A megmentő [Fred Weasley ff]

11. rész

Mélázásomból dobogó lábak hangja zökkentet ki és az első tagok már be is léptek az ajtón. Nem telt bele öt perc, a rend minden tagja körbe ülte az asztalt és Sipor fontoskodva ugrált a boszorkányok és varázslok között.
- Hol van Ron?- szegeztem az ikreknek a kérdést.
- Vissza indult a többiekhez egy darabon követük, de akkor Sipor jelent meg- felelte George.
- Gondoltuk tudni akarod hol van Harry- egészítette ki Fred.
- Mától nem figyeljük meg őket- jelentettem be mire többen is össze néztek- Boldogulnak a közbe avatkozásunk nélkül is, nekünk más fontosabb dolgaink lesznek.
- Mik?- Remus egészen elképedve nézett rám mire csak egy halvány biztató mosolyt küldtem felé.
- Először is Harryék mától kezdve külön álló csapat. Nem szükséges sem a megfigyelés sem a segítség semmilyen módon. A saját útjukat járják ahogy mi is, ezért ha hírt kaptok róluk nem fontos azonnal közölni velem. Másodszor ellátmányt kell küldenünk Roxmortsba a Roxforti diákok számára, Aberforth eljuttatja nekik nekünk csak hozzá kell. Mrs Weasley megkérném, hogy minden nap készítsen ételt a diákok számára és ne aggódj gondoskodom a számláról. Egyenlőre még nincs információm pontosan hány diák, de amint megtudom Sipor azonnal megy és jelenti.-az asszony elszántan bólintott és már láttam is magam előtt ahogy fejben lesoványodott mozdulni képtelen diákok jelennek meg lelki szemei előtt. A sajnálat mindenki számára észrevehetően az arcára ült.
- Mi van akkor ha hírt kapunk arról merre járnak?- tért Remus újra Harryékre.
- Háborút vívunk és nincs kapacitásunk a védelmükre, három felnőttről beszélünk akik már több életveszélyes helyzetet úsztak meg kisebb- nagyobb sérülésekkel, mint mi, képesek vigyázni magukra. Viszont ha a helyzet úgy kívánja természetesen segítünk nekik.- Remus bólintott és látszólag megelégedett a válasszal- Az elsődleges feladatunk innentől kezdve a kémkedés lesz és csak akkor avatkozunk közbe ha muglikat vagy mágusokat életveszélyes helyzetben találunk.- mély levegőt vettem és nyeltem egy nagyot mielőtt folytattam volna a szerintem hadvezéreket megszégyenítő beszédet- A legfontosabb feladatunk viszont, hogy elfogjunk egy halálfalót- mindenki egyszerre szisszent fel ezzel belém fojtva a szót. Nem értették ez mire jó és egyenlőre jobb is volt ha ennyit tudnak, Sirius szeme viszont megvillant és egy pillanatra kétségbe esetnek tűnt aztán büszkén mégis szomorúan tekintett rám. Ő tudta mire készülök.
- Még nem végeztünk- kiáltottam mire döbbent csend fogadott- Megfelelő óvintézkedések mellett szeretném ha az elfogott halálfalót ide szállítanánk. Fontos információkra számítok tőle és a kihallgatást magam végzem majd.
- Miféle információkat?- Mr Weasley óvatos halk hangon kérdezett, talán a szememben tükröződő elszántság vette rá erre, vagy az érzelmeim teljes hiánya amiket igyekeztem kiölni magamból a háború végéig.
- Amint megtudom amit akarok azonnal tudatni fogom- feleltem szárazon. Fred furcsán nézett rám és láttam az arcán, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Egy pillanatra gyengeség kúszott fel a gerincemen amikor találkozott a tekintetünk, de azonnal elfojtottam magamban mindent. Ideje volt, hogy a háborúhoz méltó módon viselkedjek és meg keményítsem a szívem. Frednek ezt meg kell értenie hiszen tisztában van azzal, hogy a helyzet kemény vezetőt kíván.

