A megmentő [Fred Weasley ff]

5. rész

A reggeli nagyon kedélyes hangulatban telt ami a többiek figyelmét sem kerülte el. Harry és én mindig egymás közelében ülünk de most az asztal két végén foglaltunk helyet. Ikrem társalgásba kezdet Siriussal és Remussal én pedig az ikrekkel hülyéskedtem. Fred leplezetlenül karolt át, ami igazából nem számított új dolognak mégis mindenki észre vette, hogy ez most más jelentőséggel bír. Aztán ahogy telt az idő Harry tárgyalásáig mindenkinek nyilvánvaló lett, hogy tegyek bármit is a házban Fred és neki köszönhetően George sem mozdul mellőlem. Ha takarítottam ők is, ha főzni segítettem nos ők inkább csak akadáltak. Persze ez azt eredményezte, hogy Mrs Weasley megtiltotta nekem a házi munkát. Mit volt mit tenni az ikrek szobájában kuksoltam naphosszat és az édességeiket gyártottam. Harryvel a leghosszabb haragban vagyunk időszakot tartottuk és egyikünk sem akart nyitni a másik felé. Ő nem tette, gondolom mert oda a büszkesége és én nem tettem mert nekem volt igazam. De a lényeg, hogy mikor elérkezett a tárgyalás teljes mellszélességgel mellette álltam és meg tettem volna bármit, hogy meggátoljam a kicsapást. Mázlimra nem volt szükségem a pálcámra vagy megkísérelni egy gyilkosságot, de ez nem a miniszteren múlt. A tárgyalás után pedig bármi előjel nélkül helyre állt köztünk a béke. A nyár olyan gyorsan elröppent, hogy fel sem tűnt de már a vonaton is ültem a barátaim és kedvenc ikerpárom társaságában.
- Mostantól mindig ez lesz?- morgót Harry.
- Mi?- kaptam fel a fejem az éppen olvasott újság lapjai közül.
- Az ikrek is velünk töltik minden idejük?
- Nem veled Potter hanem a húgoddal és ha tetszik ha nem ő a barátnőm, még szép, hogy vele akarok lenni- morogta Fred.
- Ne aggódj Harry hamarosan úgyis rettentő elfoglaltak lesznek és azt hiszem mi is azok leszünk- mosolyogtam biztatóan- Aztán akkor majd kettesben romantikázunk, hogy ne fájduljon meg a hasad a sok cukormáz miatt.
- Ragadt rád valami tőlük- meg enyhülve mosolygót rám. 
- Büszke is vagyok rá- húzta ki magát mellettem Fred.
Nevetve a hajába túrtam ő pedig lehajolt, hogy csókot nyomjon ajkamra, de a testvéreink pfujolni kezdtek így elkapta a fejét. Először George vállára csapott aztán valamit hozzá vágot a velünk szemben ülő fiúkhoz és vissza fordult hozzánk. Akkor viszont egy velünk egy idős hollóhátas lány kavart be.
- Hermionét és Ront keresem- lépet be a kupén- Elől várja őket a többi prefektus.
Na igen ezt el is felejtettem. Büszke vagyok rájuk főleg Ronra mert azt tudtam, hogy Hermione prefektus lesz na de Ron? Azt hiszem Harry is az de mintha kicsit féltékeny is lenne, bár nincs neki oka hiszen ő lett a kvidics csapat kapitánya.
- Megyünk- szólt mosolyogva Hermione.
Össze csapta a kezében lévő könyvet és felnyalábolta a még mindig lustán terpeszkedő Ront. A fiú csak bocsánatkérően kőrbe nézet aztán felkapta a jelvényt és elsietett.
- Ekkora szégyent- csóválta a fejét Geore- Remélem Ginny a mi példánkat követi.
- Előbb lesz belőle híresség mint prefektus- jegyezte meg Harry.
- Na azzal együtt tudnék élni- lelkesült George.
- Nekem mindegy mi lesz, de nem bánnám ha nem morogna annyit- szált be Fred is- Néha fájdalmasan nagyot üt egy kislányhoz képest.
- Meg van az oka annak is, hogy sokat morog- jegyeztem meg bosszúsan. Kötelességem megvédeni egyik legjobb barátnőm még akkor is ha a tesóinak esetleg igaza van.
