A megmentő [Fred Weasley ff]

17.rész

Harry csalódottan hallotta, hogy a rég várt csók köztem és Fred között még nem csattant el mikor egy héttel később végre rá mert kérdezni az estémre.
- El fogom veszíteni a fogadást- csettintett csalódottan Ron.
- Hogy mit?- pillantottam rá idegesen.
Idő közben az ikrek is hozzánk csapódtak és Fred értetlenül pillantott hol rám hol az öcsére.
- Már megint mit mondtál neki?- sóhajtót gondterhelten és fenyegetően magasodót Ron fölé.
- Csak, hogy elveszti a fogadást- legyintett Hermione.
- Te is tudtad?- lepődtem meg.
- Persze, lassan már mindenki fogadót, én is- ejtette ki pironkodva az utolsó szavakat.
- Te?- tátottam nagyra a szám. Az oké, hogy a többiek ezt csinálják de Hermione is.
- Nem vagyok büszke rá de kihasználtam, hogy olyan jól ismerlek és, hogy mostanában Fred is hozzánk csapódik a könyvtárban.
- Ez az egész mikor történt?- vezettem végig rajtuk a tekintettem.
- Egy hete amikor leléptetek a buliról- kezdte George.
- Tudtuk, hogy akkor úgysem teszitek meg - rántott vállat Ron.
- Úgy gondoltuk nem akarjátok, hogy a ti napotokat egy ilyen árnyékolja be- célzót Hermione a verseny első próbájára.
- Nem rajtam múlt- dünnyögtem az orrom alatt a lánynak.
Fred persze akkor nem vett észre semmit de bántott, hogy elhúzódik és nem csókol meg.
- Ki mire tette a tétet?- fordultam körbe.
- Téli szünet- emelte a kezét magasba Ron.
- Nyár eleje- rántott lazán vállat George.
- Nyár vége- pironkodót Hermione.
Egyedül Harry maradt szótlan és nem akaródzott neki közölni mikorra fogadót.
- Harry te?- szegeztem neki a kérdést.
- Valamikor a jövő tanévre saccolom Ginnyvel együtt, Fredet ismerve- pillantót ravasz mosollyal az engem átkaroló fiúra.
- Köszönöm a bizalmat Potter- engedett el egy pillanatra, hogy meghajoljon előtte- de félek veszteni fogsz.
- Már most olyanok mintha járnának- biccentet felénk Hermione.
- Nem olyanok csak Fred képtelen elengedni szegény lányt, enyhén birtoklás mániában szenved. Tudatni akarja a többi potenciális jelölttel, hogy Liz csak az övé- magyarázta George hanyag vállrándítás kíséretében.
- Nem tehetek róla, hogy ezek azt hiszik esélyük lehet ellenem- vigyorgott testvérére a fiú- Muszáj megmutatnom az erőviszonyokat, hogy a próbálkozástól is el menjen a kedvük, főleg neki- bökőt fejével a Mardekáros évfolyamtársaink felé ahol Zabini féloldalas mosollyal méregetett minket. Mikor észre vette, hogy mind őt nézzük, rám kacsintót és egy hanyag mozdulattal a falnak dőlt. Fred keze ökölbe szorult és már majdnem megindult felé mire visszahúztam és egy apró puszit leheltem az arcára.
- Megölöm- morogta visszafojtót indulattal és haragos tekintettel. Fejét a nyakamba furta és mélyeket szippantva illatomból próbálta nyugtatni magát- Nem fogja fel, hogy te az enyém vagy és még csak rád néznie sem lenne szabad.
- Ne ess túlzásokba Fred- fordítottam oldalra a fejem mire ő is felemelte az övét és tekintetünk találkozót- Azért van az embereknek szemük, hogy lássanak, attól, hogy rám néz még semmi nem lesz köztünk.
- Az engem nem érdekel- morogta újra dühösen- Csak az ahogy rád néz. Szinte felfal a szemével és szinte látom, hogy mi játszódik le a fejében. Senki nem láthat úgy, ahogy ő akar rajtam kívül.
- Édes vagy amikor féltékenykedsz- kacsintók rá hátha oldja a hangulatot.
- Te pedig egyszerűen megőrjítesz- hajol közelebb, ajkunk szinte már össze ér.
Látom a szemem sarkából barátaink izgatót pillantását, de pechükre Fred csak egy apró puszit nyom a szám sarkára.
- Ne már- hördül fel Ginny- Ennyire futja tőled Fred? Egy apró puszi és kész?
- Te mikor kerültél ide?- hőköl hátra huga hirtelen és hangos felháborodására.
- Akkor jöttem amikor olyan elmélyülten és undorítóan aranyosan bámultátok egymást.
- Jaj hugi tudjuk, hogy csak a féltékenység beszél belőled, neked is be kéne pasizni végre- kacag fel Fred. Harry arcát figyelem, vajon most mit lép, egyáltalán mond e valamit. A fiú pedig csak a vörös lányt nézi és tanulmányozza minden apró vonását.
- A fiúk idióták- harsan Ginny hangja- Nem veszik észre azt ami az orruk előtt van, inkább olyan után futnak akinek nem kellenek.
Ginny szavai számomra egyértelműen Harrynek szóltak aki Cho- t hajkurászta annak ellenére, hogy a lánynak látszólag nem kell a fiú. Ginny pedig haragszik a tesómra amiért nem veszi észre az egyértelmű dolgokat. Ezért a lány inkább próbálkozik a tovább lépéssel, amiben Dean készségesen a segítségére lenne ha  hagyná neki. Egyenlőre csak kerülgetik egymást mert Ginny szíve még a teszetosza, idióta ikremhez húz.
- Ginny remekül megvan pasik nélkül is hiszen egy erős független lány- kelek a lány védelmére még mielőtt teljesen bedühödne- Annyi fiút csavarhat az ujja köré amennyit csak akar, sőt minden ujjára akad egy csak a Griffendélben.
Bár nem tehetek róla valahol mélyen élveztem, ahogy Harry arca paprika pirossá változik a dühtől. Ginny pedig elégedetten vette tudomásul, hogy a kis féltékenyé tevési kísérletem sikeres volt a fiúnál.
- Ebben egyet kell értenem- szállt be Hermione is egy cinkos mosollyal arcán- Ginny bárkit megkaphat.
- Azt hiszem mára elég volt lányok- morogta Harry- kezdődik az óra.

