Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Örökké

„Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre."

Négy hete támadták meg Helent.
Négy hete nem tudom, hogy a társam mit titkol előlem.
Az egyik felem azt mondja, hogy nézzek bele a fejébe, de a másik felem ez ellen van. Még tartom magam az ígéretemhez, hisz nem róla van szó és Helen nincs bajban, viszont három napja kerül engem is, szerintem azt hiszi, hogy nem veszem észre, de ebben téved.
Tudom, hogy nem haragszik rám, csak nem akar a közelemben lenni, hátha meggondolom magam.
De ha nem róla van szó, akkor kiről?
Nem tudom, hogy ki oszthatta meg vele a legféltettebb titkát, mert nem ápol sok jó kapcsolatot az itteniekkel, igazából, ha őszinte akarok magamhoz lenni, akkor van egy olyan sejtésem, hogy az a titok velem kapcsolatos. Nem csak azért kerül, mert fél, hogy belenézek a fejébe, hanem tart attól is, hogy véletlenül elkotyogja nekem, mivel soha nem voltak egymás előtt titkaink, ezért nehezére esik nem beszélnie róla.
Helennek jót tett ez a három nap, szinte már járni is tud, de mindig ráförmedek, ha felmer állni.
Charlie nemsokára haza ér a munkából, mivel ma előbb végez, így úgy döntök, hogy csinálok neki vacsorát, addig legalább végig gondolom a Victoriás dolgaimat.
Samék továbbra is keresik azokat a vámpírokat, de lehetetlen őket megtalálni. Tanácstalan vagyok, hogy hol kellene őket keresnem...lehet, hogy Forks egy kis város, viszont annyi elhagyatott épülete van, mint Washington DC-nek összes kerületének összesen. De nem adom fel! Most már nemcsak a bosszú vezérel, hanem, hogy ne legyen több áldozata a városnak.
Halat csinálok apunak rizzsel és párol zöldségekkel. Otthonosan mozgok a konyhában, vagyis egy ügynökhöz képest otthonosan mozgok a konyhában. Az ügynökök általában nem pazarolják erre az idejüket, inkább rendelnek valahonnan ételt vagy beülnek egy puccos kis étterembe.
Miközben nyugodtan az ételt készítem folyamatosan a telefonom képernyőjét lesem, nem azért, mert valami információt várok Victoriáékról, hanem, mert várom mikor ír Carlisle. Négy hete folyamatosan beszélünk vagy hívásban vagy üzenetben. Mindig Helen a fő téma, de mindig áttérünk másra...személyesre, sosem hittem volna, hogy elmondhatom ezt magamról, de úgy érzem muszáj kimondanom magamban:
Szerelmes vagyok.
Pedig én aztán nem vagyok az a romantikus típus...
Hallom, hogy Helen lerobog a lépcsőn, szinte nem is látszik rajta, hogy néhány nappal ezelőtt megsérült volna, viszont mire leér a fölszintre vág egy fintort a fájdalomtól.

– Nem meg mondtam, hogy maradj az ágyba? –torkollom le.

– Dee, de a kedvencemet csinálod és én akarok enni belőle elsőnek. – mondja miközben a két kezét összedörzsöli.

A társam leül a konyhaasztalhoz és nézi, hogy mi jót csinálok éppen. Már egyre kínosabb a csend, amikor erőt veszek magamon és megszólalok:

– Nem fogok a fejedben turkálni nyugodj meg, nem tudom, hogy mit titkolsz, de valószínűleg okkal teszed és mivel nem fenyeget ez a titok téged, ezért nem is nagyon izgat. – mondom pókerarccal.

Persze, az utolsó kijelentésem nem teljesen igaz...igenis érdekel, hogy mi az ő kis titka.

– De igenis izgat téged, csak nem akarsz puhatolózni, és ezért nagyon hálás vagyok...mert igazából veled....

– Ne! Ki ne mondd! – lépek közbe gyorsan.

– Jajj, nekem kiskoromban be kellett volna varrni a számat. – mondja, miután a szájára csapott.

– Nem is értem, hogy vagy ilyen jó ügynök...Hogy nem kotyogtad még ki senkinek, hogy igazából ügynök vagy?!  – teszem fel a kötői kérdésemet.

– Csak barát előtt nem szeretek titkolózni. – mondja.

Erre már nem is nagyon tudok válaszolni, meg amúgy is elkalandozok a gondolataimban...tehát igaz, amit sejtettem...rólam van szó.
Miközben a halat fillézem kopogtatnak az ajtón.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem is hallottam, hogy a garázshoz beállt egy autó.
Apu ilyen korán hazajött?
De akkor miért kopogtatna?
Mire ezeket végig gondolnám, Helen már rohan is kinyitni az ajtót.
Úgy döntök, hogy lehúzok egy pohár vizet, mert ez rövid kis beszélgetés Helennel talán jobban megviselt, mint vártam.
Rólam van Hellennek egy titka.
Még belegondolni is rossz.