- Javasolni fogom, hogy jelentkezzen a csapatba hajtónak- szólt hirtelen témát váltva Harry.
- Annak biztosan örülni fog- mosolyogtam rá hálásan.
Tavaly azt mondta tetszik neki a lány ami úgy tűnik még mindig aktuális dolog. Cho Chang te átkozott, miért nem engeded, hogy ez a szerelem beteljesedjen?
Amíg én a hollóhátas lányt szidtam fejben valahogy elkerülte a figyelmem, hogy gondolataim tárgya épp itt ólálkodik. Akár egy cápa aki megérzi a vért és támadni készül úgy érezte meg ő is, hogy talán riválisa akad.
- Ó, hogy szakadna rád a vonat plafon- morogtam az orrom alatt mire Fred nevetni kezdet.
- Ez csak mugli átok ami nem valami hatásos- suttogta egész közel a fülemhez mire jól eső bizsergés futott végig a gerincemen.
- De attól még jó kimondani- magyaráztam közelebb bújva hozzá. Egyik karját át vetette a derekamon és még közelebb húzót majd végre beteljesült az eddig elmaradt csók. Mikor újra realizáltam azt ami körülöttem folyik meglepetten vettem észre a kupé ajtó előtt álló lányok csalódott arcát.
- Azt hiszem hamarosan az egész suli tudni fogja, hogy a két szívtipróból egy már nem szabad- követte a pillantásom George- Mázlijukra a sármosabb még az.
- Liz ki a sármosabb?- Fred őszinte kíváncsisága meglepett de úgy döntöttem ideje szívatni egy kicsit.
- George- vágtam rá szinte azonnal.
- Ezt megkaptad- nevetett fel a fiú.
- A saját csajom sármosabbnak tartja az ikrem?- méltatlankodott.
- Nem látod milyen helyes, ahogy ott ül- ujjammal George felé böktem aki a poén kedvéért bandzsítani kezdet és valami elképesztően nevetséges arcot vágott.
- Most, hogy így mondod igazad van- egyezett bele nevetve- Ezzel nem tudok és nem is akarok versenyezni.
Dőltünk a nevetéstől, amikor Harry visszatért a büfés boszorkány kocsijától csak értetlenül nézett.
- Tudni akarom mi történt itt?- mikor válasz nélkül hagytuk csak sóhajtott- Rossz hatással vagytok a húgomra.
- Szerinted rossz- kezdet bele George.
- Szerintünk jó- folytatta Fred.
- Bárhogy is van, örülök, hogy ilyen boldognak látom- mosolygott Harry.
- Ó Harry- könnyeimmel küszködve öleltem át de közben teljes mértékig boldog voltam. Boldog, hogy velük tölthetem az utolsó Roxfortos éveim és, hogy ilyen barátaim meg szerelmem van. Csak azt sajnálom, hogy az ikreknek ez az utolsó éve velünk, de ebbe egyenlőre nem gondolok bele. Kár, hogy ez a boldog gondtalanság ami a vonaton ért el minket hamarosan szerte foszlott és újra szembesültünk minden problémánkkal.

Sziasztok! Hamarosan beindulnak a dolgok és szélsebesen haladunk majd. Nagyából húsz részt tervezek írni és nem azért, hogy össze csapjam bár lehet majd nektek úgy tűnik. A félvér herceg is ugyan erre a sorsra jut aminek egyszerű oka van. Szerintem ez az a két rész amiben a legkevesebb dolog történik és nehéz róla úgy írni, hogy ne változtasd meg az egészet. Úgy gondoltam ha nektek sem gond akkor a két részt egybe venném és nem csak kb húsz rész lenne hanem akkor olyan harminc körül mint az előző. Az már most biztos, hogy a halál ereklyéit én egybe veszem, de még nem tudom hány részes is lesz és, hogyan alakul a történet. A sulisok remélem élvezik a szünetet és értelmes dolgokra használják ( mondjuk teljesen random könyvekbe olvasnak bele és a suli gondolatát is kerülik).