A megmentő [Fred Weasley ff]

2. rész

Ezt a részt egy nagyon jó barátnőmnek ajánlom és remélem boldog lesz attól amit olvas. Igen Zuzz19 ez a te meglepid mielőtt kérdeznéd. Jó olvasást mindenkinek😘😘

Legközelebb arra riadtam fel, hogy egy borzalmas ízű folyadék kúszik le a torkomon. Automatikusan fel akartam ülni de az adrenalin elfogyót a testemből és minden porcikám tiltakozott a művelet ellen. Így hiába köptem volna ki az amúgy gyógy főzetett csak fintorogva lenyeltem.
- Nem akarom tudni, hogy mi volt benne- suttogtam csukott szemmel.
- Semmi olyan amitől szörnyülködni kéne- felelte Hermione felháborodva.
- Kóstold meg aztán újra tárgyaljuk- legyintettem egy aprót.
- Úgy hallom a betegnek van kedve kötekedni- Mrs Weasley jókedvű hangja csapta meg a fülem.
- Nemrég még azt hittem meghalok ahogy mindenki más is ebben a tudatban élt valahogy muszáj bizonyítani, hogy jól vagyok.
Csak egy hümmögést kaptam válaszul. Vagy a zsibbadtság vagy a főzet hatása miatt, de olyan volt minden mintha lebegnék és nem éreztem magam alatt az asztalt.
- Még mindig a konyhában fekszem kiterülve?- nem voltam hajlandó kinyitni a szemem. Nem akartam tudni, hogy ki hallja még az eszmecserét.
- Nem, már az ikrek régi szobájában kaptál helyet. Fred ragaszkodott ahhoz, hogy az ő ágyába dugjalak és nem volt szívem ellenkezni vele- Mrs Weasley hangja elég bosszúsnak tűnt amikor folytatta- Persze azt már nem engedtem meg, hogy az éjszakát itt töltse melletted, szóval ideiglenes betegszoba ként a másik sérült került be.
- Szia Liz- George csilingelő hangja mosolygásra késztetett.
- Szia George- köszöntem ajkamon hatalmas mosollyal. Nem lett volna szükséges maradnia de azt hiszem mindenki biztosra akart menni, hogy túl élem az éjszakát.
- Majd emlékeztess, hogy szóljak Frednek- hangjában bujkáló nevetést véltem felfedezni.
- Mégis miről?- értetlenkedtem mosolyogva.
- Hogy szerezen be egy füldugót ha veled alszik, iszonyatosan hangosan horkolsz.
- Na meg állj George Weasley csak keljek fel innen és úgy el átkozlak- fogadkoztam most már nyitott szemmel leendő áldozatóm felé fordulva.
- Ha végre fel kelsz innen még segítek is csak állj rá azokra a formás kis lábaidra- Fred csilingelő hangja hallatszott az ajtóból.
- Fred Weasley- kiáltott Mrs Weasley kifejezve nemtetszését majd fejcsóválva elhagyta a szobát nyomában Hermionéval.
- Azt hiszem én is magára hagyom a gerlepárt- George ledobta magáról a takarót és csikós pizsamában indult a kijárat felé- Aztán csak óvatosan Fredi fiú.
Percekig némán hallgattuk George távolodó lépteit aztán a konyhában harsanó hangját.
Fred becsukta az ajtót, amit ha anyja látott volna biztos helytelenít, de jelen helyzetben ez nem sokat számított.
- Azt hittem meghalsz- suttogta megtörten, levéve családja előtt magára öltőt álcáját- El sem akartam menni de Bill és apa haza rángatott aztán szépen bezárt mint valami rabot. Egész éjjel virrasztottam és vártam, hogy hírt kapjak rólad.
