A megmentő [Fred Weasley ff]

8. rész

Ahogy az idő egyre múlt úgy lettem egyre szürkébb én is mint a hétköznapok. Harry és én felváltva jártunk külön órákra, de sosem beszéltünk az ott történt dolgokról. Bár Harry a barátainknak sem beszélt az óráiról nem csak nekem. A herceg könyve is bekebelezte meg az üldözési mániája is. Az év vége egyre csak közeledett én pedig egyre rosszabbul éreztem magam, egészen a ma estéig. Reggel a talárom zsebében talált kis papír keltette fel az érdeklődésem.

Gyere a táncoló trollokat ábrázoló szőttes elé este kilencre.

Gyermeteg izgalom fogott el és abban reménykedtem Fred lopódzott be az iskolába egy titkos találka miatta.

- Valaki itt nagyon izgatott- Hermione kissé oldalba lökött. A könyvtárat választottuk tanulás céljára, de Harry a herceg könyvét bújta, Ron meg Levander szájában matatott. A lány levakarhatatlan amióta Ron tarolt a kvidicsben, és rettentő idegesítő egy jelenség.
- Reménykedem benne, hogy ma megszán Merlin és valami új izgalmat penderít elém.
- Ezt vegyem úgy, hogy ma este sem velem töltöd az időd hanem inkább álmokat kergetsz- Hermione szomorúan lehorgasztja a fejét.
- Talán egy órácskára eltűnök, de ígérem utána a tiéd vagyok- most én lököm oldalba játékosan. Azt hiszem szegény teljes depresszióba esne ha Ginny és én nem támogatnánk őt. Pár nappal ez előtt még gyűlölte a fiút ma viszont szomorúan nézi, hogy mit művel azzal a szörnyeteggel az oldalán.

- Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm. Mondtam már, hogy mennyire gyűlölöm- huppant le akkor este mellén a klubhelyiségbe.
- Nagyából csak százszor az elmúlt egy két napban- elmélkedve bámultam a plafonon egy sárga foltot. Inkább csak a hatás kedvéért nem pedig azért, hogy ténylegesen elgondolkozzak.
- Nagyából harminc után már abba hagytuk a számolást- rándított vállat Ginny.
- Igazán klassz barátok vagytok- pufogott tovább.
- Szerintem pont a mi kedves hozzá állásunk kell, hogy épp ésszel bírni tud- vágtam rá mire Ginny hevesen bólogatni kezdett.
- Kivel mással beszélnéd ki azt a hárpiát és a féleszű bátyám ha nem velünk? Költői kérdés volt ne válaszolj.
- Mi van a Weasley férfiakkal, hogy egy bizonyos kor után csak elbaltázni tudják a kapcsolatokat?- méláztam most már tényleg őszintén.
- Nem férfiak csak fiúk, és ezzel már választ is adtam- legyintett Hermione aztán sóhajtva bele temetkezett a bájitaltan rendkívül érdekfeszítő óráinak anyagába.

- Talán Ginny ráér és majd vigasztaljuk egymás lelkét.
Na igen Ginny. Dean és ő szakítottak és Harry most teljesen fellelkesült na meg elhatározta, hogy megszerzi a lányt. Aranyos, ahogy kerülgeti a folyosón, mosolyog rá és próbál vele beszélgetést kezdeményezni.

- Erősnek és érdektelennek kell mutatkozni had loholjon csak utánam ennyi év viszonzatlan szerelem után- magyarázta Ginny egyik nap a nagyterem előtt- Nem szabad azt hinnie, hogy könnyen megkap és, hogy végig rá vártam.
- De- ösztönöztem a folytatásra.
- De könnyen megkapna és végig rá vártam- nevetett fel kényszeredetten.

