Szívszorító

32. "Ki üzent neked?" (+18)

Miután meggyőződtünk arról, hogy tiszta a levegő kiosontam David házából és hazamentem.
Furcsa volt David nélkül, mivel annyira megszoktam a két nap alatt hogy velem van, hogy már-már fájt a hiánya. De tudtam, hogy hajnalban el kell indulnia , így jobbnak láttam ha már nem nála töltöm az éjjelt, úgy csak nehezebb lett volna.

Erőt vettem magamon majd a lefekvés előtti teendőimet elvégezve bebújtam az ágyamba majd hamar el is nyomott az álom.
Nagy volt a kísértés, hogy még írjak egy 'jó éjt' üzit Davidnek, de semmiféleképpen nem akartam rámenősnek tűnni, így a mobilomat az éjjeliszekrényre rakva, majd a másik oldalamra fordulva elaludtam.

Másnap kissé még fáradtan, de annál vidámabban érkeztem meg a cukrászdába. Bella szabadnapos volt, de egy cetlin összeírta a tudnivalókat a szombati napra, hogy biztosan ne felejtsek el semmit. Ez nagy segítség volt nekem, mert így könnyen vissza tudtam rázódni a munkába. Elolvastam az infókat majd nekiláttam a teendőimnek.
Nyitásra már csillogott az eladótér és sültek a friss sütik is.
Pörgős szombat volt, egy másodpercre sem umatkoztam, és azért őszintén szólva sokszor terelődtek a gondolataim Davidre. Igyekeztem koncentrálni a munkámra,de csak nagyon nehezen sikerült.

Ebédidőben, miután kiírtam a bejárati ajtón lógó táblácskára, hogy 30 percig zárva vagyunk ebédszünet miatt, hátravonultam a konyhába és leültem a kisasztalhoz megenni a zöldséges csirkés tésztámat.
Ettem néhány falatot, majd elővettem a mobilomat és a a képernyőn megjelenő jelzést boldogan olvastam, hogy David üzenetet küldött.

- David szemszöge -

Utáltam az egész partit úgy,ahogy volt. Ellenszenves emberek gyülekezete volt, csupa sznob, de muszáj volt úgy tennem mintha tökéletesen érezném magam a társaságban, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Az már csak tetézte az egész nyomorult helyzetet, hogy a kisfiam, Mattie nem jöhetett el az esküvőre, mivel a vőlegény és a menyasszony szigorúan kijelentette még korábban, hogy az ő napjukon nem lehet kisgyerek. Így hát a fiamra egy bébiszitter vigyázott.

Nehéz volt jópofizni Naomi rokonaival és egyébként sem akartam ott lenni, főleg nem Naomival, de nem volt választásom. Vagyis lett volna, de Walt érdekeit tartottam szem előtt, így műmosollyal az arcomon próbáltam boldognak tűnni. Abba kapaszkodtam, hogy a testvéremért teszem hiszen már csak 1 hét volt a tárgyalásáig. Nem hagyhattam, hogy Naomi rontson Walt már amúgy is kilátástalan helyzetén.
"Csak egy nap. Kibírom!"- ezzel igyekeztem saját magamban tartani a lelket
- Még pezsgőt?- kérdezte egy bárgyú vigyorú pincér, kizökkentve az önsajnálatból
- Igen, köszönöm.- vettem le a sokadik pohár pezsgőmet
Szükségem volt alkoholra, mert anélkül nem ment volna a tökéletes házasság nevű színjáték.
Alkohol nélkül képtelen lettem volna elviselni, hogy Naomi a combomat markolássza és folyton csókolgat. Legszívesebben leráztam volna magamról, de ahelyett kényezerűen elviseltem és amikor a száját az enyémre tapasztotta, akkor Pennyt képzeltem a helyére, mintha ő csókolna. Úgy, becsukott szemekkel kicsit könnyebb volt.

A csoportos fotózáson túlesve, már a sokadik pohár pezsgőmért nyúlva szinte fellélegeztem, hogy végre leszállt rólam Naomi. Dél is elmúlt így már baromira éhes voltam, mert a fogadáson felkínált icipici szendvicsek sajnos nem igazán voltak laktatóak, a sok pezsgő viszont kezdett lassan a fejembe szállni.
Már alig vártam, hogy felszolgálják az ebédet.

Az asztalunknál ültem, mindenki más a teremben sétálgatva csevegett, Naomi pedig épp a menyasszony körül fontoskodott és végre kicsit levegőhöz tudtam jutni.
A mobilomat előkapva üzenetet küldtem Pennynek:
Szia! Mi a helyzet? Remélem neked jól telik a napod.😊 Alig várom, hogy elszabaduljak innen! Hiányzol❤️