A megmentő [Fred Weasley ff]

1.rész

Felhangzott a Roxfort expressz indulását jelző füttyszó. Főhősünk a peronról a vonatra szökkent majd a kabinokba bekukucskálva szemlélte az utasokat. Jó páran megbámulták amihez még Hagrid látogatása után sem szokott hozzá. Megszokta, hogy láthatatlan és meg kell lapulnia az emberek között.
Épp az egyik kabinba akart belesni mikor két hajszálpontosan egyforma vörös hajú fiúba ütközőt. Mellettük a nyitott ajtón keresztül megpillantotta Harryt a saját ikertestvérét.
- Liz,- szólt lágyan mosolyogva Harry- gyere csatlakozz hozzánk. Épp most ismertem meg a Weasley családot. Tudod akik segítettek átjutni a falon.
A lány újra megszemlélte az ikreket és ezúttal ismerősnek is vélte őket. Csendben átvágott a fiúk között és leült ikre mellé. Előkapta a könyvet de nem kezdet el olvasni. Kíváncsian hallgatta a négy fiú beszélgetését az iskoláról és a varázsvilágról. Megszemlélte a tájat és kíváncsian méregette a három fiút egészen addig míg a vonat be nem gördült az állomásra.

Négy évvel később:
Az utóbbi négy év egyáltalán nem volt eseménytelen számunkra Harryvel. A részemről mégis örülök annak, hogy a Roxfort lett új otthonunk hiszen barátokra leltünk. A Weasley család szinte már a saját családunk lett. Minden nyáron náluk töltöttünk egy kis időt mint, ahogy idén is. Hermione és én épp egy fa alatt ülünk és a kividicsező bagázst figyeljük.
- Sosem értettem mi a jó ebben- pillant fel a könyvéből.
- Harry szeret játszani én pedig nézni, bár azt nem szeretem, hogy veszélynek teszi ki magát- merengek egy ágat szuggerálva.
- Minden évben történik vele valami és nem csak a pályán- legyint és lapoz egyet.
- Voldemort nagyon pályázik rá- sóhajtok.
Hermione a név hallatára alig észrevehetően megremeg.
- Rád is bár az igaz, hogy Harryt jobban el akarja kapni.
Fújtatva leteszi a könyvet maga mellé és tekintetét a fiúra szegezi.
- Bár tudnám miért velünk történt mindez- sóhajtok és a fának döntöm a hátam.
- Azt én sem tudom de azt igen, hogy Harry véget vethet ennek.
- Vagy így vagy úgy nem?- húzom fel a szemöldököm.
- Tudod ki gyenge és bujdos, éveink lehetnek így békében.
- Ha mázlink van Hermione.
Az ujjaim közé vettem egy vörös tincsem és elmélázva tekergettem.
- Idő van- kiállt fel a lány az óráját kocogtatva.
Feltápászkodok és összeszedem a cuccaim még jól körbe is nézek nehogy ott hagyjak valamit.
- Éhen halok- száll le mellénk Ron.
- Te mindig éhen halsz szóval ezen már meg sem lepődünk- lökők egyet rajta.
Nevetve és játékosan csipkelődve indulunk vissza a házhoz.
Mrs Weasley már az ajtóban állva vár minket kezében a fakanállal.
- Az ebéd még nem kész de amíg vártok gnómtalanítsátok a kertet- adja az utasítást.
- Ne már- nyavalyog Fred.
- Nem halsz bele Gideon- vágom rá szándékosan a második nevét használva.
Tudom, hogy utálja ha így hívom és dühös lesz de én meg imádom ha dühös.
- Elizabet,- kiállt- lennél szíves Frednek hívni?
Az államat vakargatva játszom meg, hogy gondolkodok de belül gonosz mosolyra húzódik a szám.
- Nem- vágom rá kis idő múlva.
- Meg őrjít ez a lány- morogja az orra alatt.
- Én is szeretlek Gideon- kacsintók és Georgera nézek aki a hasát fogva nevet.
- Ja el tudom képzelni- forgatja a szemét Fred.
A kis szóváltásunkat befejezve lehajolók az első gnómért aki kidugta az orrát. Ronda kis lény és nagyon harcias de sikerül elkapni a lábát. Mikor először csináltam ilyet második utáni nyáron úgy belém harapót, hogy még ma is őrzöm az emlékét a karomon. Messzire hajítom és már hajolók is a következőért.