Csak némán figyeltem lehorgasztott fejét és elgyötört arcát.
- Hogy jutottál ki?- mosolyogtam rá óvatosan hátha jobb kedve lesz de komor maradt.
- Reggel lejárt a bűbájt én pedig azonnal ide jöttem.
Csak néztem őt ahogy az ajtóban áll tisztes távolságban és folyamatosan a takarómat szuggerálja.
- Meg akarod nézni?- biccentettem a lábam felé.
- Nem tudom, hogy készen állok e a látványra- nyelt egy hatalmasat majd a szemembe nézett- Tegnap este azt hittem elveszítelek, azt hittem bele haltál, de az itteniek nem szóltak, hogy kíméljenek.
- Törékenyebbnek tartasz mint ami vagyok.
- Törékenyebb is vagy mint te azt gondolod, ha nem érsz ide időben akkor most valahol holtan feküdnél- hírtelen lett ideges nem is számítottam erre a kitörésre. Közelebb lépett hozzám egész az ágyam széléig.
- Ez az egész ráébresztett arra, hogy tényleg itt a háború. Eddig úgy gondoltam elkerülhető, hogy a szeretteimnek baja essen, de amikor George fél fülel ért haza kétségbe estem- letérdelt az ágyam mellé és megragadta a kezem- Amikor apa téged hozott be és megláttam az arcod azt hogy hulla sápadtan magatehetetlenül fekszel azonnal végem volt. Nem akarom ezt még egyszer át élni. Szörnyű érzés nem tudni, hogy mi van veled élsz- e vagy halsz. Azt akarom, hogy mindig mellettem legyél hozzám láncolva, hogy biztonságban tudjalak.
Könny szökött a szemembe a gondolatra, hogy el kell hagynom, itt kell hagynom amíg valaki olyannak segítek aki nem is kedvem és én sem őt, de le tettem az esküt nem tehetek mást.
- Fred én...
- Ne most!- csitított és én kérdés nélkül hallgattam el.
Néztem ahogy remegő kezekkel kutatni kezd a zakója zsebében. Aztán felderült az arca és újra felém nézett.
- Elizabeth Lili Potter, leszel a feleségem?- elő húzta a pici bársonydobozt én pedig sokkot kaptam, csak néztem a dobozt de képtelen voltam megszólalni- Kérlek mondj igent- suttogta kétségbe esve. Azt hiszem a hallgatásomat rossz jelnek vette, de én csak könnyes szemmel tanulmányoztam a fiút.
Lehúztam a lábamról a takarót és az ágy szélére küzdöttem magam aztán lassan a földre csúztam, hogy egy magaságban legyünk.
- Frederic Gideon Weasley- kezdtem suttogva pillantásom az övébe fúrva- A feleséged akarok lenni.
Először megdöbbent aztán óvatosan a mellkasához húzott és finoman megcsókolt többször egymás után. Eltoltam magamtól hogy oda tudjam nyújtani a kezemet neki. Még mindig remegő kézzel nyitotta fel a kicsi dobozt amiben életem legszebb gyűrűjét pillantottam meg. Középen egy halványlila mellette pedig apró levelekre emlékeztető kövek csillogtak. Lélegzetelállítóan gyönyörű gyűrű. Nem túl nagy nem túl kicsi, ízléses darabb. Percekig csak bámultam a kezemen csillogó ékszert Fred ölébe kuporodva a vállának döntött fejjel.
Megfogta a még mindig kinyújtót kezem és lágy puszit lehelt az újaimra.
- A világ legboldogabb férfijává tettél- suttogta aztán szenvedélyes csókcsatába húzót.

