A megmentő [Fred Weasley ff]

18.rész

Mindenem sajgott a hét végére és sajnáltam szegény Fredet akinek párszor ráléptem a lábára. Ilyenkor azzal ugratót, hogy mégsem engem hív hiszen kitudja egy magassarkúval a lábamon milyen károkat okozók benne. Persze elmésen vissza szóltam, hogy neki rosszabb lenne ha mással libbennék be, de ez egyáltalán nem volt igaz. Már csupán a gondolatra összeszorul a torkom, hogy a nagyon is nyomulós Angelinát viszi magával. Félreértés ne essék kedveltem a lányt csak azt nem, ahogy Fredre néz meg, hogy a közelében van. A héten eléggé sokat volt a közelében, leült mellé az ebédlőben, oda jött hozzá a folyóson és csatlakozót hozzánk a könyvtárban is. Jó visszavonom mégsem kedvelem a lányt. Idegesített a tudat, hogy a közelében van és már át éreztem azt amit a fiú Zabinivel kapcsolatban. 
Épp a pénteki próba előtt hülyéskedtünk a folyosón mikor újra oda lépet hozzánk a lány. Először azt hittem most is nyomulni akar de egy gonosz mosolyt villantva kikerült és a barátaihoz ment. Nem sokkal mögötte egy Mardekáros fiú tartott egyenesen felénk. Zabini határozottan közeledett annak ellenére, hogy rengeteg Griffendéles vette körbe. Köztudott, hogy a két ház a legjelenségesebb egymással ( akadnak kivételt képező személyek), így nem igazán értettük mit akar. Egy magabiztos mosollyal arcán megállt pontosan előttem. Ez csak azért volt szerencsétlen helyzet mert a félkörben amiben elhelyezkedtünk mi lányok álltunk középen, én pontosan középen. Egyik oldalt Ginny és az ikrek másik oldalt Hermione, Ron és Harry. A Mardekáros fiú rám emelte sötét barna szemeit és féloldalas mosolyát. A többiek csendben vártak, érdekelte őket vajon mi fog történni. Persze Fredet már George erősen tartotta míg Ginny a fiúk elé lépet. Idétlen látvány volt, ahogy George hátulról karolja testvérét kezeit is lefogva amíg az ugrásra készen áll és bármikor kiszabadulhat. Előttük a kis Ginny aki bár elég alacsony mégis elképesztően erős. Nincs kétségem afelől, hogy egyszerre lenne képes vissza tartani bátyját és megverni az előttem álló fiút.
- Liz,- szólított meg lágyan a fiú ami meg is lepet rendesen- szeretném ha a kísérőm lennél a téli bálon- Fred azonnal mozdult karjait kiszabadította és mellém lépet. Úgy kapott utánam minta fuldokló a mentőöv után.
- Liz nem szeretné ha te kísérnéd- mordult Zabinire aki még mindig ugyan olyan elszánt és magabiztos volt- Szóval kopj le kígyó.
- Nem téged kérdeztelek Weasley- emelte rá egy pillanatra haragos tekintetét majd rendezve vonásait újra felém fordult- Eljönnél velem a bálba?- válaszomat meg sem várva fűzőt még hozzá egy mondatot inkább Frednek célozva mint nekem- Úgysincs kiserőd.
- Sajnálom Blaise, de nem mehetek veled- válaszoltam neki hasonlóan udvariasan, ahogy ő kérdezte.
- Ha változna a helyzet tudod hol találsz- bólintott mint aki megértette majd lőtt még egy utolsó gyilkos pillantást Fredre és távozott.
- El kell ismernetek, hogy rendkívül udvarias fiú- jegyezte meg Hermione.
Igaza volt Blaise a végletekig közönyös és udvarias maradt bármilyen helyzetben. Ellenben vele Fred forró fejű  és hirtelen haragú volt, főleg ha rólam volt szó. Nagyon imádtam benne de nincs kétségem afelől, hogy ha neki rontót volna a fiúnak mugli módra Blasie könnyű szerrel hárította volna pálcával. Mind ezt úgy, hogy közben szeme sem rebben. Fred meg gondolatlanságának számlájára írható, hogy elfelejti ő egy mágus család sarja és van pálcája nem csak ökle.
- És még helyes is- tette hozzá Ginny míg én a gondolatmenetemet fejtegetem.
- Nagyon megfontolt is- szúrtam közbe én is mire mind a négy fiú hitetlenkedve nézet. Fred szemében még ott csillogót a düh de most már keserűség is ezért próbáltam szépíteni a helyzeten- Kár, hogy nekem a forró fejű vöröske jön be a Weasley családból. Apropó nem láttátok valahol?- kezemet szemeim elé emeltem megjátszva, hogy keresem.
- Nem de ha szeretnél üzenni neki majd én át adom- csillant fel vidáman Fred szeme.
- Azt üzenem, hogy csodálkozom miért van még Zabini feje a helyén és, hogy büszke vagyok rá amiért ilyen jól kezelte a dolgot.
- Azt hittem bejön, hogy ilyen forró fejű- pillantót rám értetlenkedve.
- Meg hirtelen és meg gondolatlan, de most kivételesen kibírta vérontás nélkül, hogy valaki a szeretett lányhoz mert szólni- szállt be George is.
- Tudod, hogy van ez- csillant meg a huncut fény szemeiben- Jön a bál szezon stresszes időszak. Nem ölhetek meg mindenkit akinek csak eszébe jut elhívni.
- Nem lenne ilyen gond ha elhívtál volna már réges régen- néztem határozottan szemeibe.
- Ez nem megy olyan egyszerűen- rázza a fejét- Először megvárom amíg minden kérőt vissza utasítasz, hogy ha mégsem én mennék veled ne legyen más lehetőség.
Utolsó mondata szíven ütőt és nem bírtam másra gondolni egész nap csak erre. Szóval van valaki más akit el akar hívni és most vacillál kit vigyen de nem akarja, hogy én bárkivel is menjek. Remek kis elhatározás fészkelte be magát a fejembe, de még mielőtt én is meg gondolatlan lennék alszom rá egy keveset. Azért elég elhamarkodott lenne ha mégis igent mondanék Zabininek ahelyett, hogy kivárok, kitudja lehet félre értettem amit mondott.

