Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Erő

„Az, aki másokat ural, lehet, hogy hatalmas, de az, aki saját magán uralkodik, sokkal hatalmasabb."

Nem lep meg, hogy az alvás nem megy zökkenő mentesen. Könnyen elaludtam, de az elalvás azzal járt, hogy újra élek mindent az álmomban. A gyilkolásaimat és persze a legvalósághűbben azt a pillanatot élem át, amikor Jasperrel összekapcsoltuk a kötelékünket, amikor azt hittem, hogy azok lesznek életem utolsó pillanatai...De megmentettek minket, az az ember mentett meg, akitől tényleg nem vártam volna.
És itt vagyunk élünk, viszont én megint egy kibaszott félelmetes álomba ragadtam, szóval ideje lenne felkelnem, Riley igazán belemászhatna az álmomba megint.
Egy kéz érinti meg a homlokom az álmomon kívül, amitől azonnal felriadok.
Még mindig sötét van, tehát nem aludhattam sokat.

– Minden rendben? – kérdezi tőlem Riley, aki még mindig mellettem ül. – Álmodtál, nem akartam, hogy rosszabb legyen, így felkeltettelek, ne haragudj. – teszi a kezét az enyémre.

– Ne kérj bocsánatot, hálás vagyok, mert tényleg rosszabb lett volna.

– Tudom, láttam.

– Belemásztál a fejembe? – húzom fel a szemöldököm.

– Nem. – rázza meg a fejét. – Ha valaki a közelemben van alapjáratom látom, ha álmodik és azt is, hogy mit.

– Nagyon elfuserált egy képesség. – mosolygok rá.

– Jasper is álmodik. Rólad, de ő szépet álmodik, mármint neki szép, nekem kevésbé...– húzza grimaszra a száját.

Hangos nyögéssel kelek fel a hideg talajról, a fájdalom még mindenhol érződik egy kicsit, de egy nyújtózkodással letudom az egészet. Jasperre téved a tekintetem, aki továbbra is nyugisan szunyókál a jéghidegben, annyira aranyosan alszik, mint egy újszülött csecsemő.

– Hogy vagy? – kérdezi a volt társam.

Most, hogy így kérdezi jut eszembe, hogy nekem pár órával (vagy perccel? Ki tudja mennyit aludtam) elvesztek a képességeim.
A hallásom és a látásom felerősödött ebből tudom, hogy velem minden rendben, elmúltak Victoria kínzásának mellékhatásai.

– Megvagyok. – válaszolom.

Jasperhez sétálok, mivel lassan el kell indulnunk és fel kellene ébresztenem, amikor a két kezem közé veszem az ártatlan arcát azonnal elrántom a kezeimet.

– Jézusom, tűzforró...– ijedek meg.

– Ez ilyenkor normálisnak mondható. – próbál nyugtatni Riley.

– Szóval, te tudod mit csinált vele Victoria.

– Sejtem és nem akarod te azt tudni.

– És ha mégis?

– Én elmondom Jess, de három évig rémálmaid lesznek.

Lehet tényleg nem akarom tudni...

– Megváltoztál, már nem egy félénk fiú vagy, akit eddig ismertelek.

– Victoria mellett nem volt más választásom. Erősnek kellett mutatkoznom, mert csak az erőseket fogadta be a klánjába.

– Nem értem miért maradtál nála.

– Mert, ha ott hagytam volna, akkor vadászott volna rám, és nem csak rám, hanem olyan emberekre, akiket szeretek, veletek is megszakítottam a kapcsolatot, hogy egy nap elmehessek a klántól, kegyetlen voltam, hisz te is nagyon jól tudod, hogy egy börtönviselt emberért is feláldoznám magam, így nem mutathattam meg az igazi énem. Victoria nem viccel ilyen dolgokkal, akik elakarták őt hagyni, arra szörnyű megtorlás várt, ugyanolyan kínzásokat hajtott rajtuk végre, mint Jasperen én pedig a látszat miatt fapofával végig néztem, az a ribanc rosszabb, mint a Volturi.