A megmentő [Fred Weasley ff]

10. rész

A karácsony előtti utolsó gyűlést tartottuk. Sokan haza mennek ünnepelni és holnap már indulnak is, így Harry tart egy gyakorló órát. Körbejár a teremben és tanácsokat ad aztán a móka kedvéért párba állít és párbajokat indít. Nem kerüli egy a figyelmem, hogy mikor el megy az én és Cho alkotta párosunk mellett a lány rámosolyog. Ezt kihasználva támadok is és egy győztes vigyort villantok. Össze nézek Ginnyvel aki küszköd a kitörni készülő nevetéssel.
- Jól vagy?- lép Harry a döbbent és földön fekvő lányhoz.
- Persze- hamis mosolyt küld Harry felé és amikor a fiú nem figyel gyilkos pillantást felém. Szinte látom, hogy a bosszút forralja, de jó emberrel akar kezdeni. Egy gonosz mosollyal vissza nézek rá és figyelem, ahogy a fájdalmát leküzdve próbál ikrem segítségével talpra állni. Miután sikeresen talpra áll és újra kezdődik a harc azonnal átkokkal kezd dobálni. Ügyesen védem az összeset és nem mutatom jelét, hogy kifogna rajtam. Két átka között sikeresen küldök én is egyet és bumm újra a földön van. Képtelenség leolvasztani a gonosz mosolyt az arcomról. Azt hitte könnyű préda leszek mert betegnek és gyengének tűnök, de hála a McGalagonnyal töltött órának a mágiám egyre erősebb, ahogy én is.
- Vége az órának- harsogja Harry és megint segít a lánynak feltápászkodni.
Boldog karácsonyt kíván mindenkinek, de ő maga nem jön velünk. Az ajtóból vissza nézve még látom, hogy Chohoz lép és beszélgetni kezd vele.
- Aljas kígyó- morgom az orrom alatt de hagyom, hogy Fred magával vigyen anélkül, hogy jelenetet rendeznék.
- És ha a teájába tennénk?- morfondírozik George.
Az a tervezik, hogy megviccelik a vén varangypofát. Ugyan Fred még nem látta a kezemen éktelenkedő heget de már ismeri a rózsaszín cukormáz mögött rejlő szadista hajlamot. Bár azt hiszem úgy gondolja nekem senki nem árthat és semmi baj nem eshet velem ezért nem jutott még eszébe ellenőrizni a kezem. Pár nappal ezelőtt a büntetése után én kötöttem be az ő kezét. Elég nehéz volt tekintve, hogy ez sem szegte kedvét és állandóan bókolt vagy csókolgatni kezdet. Komolyan veszi, hogy úgy teszünk mintha minden rendben lenne amiért hálás vagyok.
- Lehetne még egy utolsó nagy durranásunk mielőtt itt hagyjuk ezt a helyet- ütötte meg a fülem George hangja. Ábrándos tekintettel nézte a kastély falait.
- Év végéig még van időtök fiúk- legyintettem.
- Hát persze- érkezett a felettébb furcsa válasz egy felettébb furcsa nézéssel kísérve ami Frednek szólt. Az a sanda gyanúm valamit nem osztott meg velem.
- Mi az istent terveztek?- lefékeztem a folyosó közepén nem törődve azzal, hogy mi igazából tilosban járunk.
- Én megyek- intett George azzal otthagyott minket.
- El akartam mondani- kezdett bele a fiú és közben zavarában a tarkóját vakarta.
- Ha el akartad mondani akkor rajta- bátorítóan rá mosolyogtam, de belül tomboltak az érzelmeim.
- Geroge és én úgy döntöttünk meg alapítjuk a Weasley Varázsvicc Vállalatot a pénzből amit Harry adót- mikor befejezte bólintottam, hogy folytassa- De idén ezért itt hagyjuk az iskolát. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Egyszerre voltam hihetetlenül büszke és csalódott is. Azt hittem lesz még egy közös évünk mielőtt a fiúk bele fognak a munkába.
- Mikor?- pillantok fel rá csalódottan.
- Még nem tudjuk pontosan és még nem is biztos- nyugtatáskép magához szorít.
Pár pillanatig állunk így aztán léptek zaja csapja meg a fülem. Fred gyorsan kapcsol és sietve megindul velem majd egy titkos folyosóra ránt. Olyan halkan lépkedünk, ahogy csak tudunk. A folyosó kanyarog és lépcső is vezet fel aztán egyszer csak véget ér és mi nem messze a Dámától kászálódunk ki egy kép mögül.
- Siessünk- suttogja majd a kép elé állva bemondja a jelszót. Még hallom, ahogy a Dáma ábrándos sóhajt követően a fiatal szerelemről beszél mielőtt becsukódik mögöttünk.
- Mi lesz ha el mentek?- kérdezem halkan rekedtes hangon.
- Ha attól félsz, hogy valami megváltozik köztünk akkor ne aggódj- kezeit az arcomra teszi ezzel kényszerítve, hogy rá nézek- Mindig szeretni foglak történjen bármi.
Egy lágy csókot lehel az ajkaimra aztán még egyet és végül kihasználva, hogy egyedül vagyunk egy vadabb csatába húz.

