A megmentő [Fred Weasley ff]

25.rész

Felvirradt a próba napja ami egyet jelentett. Végre véget ér az idei év rettenetes balszerencse sorozata. Vagyis reméltem, hogy így lesz, egészen estig biztos is voltam benne, de elkezdődött a próba és ez mindent felül írt. Akaratlanul is egy hatalmas célkeresztet rajzoltam a hátamra pedig azt sem tudom mit is csináltam. De mindent szép sorjában. Kezdjük azzal, hogy a mai reggel igen szépre sikeredett. Kellemes szellő fújdogált és érezni lehetett, hogy lassan itt a nyár. Már a reggeliző asztalnál találtuk a fiúkat mikor leértünk ezen a kellemes napon. Ron szokásosan a fejét tömte, csoda, hogy nem fulladt meg. Harry mellette még most is a varázslatokkal tele írt pergament olvasgatta. Látszott rajta a feszültség az utolsó próba miatt, de a megkönnyebbülés is, hogy vége ennek az egésznek. Az előbbi uralta a napját hiszen ha valaki hozzá szólt morgolódót, így mindenki megpróbálta a minimálisra csökkenteni a társalgást. Hermione mellettem önelégülten mosolygott és az előtte fekvő könyvet lapozgatta. A barátaim figyelve nem értettem hóvá ez a nagy nyugalom. Harry ma méri össze utoljára a tudását a bajnokokkal és csak ő meg én izgultunk. Csak egy újabb szokványos reggel a próba óta, de végre ez az utolsó.

A nap nagy részét az ikrek társaságában töltöttük a klubhelyiségben, akik szüntelen próbálták jobb kedvre deríteni Harryt. Eleinte működött is aztán inkább beszélgetni kezdtünk Ronnak hála.
- Mit csinálsz a pénzel ha nyersz?- vetette fel Ron. Kíváncsian előrébb hajolt a fotelban és a vele szemben ülő Harryt nézte.
- Ezen még nem gondolkodtam el- mélázott ikrem.
- Egyenlőre ne is igyunk előre a medve bőrére- szólt közbe Hermione aki mellettem ült a kanapén.
- Hogy mi van?- hajolt be a másik oldalamon ülő Fred elém, hogy Hermionéra nézzen- Miért kéne medve bőrre innunk?
- Ez csak egy mugli szólás, nem kell komolyan venni- legyintettem és közben vissza nyomtam a helyére. Zavart, hogy ilyen közel van hozzám a barátaink előtt. Túl nagy kísértést éreztem arra, hogy most azonnal megcsókoljam, de amíg a próbának nincs vége jobb ha nem teszem.
- Akkor sem értem- rázta a fejét és közben karját a kanapé támlájának támasztotta.
- Azt jelenti, hogy ne örüljünk előre- magyaráztam miközben a szabad oldalához bújtam.
Ez volt az ami egy újabb témát indított el és végre elterelte Harry figyelmét.
- Mikor jöttök végre össze?- pillantott ránk, száját széles mosolyra húzta.
- Amint vége a próbádnak barátom- válaszolt neki Fred lazán szinte oda sem figyelve.
- De akkor már nyár jön- magyarázta csalódottan Hermione.
- Én meg bukom a fogadást- csettintett megjátszott bosszúsággal Harry.
- Az még nem biztos- vágta rá Ron.
- Azt nem mondta, hogy a próba után pontosan mikor- fejezte be az érvelést George.
- Ki van még játékban?- kérdeztem, mert idő közben ki ment a fejemből, hogy ki mire fogadott. Egy kis ideig mindenki elgondolkodva nézett és szerintem azon agyalt, hogy a többiek mikorra tippelték a nagy egymásra találásunk.
- Ha jól emlékszem Ron kiesett- szólalt meg először Hermione.
- Aha mert a téli szünetre tette a tétet- bólogatott George.
- Ami tökéletes lett volna a bál miatt ha nincs zavaró tényező- Ron fejével Angelina felé bökött.
- Harry és Ginny jövő évre fogadtak- szólalt meg Fred- emlékszem milyen mély nyomot hagyott bennem ez a túl áradó bizalom.
Színpadiasan a szívéhez kapott és szipogni kezdet mint aki sír.
- George a nyár elejét mondta Hermione meg a végét- folytatta Harry.
- Hallod ezt Hermione- kurjantott vidáman George- Az élvonalban vagyunk és úgy érzem én nyerek- összedörzsölte a tenyerét és gonoszan a lányra vigyorgott.
- Még semmi nem dőlt el- replikázott a lány szívélyesnek tűnő mosollyal.
- Elég srácok- csitítottam őket- Inkább beszéljünk a nyári tervekről.
- Nem tudom még mi lesz, de az tuti, hogy Liz velünk tölti a nyarat- dőlt hátra Fred.
- Én meg majd otthon malmozok amíg ezek kettesben enyelegnek az Óduban- morgolódót Harry- Na még mit nem Weasley.
- Hé az én ágyam tabu szerelmesek- nevetett fel George- Ott ugyan senki nem ront meg senkit.
- Sehol nem ronthatja meg a húgom- kiáltott Harry.
- Jó Inkább a nyarat is hagyjuk- szóltam közbe égő vörös fejjel- Mesélj Hermione, hogy állsz a manók ügyével.
Mindenki, de tényleg mindenki gyilkos pillantást lövellt felém. Fred még meg is csípte az oldalam amikor Hermione bele kezdet a beszédbe. Hogy őszinte legyek én sem akartam Hermionét hallgatni de ez még mindig jobb volt mint az előző téma.