A délután folyamán McGalagony felkeresett minket és csillogó szemmel újságolta, hogy várja a Griffendéleseket a teremben ötkor. Sokunk szkeptikusan állt a dologhoz, hiszen ami miatt a professzor asszonynak jó kedve van nekünk az nem biztos, hogy olyan jó. Pontban ötkor mindenki megjelent a teremben ahol legnagyobb megdöbbenésünkre az asztalok félre voltak tolva középen hatalmas teret hagyva. A falnak tolva egy régi gramofon állt hatalmas tölcsérrel. Értetlenül forgolódtam majd a tanárnő vezénylésére a lányoknak kijelölt oldalon foglaltam helyet.
- Nos mint tudják idén iskolánk ad helyet a tusának és eme jeles eseményt megkoronázandó téli bált szervezünk. Elvárom, hogy mindenki kellőképp felkészüljön rá főleg a bajnokok és a párjaik- jelentőségteljesen Harryre nézet- Minden héten három délután táncpróbát tartunk. Tekintve, hogy nem biztos, hogy egy azon házból kerül ki a párjuk mint akivel itt táncolnak, ma választanak egy párt és minden próbán vele lesznek. Most pedig álljanak fel.
A lányok izgatottan keltek fel míg a fiúk ülve maradtak csak Neville állt fel ő is kissé bátortalanul. Ezen felbuzdulva a többi fiú is szépen lassan feltápászkodót és közelebb léptek. Fred észrevétlenül somfordált mellém és lassan végig simított a kezemen és a derekamon.
- Azt hiszem most sok srác álmát töröm össze- búgta fülemhez hajolva.
- Majd akkor ha meghívsz a bálba addig még nincs eldőlve semmi, de siess különben még másnak mondok igen.
- Azt nem tennéd meg- nyögőt fel fájdalmasan.
- Fogadunk?- dacosan pillantottam szemeibe mire szorosan magához húzót.
- Eszedbe se jusson hallod?- szemei dühösen izzottak fel. Persze ezt a haragot nem nekem szánta pusztán a gondolat bosszantotta, hogy mással vagyok, én pedig szeretem bosszantani a fiút.
- Kezdődjék a játék Gideon.

Sziasztok
Nos a helyzet az, hogy még mindig lassan haladok az írással és összesen két rész készült el egyenlőre. Hiába adtam időt magamnak és írtam mindig legalább egy keveset másnap úgy éreztem, hogy ez így nem jó és töröltem. Emiatt lehet, hogy a heti egy rész helyett két hetente tudok részt hozni. De a jó hír, hogy így is van kész munkám előre szóval ha épp pang az ihlet forás akkor is tudok nektek újat hozni.
Remélem van aki várta a következő részt és várja is a folytatást.
😘