A megmentő [Fred Weasley ff]

16.rész

McGalagony elnézően figyelmen kívül hagyta az esti buliról hallott részleteket amiket az ikrek egész délután megállás nélkül Harryre zúdítottak. Szegény fiú a próba után csak kapkodta a fejét a sok gratuláció miatt. Ron büszkén mosolygót barátja mellett és úgy tűnt végre elfogadta a tényt, hogy Harry került a középpontba. De mint legjobb barátja ő sem maradt le mellette. Vacsora után az ikrek lázas pakolászásba kezdtek aminek az lett a következménye, hogy a klubhelyiség zsúfolásig tele lett. Nem csak az emberek zsúfolódtak be hanem a rengeteg édesség és a sok üveg vajsör és pár üveg lángnyelv whisky.
- Honnan szedtétek ezt a sok mindent?- ámuldoztam.
- A konyhából- vágta rá George mire Hermione felkapta a fejét.
- Tudjátok hol a konyha?- lépet mellénk a lány.
- Igen csak le kell menni egészen a Hugrabug klubhelyiségéig aztán van ott egy kép egy gyümölcsöstálról. Ha megcsiklandozod a körtét... na várjunk csak- eszmélt fel a fiú- Ugye nem akarsz lemenni és tele tömni a házi manók fejét?
A lány meg próbálta tagadni a vádakat de egyértelmű volt, hogy mire fogja használni az új információkat. Fred kacagva hallgatta ikrét aki Hermione után iramodott a tömegen át és próbálta lebeszélni. Egyértelmű volt, hogy pár nap és Hermione már a manóknak szónokol odalent.
- Felkérhetem a hölgyet egy táncra- hajolt meg előttem Fred és még kezet is csókolt mire csak mosolyogva bólintottam. Egy húzásra megitta a kitöltőt italát és a tömeg középére húzót. Átfogta a derekam és szorosan tartott aminek hála minden más megszűnt körülöttem.
- Gyönyörű vagy mint mindig- hajolt közelebb.
- Köszönöm Fred- pironkodtam bókja hallatán.
- El sem hiszem, hogy én vagyok az a szerencsés fickó aki most itt lehet veled- mondta majd megpörgetett és újra a karjaiba húzót.

