A megmentő [Fred Weasley ff]

23.rész

A próba utáni reggelen az előző esti gondtalanság elszállt, legalábbis ami négyünket illet. Hermione csak legyintett a két fiú panaszára és a saját dolgaival kezdet foglalatoskodni. Nem adta fel, hogy felszabadítja a sanyarú sorsú manókat. Harry és Ron Mr Kupor betegeskedésével voltak elfoglalva. Percy válasza persze mindig ugyan az volt mint eddig. Főnöke beteg és örülne ha a fiúk le szállnának végre róla. Persze nem szó szerint de a lényege ez volt a leveleinek. Fred és George pedig a saját kis világukba csöppent vissza. Így, hogy mindenkinek volt valami elfoglaltsága én egyedül maradtam. Ikrem másik, szerinte kevésbe fontos gondján törtem a fejem. Mit jelentenek az álmok és, hogy a fenébe lehetne ezeknek véget vetni? Nos egy hét alatt nem jutottam előrébb az alatt viszont sok minden történt.
- Rita Vitrol egy köpönyegforgató alávaló nőszemély- fakadt ki Hermione- Úgy állítja be mintha viszonyom lenne egyszerre két bajnokkal is. Fogalmam sincs, hogy jutott olyan információkhoz mikor ott sem volt, Dumbledore kitiltotta a próbákról.
- Lassabban mert ebből semmit nem értek- ráztam a fejem mire ledobót elém egy újságot.
Gyorsan átfutottam a sorokat amiket a lány mutatott majd a fejemet csóválva dobtam félre. Tudtam, hogy mit mondott Viktor a lánynak és tudtam, hogy ez a firkász nem lehetett ott, de nem tudtam így honnan szerezte az infót.
- Talán az egyik bokorban bujkált- született meg hirtelen az ötlet mire Hermione már nyitotta a száját- Ne, ne is mond tudom. A vízen voltunk, ott nincsenek bókról- legyintettem- De sajnos egyéb ötletem nem volt így ezt vágtam rá.
- Mindegy most egyenlőre nem akarok ezzel foglalkozni- legyintett aztán közelebb hajolt- Mi van Siriussal?
- Nem tudom- horgasztottam le a fejem csalódottan- Harry és ő sokat beszélnek de rend szerint engem kizárnak belőle. Jó persze nekem is küld levelet, de azokban semmi nem derül ki még ha kérdezek sem, és Harry sem mond semmit.
- Talán óvni akarnak- vélekedett a lány mire csak horkantottam.
- A fenét, csak ki akarnak zárni. Mindenki úgy gondolja Harry az egyetlen igazi túlélő így mindenki rá van kihegyezve. Eddig cseppet sem zavart a dolog mert Harry nem zárt ki engem és megosztotta velem a problémáit, de egy ideje teljes a csend.
- Akkor csak nem akar bele rángatni olyanba ami nem a te harcod- tippelt újra.
- De így mihasznának érzem magam és ha harcra kerül a sor én az élvonalban akarok lenni- magyaráztam lemondóan- Harrynek van feladata mint túl élő, neked és Ronnak mint barátja szintén van, hiszen mindenki tudja, hogy mindenben benne vagytok amiben ő. De én, én mindig csak azért keveredek oda mert követem Harryt. Nem veszik hasznom mert nem én voltam akit először megtámadott Voldemort.
Pár pillanatig merengtem a szavaimon aztán el kerekedet szemmel néztem a mellettem ülő lányra.
- Ez úgy hangzik mintha féltékeny lennék rá- háborodtam fel saját magamon.
- Nem, nem úgy hangzik- nyugtatott a lány- Inkább csak rosszul esik, hogy kizárnak és ez frusztrál.
- Igazad lehet- eltűnődve bámultam a szemközti falat egészen a két fiú érkezéséig.
A beszélgetést elindító Vitrol cikkek nem szűntek meg. Emiatt egyszer Piton rendesen ki is akadt mert az óráján beszéltük meg az aznap olvasottakat. Aztán amikor már a mardekárosok interjúi is bekerültek az újságba Hermione végképp kiakadt. Persze elmondása szerint egy jó azért származót az egészből. Az eddigi kapa fogak eltűntek, helyüket teljesen normális méretű fogak vették át.
Ezek után a lány hihetetlen buzgósággal kezdet nyomozni Vitrol trükkjei után. Ron és Harry folytatták a saját nyomozásukat én pedig most már az ikrekhez csapódtam.

