Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Légy boldog!

„A boldogság keresése az, hogy az ember keresi a boldogságot... végül is ez a boldogság."

Befagy a picsám.
Ez volt az első gondolatom amikor felértünk a hegyre, a második az, hogy végre nem egyedül vagyok azon a helyen, ahol Jaspert és engem, majdnem megölt a ribanc.
Jaspernek is hasonló gondolatai lehetnek, mert felém fordul, egyik kezével Alice kezét fogja, de a másik az remeg neki, sőt szinte vibrál.
Mit tehetett vele az a nőszemély, te jóég... bele se merek gondolni.
Nem kellett volna Jaspernek idejönnie, nagyon rosszul érzi magát.
A táj félelmetes csendjében csak az ő mélyen beszívott levegői hallatszódnak, a friss téli levegőben látni lehet az orrán kifújt levegőt, egyre többször jelenik meg előtte a fehér színű felhő, így a hideg elárulja mindenkinek, hogy Jaspert nem sok választja el az idegösszeroppanástól. Próbálom őt nyugtatni a képességemmel, de szart sem érek vele a pajzsa miatt.

– Jasper, nyugodtan idejöhetsz Jessiehez. – mondja neki az apja.

Erőteljes fejrázásba kezd, ami nem tesz jót a gyomrának. Még ép időbe talál egy fás területet, ami mögé el tud bújni.

– Gyere ide...– nyújtom ölelésre a kezemet, miután kihányta a belét.

Szégyenlősen néz az apjára, de ő csak rámosolyog, ezért magához ölel. A hátát simogatom nyugtatásképpen, míg ő próbál nem kiakadni ezen a helyen.
Van egy olyan érzésem, hogy azt hitte, ha idejön, akkor az egy megfelelő terápia lesz arra, hogy legyőzze a kínzása utáni traumát, de persze túlságosan elhitte...lehetséges, hogy anyunak lesz vele néhány szabad órája.

– Nem kellene itt lenned. – mormolja a fülembe.

– Mi a csudáról beszélsz, neked nem kellene itt lenned, szét vagy esve, mint a Szovjetunió.

– Nem akartam, hogy egyedül gyere...

– Nem engem kínoztak Jasper.

– Ne foglalkozz azzal, a lényeg, hogy te élsz!

– Mazochista vagy.

– Csak nem akarlak elveszíteni.

Ilyen az, ha a második legidősebb Cullen fiú szétesik.
Nagyon fáj őt így látni, talán közülünk ő élte át a legtöbb borzalmat, harcolt a polgárháborúban, egy szadista vámpír változtatta át, évekig embervéren élt, kapott egy társat, aki eleinte nem is akart erről az egészről hallani, sőt gyűlölte őt. Ezek a dolgok hatalmasat ütnek egy ember szívében, de ezeket elfogadta és élt tovább, de Victoria kínzása...nagyon félek, hogy nem lesz soha már a régi.

– Ne ijedjetek meg csak mi vagyunk. – jön Alina hangja a fák mögül.

Soha nem tudtam őt magamnak alaposan megnézni, de amint elmegy mellettem egy szó jut róla eszembe: gyönyörű.
Kecsesen mozog, akár egy hattyú, nehéz elhinni, hogy a rokonom, mivel én legfeljebb annyira vagyok kecses, mint egy pirosseggű pávián.

– Te nem a másik szőke sráccal jársz? – néz rám értetlenül, mivel azóta is Jaspert ölelem.

– De. Jasper a társam.

– Óóó, ez édes.

Inkább nem magyarázom el neki, hogy az kevésbé volt édes, amikor Carlisle megtudta, hogy lefeküdtem vele.