Az egységes felhördülést követően mindenki fel engedett egy kicsit és mély társalgások folytak egy- egy ital felett. Sirius persze azonnal megkínált mindenkit amint alkalma engedte rá és gondolt Tonksra is így neki csak egy sütőtök lé jutót.
- Miért érzem úgy, hogy valami megváltozott benned?- Fred aljas módon mellém lopózott de számítottam a felbukkanására.
- Sok minden megváltozott- úgy álltam ott mint egy katona hátra tett kézzel mozdulatlanul- Sajnálom Fred de most erre nem érek rá.
Elfordultam és az embereken átverekedve magam a dolgozó szobámba tartottam. Még számtalan vesz forgató könyvet ki kellett találnom és nyugalom kellett egy csendes magányos hely ahol levethetem a páncélom, de Fred ide is követett.
- Tudom, hogy még rohadtul nem házasodtunk össze, de össze tartozunk és tudni akarom mi az amiért most ilyen fagyos vagy- meg sem próbálta leplezni a hangjában lévő indulatot, én pedig ebben a pillanatban döbbentem rá arra, hogy az én mindig vidám Fredemet egy pillanat alatt kitudom borítani. Azt hiszem ez is teljesítmény ha úgy vesszük.
- Csak gondoskodom az enyéimről Fred- mélyet sóhajtottam aztán felé fordultam- Túl sok időt vesztegettem el értelmetlen dolgokra az utóbbi időben és most próbálok mindent helyre tenni.
- És ehhez az kell, hogy mindenkit elzárj magadtól?- lépet egyet felém de megráztam a fejem és megállt. A szoba közepén álltunk, Fred mögött a nyitott ajtón keresztül behallatszott a vidám zsivaj. Elléptem mellette és bezártam az ajtót, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
- Olyan dologra készülök ami nem engedi meg, hogy gyengének mutatkozzam Fred- ha tehettem volna most könyörögtem volna a megértés egyetlen morzsájáért is, de a hangom érzelem mentes maradt- Nem fogsz egyet érteni a módszereimmel és velem sem, jobb lesz ha távol maradsz tőlem amíg le nem cseng ez az egész.
Fred átszelte a szobát olyan hihetetlen gyorsasággal, hogy esélyem sem volt megállítani már a a falnak simulva találtam magam a karjai között.
- Bármit teszel is én képtelen lennék távol maradni tőled. Évekig tartott mire az enyém lettél és soha többé nem engedlek el, értetted?- a homlokát az enyémnek döntötte, a lehelete csiklandozta az ajkaim- Tudom, hogy a fizikai távollét is megvisel, képtelen lennél érzelmileg távol maradni tőlem.
A fejem automatikusan mozdult, az ajkam közelített az övéhez de Fred el lépett tőlem.
Régen talán megvártam volna, hogy újra lépjen felém, hogy ő csókoljon meg, de azóta minden megváltozott bennem is és a kapcsolatunkba is. Kar nyújtásnyira ált tőlem én pedig ezt ki is használtam. Rámarkoltam az ingje elejére és magamhoz rántottam. Továbbra is az ajtónak préselve álltam, de most teste minden porcikája préselt neki a kezem pedig felindult a nyakára ott pedig össze kulcsoltam.
- Azt hiszed csak te viselkedhetsz birtoklóan,- suttogtam az ajkaira- mert akkor nagyot tévedsz Gideon.
Éreztem, hogy az ajkaimat nézi, de különös élvezetett leltem ebben a kis elégtétel vételben az előbbiekért és nem mozdultam. Néha az ajkaimmal közelebb nyomultam, épp annyira, hogy megérintem az övéit és ő tört meg előbb.
- Megőrjítesz- suttogta aztán lecsapott az ajkaimra. Olyan követelőzően csókolt néha már- már durván, hogy a lábaim kezdték feladni a szívem pedig bele bizserget minden egyes újabb csókjába. Fogalmam sincs, hogyan vagy mikor, de egyszer csak a kanapén találtam magam, a felettem támaszkodó csillogó szemű Freddel.
Ott és akkor hátra hagytuk a gondokat és semmivel sem törődve egymáséi lettünk.

Sziasztok!
Annyira bele feledkeztem a karácsonyra kapott könyveimbe (igen én már a kari ajim olvasom és nem várom meg, hogy fa alá kerüljön mert türelmetlen vagyok khm) és a nemrég ki jött sorozatokba, hogy teljesen elfeletkezdtem mindenről főleg a könyvről amiért bocsi. Tervezek még ebben a hónapban karácsonyi ajándék gyanánt még egy részt hozni ha nem szippant magába a könyvek kitalált világa ami nagyon valószínű. Szóval előre is bocsi ha mostanában nem kaptok hírt rólam de januártól próbálok majd pótolni mindent.