A nap lassan ereszkedni kezdet az égen és mi pedig szét szóródtunk. Az ikrek hagyták el először a társaságot. Sugdolózva, egymásba karolva léptek ki a bejáratként szolgáló portréjukon. Ron és Harry fél órával később ment el, hogy egy keveset még gyakoroljanak a próba előtt. Amint tiszta volt a levegő Hermione oda hívta Ginnyt is.
- Na halljuk- csapott a térdére a vörös lány.
- Mit?- csóváltam a fejem mert azt sem tudtam miről van szó.
- Mi van veled és Freddel?- szólt izgatottan mocorogva Hermione.
- Látjuk, hogy van valami és reméljük nem egy előlünk is titkolt kapcsolat ez- félig megrovóan félig vidáman nézet rám Ginny.
- Semmilyen kapcsolat nincs amíg a verseny véget nem ér, de elárulhatok nektek valamit- suttogóra fogtam a hangom, hogy más aki a közelünkben van semmit ne halljon- Azt hiszem szerelmes lettem belé.
A két lány először össze nézett aztán sikongatni és ugrálni kezdet. Persze ennek hála minden szem ránk szegeződött ezért inkább felpattantam és otthagytam a két lányt. Szerintem észre sem vették, hogy eltűntem, mert egymás szavába vágva magyaráztak a másiknak. Azt hiszem már az esküvőt tervezték, én pedig erre nem állok készen, de örülök, hogy örülnek.
Sajnos ezzel az ártatlan cselekedettel tettem tönkre az egész estét. De szigorúan véve csak a sajátomat, mást nem nagyon érintett.
- Potter kisasszony- intett messziről Mordon ezzel magához csalva- Már mindenűt kerestem magát. Segítenie kell nekem az utolsó próba kivitelezésében. Nem értettem ahhoz én miért kellek, de idióta módon bólintottam és követtem a bicegő Mordont egyenesen ki a kastélyból.
Talán ezt sem kellett volna, de abban a pillanatban nem gondoltam, hogy ennek akár rossz vége is lehet. Hiszen mi a rossz abban ha az ember követi a tanárát az egyre sötétedő birtok füvén keresztül egy hatalmas útvesztő közepére? Költői kérdés, de aki tud erre valami hihető választ adni az miért nem állított meg?
- Fogd meg- parancsolóan rám förmedt és felém tartotta a magával hozott serleget. Kár volt megfogni mert amint hozzá értem a köldökömnél egy rántást éreztem. Forgott körülöttem a világ és csattanva értem földet.
- A Nagyúr örülni fog, hogy mind a két Pottert leszállítottam neki- lépet fölém Mordon pálcáját nekem szegezve és elmormolt egy varázslatot.

Harry jobbra-balra fordult húgát keresve. Nem tudta, hogy hol lehet a lány csak azt, hogy nincs itt és úgy érezte veszélyben van. Ha Mordon professzor nem löki a hatalmas labirintus számára kijelölt bejárata felé talán meg sem kezdi a versenyt. De megkezdte és most már nem volt visszaút. A sövényfal bezárult mögötte ő pedig futni kezdet. Futott és futott de a fal folyton változott és szörnyű hangok hallatszottak innen onnan.

A közönség moraja rég elhalt már és most mindenki beszélgetni kezdet. Fred, George, Ginny, Ron és Hermione gondterhelten suttogott nem figyelve a többiek izgatott találgatására. Fred tudta, hogy ez most nem megrendezett dolog és tenniük kell valamit. Hermione lesietett, hogy szóljon a tanároknak aminek hála Piton és Hagrid elindult szétnézni a kastélyban és a kastély körüli birtokon.
Harry már jócskán a labirintus belsejében lehetett. Nemrég hagyta maga mögött a kiütött Fleurt. Fogalma sem volt róla, hogy közben Lizt sehol sem találják és, hogy milyen veszély fenyegeti. Már lassan elérte a célt mikor Viktor Krum állta útját kivont pálcával és ködös tekintettel. Harry hárította a varázslatot amit a fiú felé küldött és közben hátrálni kezdet, de mögötte a fal bezárult és nem volt más út csak Krumon át. A fiú melletti átjáróban Cedric lépett elő. Gyorsan reagált és Krum máris rá irányította tekintetét.
- Gyere Harry- szólt a fiúnak mikor a bolgár bajnok hátrálni kezdett. Ketten futottak tovább az egyre szűkülő sövény falon keresztül. Hátuk mögött a szél erősen lökte őket így néha meg- meg botlottak, de futottak, ahogy a lábuk bírta. Az ösvény véget ért, a trófea és az első hely ígérete felettük lebegett. Egy pillanatig mind a két fiú elgondolkodót azon, hogy megfogja a kupát bármi áron.
- Fogd meg Harry- szólt Cedric- Jobban megérdemled mint én.
- Nélküled nem lennék itt, fogd meg te- kontrázott a fiú.
Cedric a fejét csóválta és a kupa felé intett.
- Egyszerre- vetette fel Harry.
- Egyszerre- bólintott Cedric.
A két fiú a kupa után nyúlt és amint ujjaik elérték már máshol találták magukat.