Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Változás

„Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Kezdem megszokni, hogy valami vagy valaki állandóan felkelt az alvásomból. Most Jasper tette meg, mivel a levegőt úgy kapkodja, mintha most futotta volna le a maraton. Épp azon lennék, hogy hozzá dobok egy üveget, ami az éjjeliszekrényen áll, de amikor rápillantok azonnal megbánom, hogy ilyen durván álltam hozzá... A feje valami botrányosan néz ki és az én ágyamat nézi, valami nagyon rá hozhatta a frászt.

– Jasper...–mondom halkan.

Az asztalom melletti széken ül és a fejét a két kezével támasztja meg, de nem szólal meg.

– Jasper, minden rendben? – kérdezem tőle újra és egyre jobban pánikolok, hogy mi baja lehet.

Hülye kérdés volt...Látszik rajta, hogy semmi sincsen nála rendben.

– Jól vagyok...Csak egy álom...– sóhajt fel.

– Ad egy, te mióta alszol? Ad kettő pedig a vámpírok nagyon ritkán álmodnak.

– Az első kérdésedre válaszolva azért aludtam, mert megölt az unalom és attól még hogy ritkán álmodok attól még szoktam...

– Ez volt az első álmod körülbelül száz évvel ezelőtt álmodtál. – jelentem ki.

– Muszáj beletúrni a fejembe? – kérdezi ingerülten.

– Nem túrtam bele! Alapjáratom látom, hogyha valaki hazudik! – mentegetőzöm.

– Én most elmegyek...Nem bírok tovább itt lenni...– mondja, majd felpattan a székről és már megy is.

– Jasper! – szólok utána a lépcsőn.

– Mi van? – kérdez vissza durván.

– Mi bajod?

– Lényegtelen.

– Ha szavanként haladunk a párbeszédben ez egy jódarabig elfog még tartani. – sóhajtok fel.

– Csak levegőzni akarok, nincs más bajom.

– Én pedig nem engedlek el a házból! – mondom egyre idegesebben, majd megragadom a csuklóját, de elrántja.

– Ó, igen és miért is nem? – jön oda hozzám olyan közel, hogy az orrunk majdnem összeér.

Nem tetszik nekem ez a közelség, de amilyen ideges én most nem húzom az agyát a megjegyzéseimmel.

– Mert éhes vagy és nem kell még egy éhes vámpír Forksba. – jelentem ki.

A kijelentésemtől hatra tántorodik és berohan a fürdőbe.
Van egy olyan érzésem, hogy reggelig fogunk kergetőzni a házban.
Utána megyek a fürdőbe, majd, ahogy ő szokta kopogás nélkül benyitok.

– Miért fekete a szemem? – kérdezi, miközben magát bámulja a tükörben.

– Talán, mert éhes vagy? – húzom fel a szemöldököm.