Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Gyűlölet

„A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."

Régen nem szerettem, ha a napjaim unalmasan telnek, viszont Victoria és csatlósai megjelenése után kezdem megszeretni az olyan unalmas napokat, mint a mai.
Tegnap miután újra kihisztiztem magamat (tényleg nyafka kis picsa lesz belőlem, ha így haladunk) haza jöttem a szüleimhez és most a délutáni ebédünket fogyasztjuk el az asztalunknál.
Jónéhány éve nem ültünk közösen asztalhoz, mert valakinek mindig dolga volt, plusz anyuék el is váltak.
Apu és anyu jóízűen eszi, azt, amit én kotyvasztottam unalmamban, viszont én állandóan a telefonom kijelzőét figyelem, hátha írt valamit Riley.
Meg aztán enni sincs semmi kedvem, ha csak egy kicsit is Victoriára, az újszülött seregére, Jasperre vagy a Volturi három vezetőjére gondolok azon nyomban elmegy az étvágyam.

– Kihűl az ételed. – szólal meg anyám.

– Vámpír vagyok, nem kell nekem ennem. – mondom.

Nem szekálnak tovább, hogy egyek, inkább a maradék kaja elfogyasztásával foglalatoskodnak. Ide-oda kapkodom a tekintetemet, hol anyámra nézek, hol pedig apámra. Nem vallanák be egymásnak, de még mindig szeretik egymást csak éppen nem akarja senki újrakezdeni a kapcsolatukat, mert félnek, hogy úgy fog végződni, mint a legutóbb. Én lennék a világ legboldogabb vámpírja, ha anya és apa végre megint egy család lenne.

– Izzik köztettek a levegő. – jelentem ki. – Ha szóba kerülne a házasság gondolata csak szóljatok, szívesen leszek a koszorúslány. – nevetek.

– Közted és Jasper között is izzik a levegő. Te nem akarsz összeházasodni vele? – szól be apám.

A beszólásától tátva marad a szám és hirtelen nem tudok mit felelni rá. Imádjuk szívni egymás vérét, de eddig mindig visszavágtam neki, viszont most nem tudok semmi frappánssal.

– A társam, nem a szerelmem. – jelentem ki egyszerűen.

Anyu előtt sem titkolom ezt már tovább, most már csak a Cullenék nem tudják.

– És a dögös orvos nem akarja megkérni a kezed? - incselkedik anyám.

– Fél éve sem vagyunk együtt, ebben a félévben már meg is csaltam, nem hiszem, hogy ennek itt lenne az ideje, de ha ő úgy dönt, hogy feleségül vesz én benne vagyok, de én már annak örülök, hogy elvisel. – nevetem el magam.

– Nagyon kíváncsi vagyok milyen egy vámpír esküvő. – szólal meg anyám.

– Hullákat, jobbesetben vért szolgálnak fel torta helyett. – jelentem ki fapofával.

Az arcomról semmit nem lehet leolvasni, így anyám nem tudja eldönteni, hogy viccelek vagy teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam.

– Viccelsz, ugye? – rémül meg Charlie.

– Nem. A Volturi tagjainak esküvőjén ez van. Megnyugtatlak benneteket, hogy ezek egy vega vámpír esküvőjén nincsen.

Charlie a döbbenettől nem tud megszólalni csak nagy szemekkel néz ki a fejéből.

– Még mindig jóknak tartod őket? – teszem hozzá.

Megcsóválja a fejét, majd visszatér a tányéra nézegetéséhez.
Miután a szüleim megették az ebédet és elmosogattam, a lépcső felé indulok, de a vámpír szag (vagy illat) miatt az ajtó felé veszem az irányt és kinyitom.
Edward keze a levegőben megáll, mert épp kopogni szeretett volna.

– Szia, mi szél hozott erre? – kérdezem.

– Samék segítséget kértek tőlünk. Azt akarják, hogy segítsünk megtanítani nekik, hogyan kell az újszülöttek ellen harcolni, mert abban nem jártasok, Jasper pedig nagyon is az, és neked is el kell menned oda. – meséli.