Mrs Weasley nagyjából egy óra múlva jelenik meg az ajtóban és küld minket kezet mosni. Gyorsan eleget teszek a kérésének aztán sietve helyet foglalók. Pechemre az ikrek vágódnak le mellém így  közere fogva. Harry egy darabig nézegeti a lehetetlen helyzetet (mindig mellettem ül) de végül levágódik velem szembe.
A ház asszonya még vagy háromszor- négyszer is szedne nekünk Harryvel ha a fiú nem szólal meg.
- Köszönjük ez elég volt. Nagyon finom az étel Mrs Weasley.
Helyeslően bólogatok és kedvesen a nőre mosolygok.
- Rendben drágáim de ha kell még csak szóljatok- mosolyog ránk és elpakolja a tányérokat.
Bólogatva siettünk a lépcső felé egyenesen Ron szobájába ahol a kis csapat többi tagja már várt. Ha nem megyünk időben fel akkor Hermione és Ron kiabálásától zengene a ház. Hiába vagyunk első óta legjobb barátok ez a kettő nem bírja elviselni egymást.
- Mi a baj megint?- kérdezi Harry belépve.
- Hermione szerint a kvidics hülyeség.
- Veszélyes és értelmetlen.
- Hagyd rájuk- ragadóm meg a vállát.
- Sokszor az idegeimre mennek- sóhajtja- Nem értem miért nem mondják végre ki, hogy járjanak és kész.
- Szerintem még maguk sem tudják, hogy vonzódnak a másikhoz- húzogatom a vállam miközben rájuk nézek.
- Apropó kapcsolatok- fordul felém- Mi van közted és Oliver közt?
- Mi lenne?- pillantok rá felhúzott szemöldökkel.
- Tavaly sok időt voltatok együtt.
- Folyton a nyomomban járt, de amúgy túl idős hozzám ezt ő is tudja.
- Igaz is hiszen ő idén végez. Van valaki a láthatáron?
- Mi ez a kérdezősködés?- pillantok rá.
- Régen beszéltünk ennyire nyíltan- ránt a vállán.
- Egyenlőre senki - térek vissza a kérdésre- Neked van?
- El ne mond Ronnak- kezdi- de Ginny egész cuki lett amióta nem láttam.
- Ezt Ginnynek sem mondom el vagy puszta kézzel folyt meg- nevetek fel.
- Harcias is lett nem csak cuki az tény.
- Igazi Griffendéles.
Eszembe jutozt az ijedt elsős kislány aki anno még volt. Akit rá vettek, hogy kinyissa a titkok kamráját. Most a harmadik évéhez közel az a kis lány kezd eltűnni és a helyét egy harcos amazon veszi át. Reményeim szerint Harry vonzalma nemsokára olyan messzire megy, hogy a lánynak is megmondja.
- Cho viszont elég szemrevaló nem gondolod?
Kérdése azonnal vissza zökkent a valóságba.
- Nem bírom a csajt- ráncolom a szemöldököm- Nekem úgy tűnik megjátssza magát.
- Még jó, hogy nem neked kell bírni.
Inkább vissza nyeltem a véleményem a lányról nehogy Harry megsértődjön.
Fejemben újabb téma után kutattam de hiába, semmi nem jutót eszembe. Mázlimra az ikrek ezt a pillanatot választották arra, hogy felrobbantsák a házat. Na jó nem szó szerint de a hang alapján valami felrobbant, Mrs Weasley trappolva indult meg a lépcsőn fiai szobája felé.
- Megölöm őket- dünnyögte mikor elhaladt előttünk. Aztán nagy csattanással kitárta az ajtót és kiabálni kezdet.
- Miért nem tudtok valami értelmeset is csinálni?
A füst el lepte az egész házat így siettünk minden ablakot kinyitni, hogy minél előbb kiszálljon. Sajnos vagy nem sajnos a füst alig akart moccanni a házból. Ennek hála asztalokat és székeket pakoltunk ki Mrs Weasley kint kezdet főzni.
- Rendezzétek el az asztalokat ma kint eszünk- bökött az ikrekre.
- Miért csak mi?- kérdezi fájdalmas képpel George.
- Mert miattatok nem tudunk bent megmaradni- kel ki magából újra az asszony.

Az ikrek fáradtan foglalnak helyet az asztalnál pont egy időben Mr Weasley  betoppanásával. Igaz mostanra a füst kiszállt a ház pedig a varázslatnak hála emlékét sem őrzi, de Mrs Weasley  mindenről beszámol. Férje mosolyogva nézi az ikreket és nagyot nevet amíg a nő a fülébe nem csíp.
Innentől kezdve az egész társaság nevetve költi el a vacsorát.