Az éjszaka közepén riadok fel, csurom vizesen és egy rossz előérzettel. Félálomba sietek le a lépcsőn, hogy kortyoljak egy kis teát, de lent McGalagony, Harry és Ron fogad. A tanárnő döbbent pillantást küld felém majd magához int.
- Maga is látta?- hangja zaklatott a vállamra teszi a kezét.
- Mit?- pillantok értetlenül a háló ruhás boszorkányra.
Nem húzza az időt azzal, hogy meg magyarázza inkább elküld a többi Weasley gyerekért majd az igazgatóhoz siet Harryvel és Ronnal. Nagyából tíz percek később álltok be a többiekkel a sarkamban. Mind a négyen lihegünk a nagy sietség miatt, de McGalagony ezzel mit sem törődve tereli össze a többieket. Az ajtó mellett húzom meg magam, hogy senki ne vehessen észre, mert attól tartok ha tudnának az itt létemről elküldenének.
- Mit láttál pontosan?- az ősz varázsló félhold alakú szemüvege felett bámul Harryre.
- Mondtam már, a kígyó megtámadta Mr Weasleyt a minisztériumban- Harry látszólag unottan ismétli. Most, hogy van időm megnézni őt látom, hogy a pólóját teljesen át izzadta és, hogy a haja is csapzottan áll. Bár palástolni akarja látom, hogy mennyire zaklatott.
- Kimentették- érkezik a hang egy portréból mire oda kapom a fejem- A Szent Mongunba szállították.
- Remek- Dumbledore biccent majd egy másik portré alakra néz- Menj el kérlek a Black házba és értesítsd Mollyt.
A kép morogva bár de biccent és amint eltűnik, Dumludore Harryre szegezi a figyelmét.
Amint újra a fiúra nézek megpillantom az aggódó Weasley testvéreket. Ginny ül a széken arcát a kezébe temeti és zokogva hallgatja Harry beszámolóját a támadásról. Ron biztatóan simogatja a lány vállát és küszködik az érzelmeivel. Az ikrek szemöldök ráncolva állnak kisebb testvéreik mögött és látszólag arra keresik a választ amire én is. Hogy történhetett ez és ami a legfontosabb Harry miért látta? Hamarosan választ kapok a kérdésem második felére.
Piton hamarosan magával viszi az ikremet a Weasley gyerekek eltűntek én meg itt maradok egyedül az igazgatói irodában.
- Ms Potter- Dumbledore nekem háttal áll de a szavait felém intézi.
- Igen- emelem fel a fejem és kilépek a homályból.
- Úgy hiszem ön most egyszerre szakadna kétfelé, de sajnálatos módon a Roxfortban kell maradnia. Bizonyára örül majd, hogy amint elkezdődik a szünet ön és Mr Potter követik barátaikat- magyarázza továbbra is nekem háttal.
Bólintok bár nem láthatja és engedelmesen az ajtó felé veszem az irányt.
Hangtalanul sétálok McGalagony társaságában a torony felé. Velem jött, hogy ha bárki meglátna engem azt mondhassa neki segítettem. Szerencsére elég hamar és feltűnés mentesen feljutottam a klubhelyiségbe ahol nagy magányomban a tűzropogást hallgattam. Felváltva gondoltam Harryre és Fredre. Vajon mi lehet most velük?