Talán túl sok időt tölthettünk kettesben vagy nagy volt a csend a szobában de nagyából fél óra múlva Mrs Weasley bekopogót és szólt, hogy lejöhetnénk reggelizni. A néma perceinket megtörte a külvilág zaja így a meghitt pillanatunknak is vége szakadt.
- Hogy mondjuk el nekik?- kérdeztem hallkan még mindig a földön ülve.
- Majd én elmondom nekik- puszilt homlokon.
Fel kászálódót a földről és segített nekem is felkelni. Elvesztettem az egyensúlyom, de Fred a vőlegényem ott volt mellettem, hogy meg tartson. Óvatosan a lábamra támaszkodtam és tettem pár tétova lépést aztán Fred nyakába karolva indultam meg a lépcsőn. Nem volt épp jó érzés és nem is haladtunk gyorsan, de aztán végül mégis elértük a pici konyhaként és érkezőként is egyaránt használt helyiséget. Az egész család ott ült és a közelgő esküvő részleteit tárgyalták meg. Úgy gondoltam nem ez a legjobb pillanat berobbantani a hírt a miénkről, de Fred nem így gondolkodott. Leültetett egy székre ő pedig megállt mellettem és a támlára tette a kezét. Mrs Weasley már épp megindult felém egy tele pakolt tányérral, de csak egyetlen intés kellett a fiától hogy letegye.
- Szeretnénk valamit megosztani veletek- köszörülte a torkát Fred. A társaság egy emberként fordult felénk és mindenki kíváncsi és aggódó tekintettel méregetett minket. Bólintva vette tudomásul, hogy teljesen ránk figyelnek és lenyúlt a kezemért.
- A tegnap este történtek hatására úgy döntöttem megkérem Liz kezét, és ő igent mondott-George hangos éljenzésben tört ki aztán a nászindulót kezdte dúdolni.
Mrs Weasley meghatottan a fia karjaiba vetette magát és a vállán zokogót tovább. Mr Weasley büszkén pillantott ránk és bólintott. Ron időközben csatlakozót Georgehoz aztán Bill is beszállt. A három lány akik a helyiségben ültek egymást túl licitálva lelkendeztek nekem, hogy ez milyen szuper és Fleur máris fel ajánlotta, hogy tartsunk dupla esküvőt. Harry pedig csak ült a székén és mikor találkozott a pillantásunk el mosolyodót. Ő így gratulált nekem aztán felkelt a székből és kezet fogott leendő sógorával.
- Megirom Charlinak és Percynek, hogy azonnal jöjjenek haza, ezt meg kell ünnepelnünk- Mrs Weasley kifutott a konyhából, hogy felkutassa az egész házat egy darab pergamenért.
- Percy?- pillantottam értetlenkedve a társaság felé.
- Belátta, hogy hibázott- legyintett Mr Weasley.
- Arthur- kiáltotta Mrs Weasley
- Megyek drágám- válaszolta a férje aztán már tényleg ment is felesége hívó szavára.
- Azt hiszem innunk kéne az egészségetekre- tanácsolta Bill aztán már töltötte is a lángnyelv whiskyt.
- Igyunk arra, hogy Liz hivatalosan is Weasley lesz a sok éves megpróbáltatások után- kezdte Bill.
- Arra, hogy végre sikerült együtt maradniuk- emelte magasba poharát Ron mire Hermione fejbe kólintotta.
- Igyunk az új nővéremre- csatlakozott Ginny is.
- Igyunk Fredre is azért gyerekek- kurjantotta George.
- Fredre akinek sikerült elnyerni a húgom szívét- biccentett felénk Harry.
- Igyunk a gyönyörű menyasszonyomra, a nőre aki nélkül értelmetlen lenne az életem- fűzte még hozzá Fred mire könnyes szemmel fordultam felé. Azt hiszem csak most fogtam fel igazán, hogy mit is jelent az egész. Aztán lehajtottam a poharamban gyöngyöző italt, majd hagytam, hogy a lányok felkisérjenek a szobámba átöltözni.

Sziasztok! Sajnos technikai problémák miatt húztam eddig a részt de végre ki tudtam rakni remélem teljesen ki javítva. Nem tudom ki, hogy van vele, de pocsék a helyesírásom és szeretek a jegyzetekbe írni mert az mindig kéznél van a word pedig idegesítő és kizökkent az aláhuzással. Eddig megvolt a jól bevált módszerem de az most nem működött újat kellett keresnem. Tudom ez már valószínűleg nem érdekel titeket csak gondoltam elmondom (néha nagyon közlékeny vagyok).