy nem tudok rajtad segíteni. Keresni fogom a megoldást, nem adom fel!-puszilt a hajamba- És köszönöm, hogy megbízol bennem és megosztottad ezt velem. Nagyon szeretlek.
- Nagyon szeretlek ,David.-bújtam hozzá még jobban

Elpakoltuk a társasjátékot és néztünk egy filmet.
- Főzzek valamit?- kérdeztem
- Nem, pihenjünk. Rendelek valamit, ha neked is megfelel.
- Öhm, persze. De inkább én rendelek mert az furán veheti ki magát,ha te rendelsz az én lakásomra...-vontam fel az egyik szemöldökömet
- Igazad van.- bólintott lassan és arca szomorúvá vált- Rendben, de hadd fizessem én,adok pénzt.
- Jól van.- pusziltam meg az arcát
Tudtam,hogy felesleges vitatkoznom vele, mert szeret lovagias lenni és elkényeztetni.
Ez korábban néha kellemetlenül érintett,de most kifejezetten jól esett a gondoskodása.

Megrendeltem a kajánkat és folytattuk a filmet. Azonban néhány perc elteltével David telefonja csörögni kezdett. Kivette a zsebéből, lopva rásandítottam a képernyőre, amint Naomi neve jelent meg
Daivd gondterhelten sóhajtott és rám nézett, mintha arra várna hogy hogyan reagálok
- Vedd fel nyugodtan.- erőltettem mosolyt az arcomra
- Kimenjek telefonálni?-kérdezte tapintatosan
- Nem szükséges.- ráztam a fejem- Kibírom.- vontam vállat- Addig megterítek.- nyomtam egy puszit a szájára, majd elvonultam a konyhába,de közben még hallottam Davidet
- Köszönöm ,Penny. - mondta halkan és pontosan tudtam hogy nem a megterítésért hálás
- Hello.- szólt bele a telefonba semleges hangon- Jelengleg nem.....Persze,add neki oda nyugodtan a telefont.- mondta- Szia kishaver!- köszönt kedvesen a fiának- Tényleg? És az autópályát , amit a múltkor vittem neked már összeraktad?- kérdezte édesen- Akkor majd anya segít neked azzal, ami nem megy..... Jó,rendben,persze majd megcsináljuk együtt legközelebb ,Mattie.- mosolygott- Nem tudom, szerintem néhány nap múlva. Igyekszem minél hamarabb....Komolyan?- mosolygott olyan aranyosan hogy a szívem hatalmasat dobbant- Nagyon ügyes vagy kisfiam! Majd mutasd meg ha megyek.... Tudom ,de sokat kell dolgoznom.....Ha minden jól alakul,akkor még hármat kell aludnod és találkozunk kicsim.- mondta halkan- Rendben, jó éjt kishaver! Szép álmokat! Szia!- majd kinyomta a hívást
A térdein könyökölve, a földet nézte elgondolkodva miközben a telefont fogta kezei között.
Most nem a szexi, lovagias és jóképű pasit vagy a kiváló orvost láttam magam előtt,hanem az apát, akinek nagyon hiányzott a kisfia. A szívem belesajdult,hogy így láttam őt. Adtam neki néhány percet ,hogy egyedül lehessen a gondolataival, amíg befejeztem a terítést.
- Minden rendben?- kérdeztem amikor visszaültem mellé
Rám nézett majd halványan elmosolyodott:
- Persze. Megtanult cipőfűzőt kötni.- mosolygott büszkén de szomorkásan egyszerre- Lemaradok a kis élete minden fontos mozzanatáról.- sóhajtott- Rettenetes apa vagyok.
- Dehogy! Te nagyszerű apuka vagy!- öleltem meg- Az nem a te hibád,hogy így alakult az életetek. Bárcsak segíthetnék neked!-öleltem meg szorosabban
- Ezen senki nem segíthet.- rázta meg a fejét szomorkásan
Percekig csendben, egymást ölelve ültünk a kanapén, esélyt adva neki arra,hogy elrendezhesse a gondolatait.
De ekkor megszólalt a csengő
- Biztos a kaja, megyek átveszem.- mondtam halkan s előtte az orrommal megcirógattam David orrát aki erre szenvedélyesen megcsókolt, majd egyik keze felkúszott a combomon
Halkan felnyögtem ,mire a csókot megszakítva a fülemhez hajolt
- Én inkább téged falnálak fel.-lihegte
- Muszáj átvennem a futártól a kaját.- suttogtam zihálva
Megfogta a kezemet és a keményen dudorodó nadrágjához vezette
Ajkamba harapva szemeibe néztem.
Ismét felvisított a csengő
- Csak egy perc az egész.
- Viszont amit én tervezek veled az nem csak egy perc lesz.- mormolta- Vedd át a kaját, én a szobában várlak a desszerttel.-kacsintott ,majd hevesen megcsókolt és a hálószobámba sietett
A bejárati ajtóhoz szaladtam és kinyitottam
- Bocsi csak—- kezdtem a magyarázkodást,de torkomra forrt a szó, ugyanis nem a futár állt az ajtóm előtt

Sziaszok!
Na szerintetek ki lehet az?🤷🏻‍♀️
Köszi a megtekintéseket, a voteokat és a kommenteket!🥰