Fred szemszöge:
Ez a lány teljesen elveszi az eszem. Karjaimba simul és édesen mosolyog rám piros pozsgás arccal. Kínoz a tudat, hogy nem teljesíthetem be a vágyaim és nem csaphatok le ajkaira most azonnal. Viszont ha önző leszek és megteszem azzal jócskán megnehezítem a dolgát. Most a testvére mellett kell lennie teljes figyelmét rá kell szentelnie és most is csak lopott pillanatok jutnak nekem amit vele tölthetek. Ha most csókot lopok és megkérem, hogy legyen a barátnőm az sok időt elvenne a Harrynek való segítségből és nem akarom, hogy azon aggódjon melyikünket hanyagolja a másik miatt. Tudom, hogy Harry azt akarná velem legyen de ő is tudja, hogy én meg azt, hogy testvére mellett. Bár a fiút ez cseppet sem érdekli, most is a falnak lapulva mutogat, hogy tegyek végre valamit. Elég idétlenül néz ki, ahogy a levegőt markolva csókolózást imitál és sok önuralom kell hozzá, hogy ne nevesem el magam az egész szituáción.
- Mit nézel annyira?- fordul kicsit oldalra az az édes arc, szemöldök ráncba szalad és úgy néz körbe. Tekintette megállapodik testvérén aki kínosan vakarja a tarkóját mintha nem történt volna semmi és próbál másfelé nézni. Fogalma sincs róla, hogy ez mennyire átlátszó egy külső szemlélőnek. Liz felkacag mikor ikre tekintette felénk vándorol és rájön lebukót. A lány csak int neki majd csillogó szemekkel visszafordul hozzám arcán azzal az ellenállhatatlan mosollyal. Hatalmasat nyelek legyőzve a késztetést, hogy megízleljem csókját így inkább csak egy apró puszit lehelek a homlokára.
- Azt hiszem le akar rázni és te remek eszköz vagy neki ehhez- nevet fel szelíden arca közben teljesen kipirul- Túlzottan aggódom érte és úgy gondolja nekem is jár a kikapcsolódás.
- Örömest rabollak el tőle, de neked nagyobb szükséged van rá mint azt hinné- húzom közel magamhoz.
- Ezt, hogy érted?- emeli fel rám gyönyörű szürke szemeit.
- Mellette akarsz lenni amíg tart a próba és nem azért mert szüksége lenne a segítségedre, hanem mert te félsz, hogy valami baja lesz- hadoválok össze vissza remélve, hogy érti mit is akarok.
- Azt hiszem igazad van- arcán tisztán látszik, hogy megértett és el is gondolkodott a hallottakon.
- De a ma este csak a miénk- súgóm füléhez hajolva mire kirázza a hideg. Kissé mégis lehetek önző még ha el kell fojtanom legnagyobb vágyam.
- Ha jól látom most sem vagyunk kettesben- pillant körbe játékos félmosollyal.
- Ezen könnyen változtathatunk- kezét megragadva húzni kezdem kerülve a feltűnést. Mikor a portré előtt hátranézek még látom Harry, George, Ron és Hermione feltartott hüvelykujját és sunnyi mindentudó mosolyát.
Sebesen lépkedek a folyósokon magam után húzva a lányt. Össze kulcsolt kezeink miatt kellemes bizsergés járt át. Egyenesen a szükség szobája előtt álltam meg vele majd néhány pillanat múlva már magam előtt engedtem be a szobába.
- Most már csak mi vagyunk- léptem mögé szorosan magamhoz húztam a derekánál fogva és füléhez hajolva mély hangon beszéltem.
- Mit akarunk kezdeni ezzel a magánnyal?- fordult velem szembe egy huncut félmosollyal az arcán.
Fogalma sincs róla mennyire megőrjít, hogy a kezemben tarthatom de nem csókolhatom meg. Észre sem vettem, hogy már alig pár centi választ el minket csak amikor meg hallottam szapora légzését. Léptem egyet hátra és szorosan behunytam a szemem, hogy még véletlenül se essek kísértésbe.
- Még nem lehet- súgtam magam elé és lassan kinyitottam a szemem.
- A nagy Fred Weasley- n kifog egy lány- szólt közelebb lépve. Imádtam amikor flörtöl velem és bár ez most az eddigiekhez képest gyenge volt nem bántam. Azt hittem megharagszik de helyette huncut csillogás villan a szemébe.
- Nem akármilyen lány fog ki rajta- szálltam be a kis játékába.
- Biztos vagyok benne, hogy könnyebb eset mint a srác aki körülöttem legyeskedik.
Egy pillanatra  szívembe mart a féltékenység de hamar rájöttem, hogy ez a játék része.
- Elég szívdöglesztő srác de az őrületbe kerget- sóhajtót színpadiasan mire nevetve öleltem magamhoz.
Később már csendben öleltük egymást a kandalló előtti puha szőnyegen ülve, csak úgy mint egy pár. Remek lezárás ez egy hosszú és kimerítő napnak. Úgy éreztem semmi nem létezik számomra ezen a csodás lányon kívül és, hogy örökre a karomban akarom tartani.

Sziasztok
Köszönöm mindenkinek aki olvassa a történetem és hálás vagyok, hogy egyre többen szeretitek. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy egyre többen vagytok itt velem. Úgy érzem ennek örömére sokkal jobban oda kell tennem magam és jobbakat írni mint eddig. Ezért úgy gondoltam tartok egy kis szabadságot ami alatt igaz nem hozók új részt de folyamatosan írok. Kárpótlásképp a tervezetnél előbb (csak a jövő héten akartam) kirakóm az újabb részt, és megpróbálok izgalmasabb hosszabb részeket hozni. Ezt még mindenképp ki akartam rakni az írói szünet előtt ugyanís ez az első Fred szemszögéből íródót rész és érdekelne a véleményetek, hogy érdemes e az ő szemszögéből írni vagy ne erőltessem.
Ha esetleg lenne még valami közölendőm akkor mindenképp kiírom a szünet alatt is ide, hogy tudjatok róla. 😘

Ui.: Akinek van valami kritikája, hozzáfűzni valója vagy észrevétele az nyugodtan írhat kommentben és privátban is.