A próba után a szokásos összeülés helyett a szobámba vettem az irányt. Sajnos nem lehettem sokáig egyedül mert Hermione berontott az ajtón.
- Mi a bajod?- kezdte minden kertelés nélkül miközben helyet foglalt mellettem.
- Szerinted Fred valaki mást akar meghívni?- pillantottam rá.
- Nagy hülye lenne ha nem téged vinne- biztatott mosolyogva- Szerintem csak féltékenyé akart tenni azok után amit Zabiniről mondtunk.
- Lehet, hogy igazad van- sóhajtottam- Na menjünk le.
Felpattantam és a lányt meg sem várva siettem le a barátainkhoz, de ott nem várt meglepetés fogadót. Angelina Fred ölében ült a fiú pedig lazán beszélgetett a többiekkel és a lány derekát ölelte át. Lefagyva álltam a lépcső alján őket nézve könnyeimet nyelve amikor Hermione hangos trappolással utol ért. Fred felénk kapta a fejét és a mosoly azonnal lefagyott az arcáról amint realizálta, hogy mindent láttam. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy az nem Fred, de hamar el kellett vetnem. Innen is tisztán láttam a két iker közti különbséget. Fred aprót lökött George kezén majd a fülébe súgót és a fiú felállt majd felém tartott.
- Liz- kezdte lágyan miközben a kezem után nyúlt de én feltartottam azt.
- Ne George, ne mondj semmit.
Az első könnycsepp utat talált magának és sok másik követte mire George ölelésre húzót és lassan fel lépkedett velem. A szobában állva még mindig a karjai közt tartva ringatott mint egy csecsemőt. Hazudnék ha azt mondanám nem esett jól a gesztus de sokkal másabb volt mint amikor Fred tartott így.
- Idővel mindent meg értesz- suttogta nyugtatólag George- Érted teszi nem azért mert ezt akarja.
- Miért kéne értem ölelgetnie a lányt?- kaptam rá haragos tekintettem- Azért töri össze a szívem, hogy nekem jó legyen? Frednek kezdettől fogva ez volt a szándéka és én belesétáltam a csapdájába- kiabáltam most már a düh és a keserűség miatt.
- Ez nem igaz- tiltakozót azonnal a fiú de nem hatott meg. Kiszabadítottam magam a karjai közül, kicsit rendbe szedtem az arcom és amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam. Egy pillantásra sem méltattam a párocskát amikor átvágtattam a klubhelyiségén a kiabáló George-al a nyomomban.
- Mi a fenére készülsz?- mordult rám.
- Csak figyelj- mondtam magabiztosan.
Gyorsan szedtem a lépcsőket mikor George megragadta a karom és visszafelé kezdet húzni.
- Meg ne próbáld- kiáltott teljes hangerőből.
- Te nekem nem parancsolsz- néztem dacosan a szemébe.
- Fred nem azért áldoz fel mindent, hogy hülyeségeket csinálj- mordult rám mire felnevettem.
- Fred nem áldoz fel semmit, ő élvezte az egészet. Elérte, hogy belé szeresek majd összetört- üvöltöttem, csak úgy zenget a folyosó tőlem.
- Ezért most besétálsz a kígyó barlangjába és elmész vele a bálba?- bökött a pince felé ami az úti célom volt.
- El, hogy Frednek is fájon- sírtam el magam újra- Hát nem érted Geogre? Szeretem őt.
Zokogtam és üvölteni lett volna kedvem a fájdalomtól vagy elfutni a világ elől de térdeim felmondták a szolgálatot. George még épp azelőtt kapott el, hogy térdeim koppantak volna a padlón majd kezébe kapva indult el a lépcsők felé.
- Velem jössz a bálba- jelentette ki mire csak egy aprót bólintottam és elragadott a sötétség.