Egyik este a bajnokokat elhívták egy találkozóra, így Harry egyszer csak fogta magát és elment. Hermionéval és Ronnal a klubhelyiségben ülve vártuk az érkezését.
- Mit kezd az ezer galleonnal ha nyer a versenyen?- dobta fel a témát Ron.
- Fogalmam sincs- ráztam a fejem- Szerintem nem gondolt még bele, hogy akár nyerhet is.
- Ha nyer akár a manók védelmére is fordíthatná az összeget- szólalt meg Hermione az eddig olvasót könyve fölött átnézve.
- Ne legyél nevetséges Hermione- korholta Ron- A manók boldogok így.
- Dobi már pénzért dolgozik és biztatja a többieket is erre, ha Harry az iskolának adja a pénzt akkor abból fedezhetik a manók fizetését- folytatta a lány meg sem hallva Ron szavait.
- Mind tudjuk, hogy Dobi különc és a többi manó bolondnak tartja- érvelt Ron.
Ritka pillanatok egyike mikor kivételesen Ron tűnik okosabbnak.
- Van abban valami amit mond- mutattam rá óvatosan- Az itteni manókkal lényegesen jobban bánnak mint máshol. Miért nem azzal foglalkozol, hogy a háztartásokban élő manók sorsa jobb legyen.
- Mert úgy lesz jobb ha kapnak jogokat- érvelt.
- Tévedsz- horkant fel Ron- Akkor lesz jobb ha nem bánnak velük úgy mint a kutyával. Érd el, hogy az emberek jobban bánjanak velük aztán jöhet a fizetés meg a szabadság- legyintett Ron.
Hermione már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit aztán inkább becsukta. Ezt eljátszotta még párszor majd döbbent lett aztán elgondolkodót.
- Nehéz kimondanom- szólalt meg halkan- de most igazad van Ron.
Ron diadal ittasan figyelte, ahogy Hermione papírt ragad és új tervet próbál kidolgozni.
- Jó érzés?- mosolyogtam a fiúra.
- Naná- mosolygót vissza rám- Határozottan jó valamiben okosabbnak lenni mint ő.
- Nem vagy okosabb csak jobb volt a meglátásod hiszen te nem vagy elfogult a témában- morogta a lány fel sem nézve mire nevetésben törtünk ki.
- Szerintetek mi lesz a harmadik próba?- szólaltam meg kis idő múlva mikor már nyomasztót a csend.
Hermione felkapta a fejét, elgondolkodót aztán megrántotta a vállát.
- Az eddigiekből kiindulva nem fűzök sok reményt egy barátságos sakk párbajhoz- jelentette ki.
- Mind tudjuk, hogy a sakk nem mindig barátságos- húzta ki magát Ron.
- Ez igaz, de a párbaj ötletét még ne vessük el- legyintettem- Lehet, hogy egy tanárral kell párbajozniuk.
- Kizárt, hiszen a tanárok képzettebbek mint a bajnokok- vitatta le a lehetőséget Hermione.
- Akkor egy hasonló tudású diákkal, vagy egymással- vetette fel Ron.
- Nem hiszem, hogy párbaj lenne és kész- zárta rövidre a témát.
- De ha nem tudjuk, hogy mi lesz, hogy a Merlinbe készítjük fel Harryt rá?- akadt ki Ron.
- Amint Harry vissza ér sejtésünk lesz az utolsó versenyről- sóhajtottam lemondóan hiszen semmi értelme spekulálni ha hamarosan úgyis kiderül minden.
- Csak érne már vissza- morgolódót Ron.
Úgy tűnt Harry egyáltalán nem sieti el a dolgokat. Órák óta távol volt már és én már kezdtem aggódni. A tanárok kastélyon kívülre szervezték a megbeszélést és kint már korom sötét volt. Harryt észrevétlenül elkaphatta Voldemort. A sötét varázslónak nem okozót gondot, hogy maga mellé állítson egy tanárt és megbűvöljön egy kislányt, hogy a kastélyba jusson még ha emlékként is. Reménykedtem benne, hogy Dumbledore jelenléte elegendő védelmet biztosít a kastélyban tartózkodók számára.

A körmömet rágva bámultam meredten a Dáma portréjának hátulját mire egyszer csak kitárult. Harry zihálva, félre csúszót talárban lépet be. Arca gondterheltnek és talán ijedtnek látszót, de egy szót sem szólt.
- Mi történt?- ugrottam oda hozzá, hogy szemügyre vegyem nem e esett baja. Amit viszont ezek után mondót kicsit meg nyugtatót, hogy neki nem esett baja de attól függetlenül nagyon nem tetszett.