Este kilencet ütött az óra pontosan abban a másodpercben amint felértem a megbeszélt helyre. A folyosó sötétségbe burkolózót, a hold adót egyedül némi fényt. Hunyorogni kellett, hogy az ember legalább az orra hegyét lássa nem, hogy egy társát. Halk zizegés és távoli léptek zaja csapta meg a füleim. A fal egy ki álló része mögé bújtam hátha tanár vagy egy nem kívánt személy lép a folyosóra, én pedig büntetést kapok ittlétem miatt. Az alak közelebb ért és a szemközti falat bámulta.
- Tudom, hogy ott vagy- halk ismerős hanggal beszélt még mindig háttal nekem.
- Ki vagy és miért hívtál ide?- kihúztam magam és egy lépést tettem az idegen felé.
- Tudod, hogy ki vagyok- cipő talpak kopogása hallatszott és az idegen velem szemben állt- Egy régi tartozás miatt hívtalak ide. Emlékszel amikor tavaly el engedtelek téged és a kis bandádat?- bólintottam bár tudtam, hogy nem látja és, hogy felesleges- Ideje, hogy egyenlíts és jóvá tedd a hibáid.
- Azt hiszem valami nagyon félre siklott abban az elképesztően bugyuta elmédben- indulatosan tettem még egy lépést- én nem hibáztam.
Gúnyos nevetés harsant a folyóson és verődött vissza a falakról.
- Emlékeztetnélek, hogy apám miattad és a szánalmas kis ikertestvéred miatt került oda ahol most van, és az én dolgom a családunk hírnevét helyre állítani és te segítesz ebben- beszéd közben észrevétlenül közelebb lépet és most már a kezemet szorongatva ránt maga után.
A fal előttünk halk kaparászó hangon kattogva tárult fel. Draco belökött a lomokkal tele pakolt szükség szobájába aztán bezárta az ajtót.
- Szóval mégiscsak halálfaló lett belőled méghozzá apuci miatt. Jaj Draco ez olyan megható- ironizáltam egyenes derékkal és karba font kézzel állva a szúrós tekintetét.
- Potter idegesítő, de kétség kívül elég szemfüles, talán a négy szem teszi vagy a villám a fején- gúnyos mosolyt villantva lép el mellettem az egyik ösvényen.
- Tekintve, hogy meghalok ha nem segítek nincs sok választásom,- sóhajtok a nyomában haladva- de ha nem nyögöd ki végre, hogy mit akarsz tőlem esküszöm előbb meg kínozlak aztán kibelezlek.
- Tudod ha nem a Weasleyk társaságát élveznéd egész jóban lennénk. Te lehetnél az új Mrs Melfoy.
- Fúj- hányást mímelve álltam meg a folyosó végén- Remélem ezt te sem gondoltad komolyan.
- Naná, hogy komolyan gondoltam, sőt tulajdonképpen ez segíthetne tisztázni a családom nevét. Gondolj csak bele micsoda elismerést kapnék ha az egyik Pottert sikerülne a mi oldalunkra állítani- elgondolkodva mért végig.
- Eszedbe se jusson ezt kérni, mert akkor inkább a halál.
- Csak átfutott az agyamon- fel emelt kézzel hátrált egy lépést aztán lerántott egy poros ponyvát- Igazából ebben kéne segítened.
- Volt nincs szekrény- suttogtam el hűlten hiszen lassan össze állt a kép- Minek ez neked?
- Nem csak neked van az iskolán túl valaki akit jobb szeretnél magad mellett tudni.
- Ne akard bemesélni, hogy egy lány miatt csinálod- dörrentem rá.
- Nem kell tudnod, hogy mit csinálok és hidd el ha lenne választásom nem tenném, de csak ez az egyetlen út létezik számomra. Csak egy kicsit segíts és elengedem a tartozásod.
- Létezne más út ha hagynád, hogy segítsek- kezdtem óvatosan.
- Miben tudnál segíteni?- dörren rám.
- A családod miatt csinálod igaz?- bólint- Biztonságot garantálok neked és a családodnak. Legyen ez a feladatom és ha elbukom meghalok.
- Ha el buksz mi is meghalunk- folytatja emelt hangon- Nem kockáztathatom, hogy a családom miattad vesszen a feledés homályába.
- Nem fog- ígérem aztán a választ meg sem várva elindulok az ajtó felé- Minden rendben lesz Draco.