Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Tervek

„A hálában összeér az ég a földdel."

Egész úton egy szót sem szólt senki. Apu kezét úgy fogom, mint régen, amikor nem akarta, hogy eltűnjek a nagy New Yorki forgatagban. Szegény pár hónappal ezelőtt azt hitte, hogy vége az egész hercehurcának...viszont újra ott tartunk, hogy rettegésben kell élni a mindennapjainkat.
Félek, jobban, mint valaha, hiszen Victoria nem egyedül van itt.
Ijesztő a helyzet, de ami a legijesztőbb, hogy egy olyan vámpír is fél, aki már vagy négyszáz éve él és sok más hasonló dolgot látott, szóval ez ijeszt meg a legjobban.
Hajnalodik, a Hold még fent van, de a Nap is kezd előbújni. Nagyon romantikus lenne, ha éppen nem akarnának engem újra megölni, de Victoria nem bír magával...
Nem telik sok időbe, hogy megérkezzünk a házhoz, kiszállok a kocsiból és azonnal a ház fele veszem az irányt. Bent mindenki csendben van és maguk elé merednek.
Jasper vesz észre elsőnek (valószínűleg a kötelékünk miatt) és azonnal felpattan.

– Jess! – mondja megkönnyebbülten, majd átölel.

Ez nem egy baráti ölelés, hanem azon túli és ezt a többiek is észreveszik. Edward a leginkább, az ő arcából kiindulva azonnal lekeverne a bátyjának egyet.

– Jasper, kényelmetlen a szitu...– mondom, miközben én is ölelem.

– Bocsi! – húzódik el tőlem.

Sam, Leah és Seth jött el ide, egy biccentéssel őket is üdvözlöm, majd leülök Edward mellé. Szerencsére anyu is megérkezett ide, így apu pedig mellé ül.
Bár megint ugyanott tartunk, mint hónapokkal ezelőtt, de még mindig nem vesz rá a lélek, hogy apámnak elmeséljem a titkokat, amiket őrzünk és őrzök, nagyot sóhajtok és anyáék felé nézek. Anyu észreveszi a fejemen a tanácstalanságot, majd egy aprót biccent felém, ezzel jelezve, hogy megoldja a helyzetet.

– Charlie, gyere menjünk ki. – húzza fel a kanapéról apámat.

– De hát...– kezdi apám.

– Nincs de hát! Ebbe az ügybe nem akarsz belekeveredni, hidd el! Gyere! – ráncigálja ki anyám őt a kertbe.

– Anyád tudja? – kérdezi Emmett.

– Igen. Mindent...Az anyja változtatott át engem...

– Micsoda? – akad ki Edward.

– Hosszú történet, majd, ha nem kell attól a ribanctól félni elmondom. – legyintek. – Sam, mesélj mi történt. – fordulok felé.

Carlisle mellém ül és a kezünket egymásba kulcsolja, ha most tehetném leütném Jaspert, mert már ebben a pillanatban is árad belőle a féltékenység. Gyilkos pillantásokat lövellek feléje, de ez sem hatja meg, így inkább Sam történetére kezdek el koncentrálni.

– Előszőr is, bocsánat az ilyen késői zavarásért, de ez nem várhatott holnapig. A csapatom az erdőbe volt, amikor megláttuk őket, Victoriát és még egy másik személyt, barna haja volt, körülbelül száznyolcvan centi magas, elakartuk őket kapni, de nagyon gyorsan eltűntek. A barna hajú szerintünk Riley volt, legalábbis arra asszociálunk.

– Miért pont most jött vissza? – teszem fel a kérdést.

– Van egy sejtésünk. Victoria volt klánjából jónéhányan ellene fordultak, nem akartak téged bántani, félnek tőled és a bosszúdtól, így Victoriának új csapatot kell toboroznia, hogy ezt hogyan akarja kivitelezni még nem tudjuk.

Sajnos nekem van...
Itt jött el az a pillanat, amikor valóra válik az, amit egyetlen vámpír sem akar.

– Nem vámpírokat akar a maga oldalára állítani...– mondom félve.