A megmentő [Fred Weasley ff]

5. rész

Erőt vettem magamon, hiszen nem gyengülhetek el. Bármit is mondott Harry az előbb nem adhatom ilyen könnyen a bocsánatom végtére is szó nélkül hagyott ott.
- Harry mesélte, hogy a vitánk után kerestél- felszeget fejjel semleges hangon beszéltem.
- Igen, de te nem akartál látni- idegességében a tarkóját vakarta- Hatalmas meglepetéssel készültem és mindent tisztázni akartam, de utólag vissza gondolva jobb, hogy nem akkor és ott tettem meg.
- Mégis mit?- értetlenül pislogtam rá.
- Majd ha elnyertem a bocsánatod akkor megtudod- sejtelmesen rám mosolygott.
- Igazából minden vágyam az volt, hogy megkeres- a szavak gondolkodás nélkül csúsztak ki a számon. Fred szeme felcsillant én pedig azonnal magyarázkodni kezdtem- Eleinte arra vágytam, hogy felkeres ha már nekem nem hagytad és megbeszéljük a dolgokat. Amikor Harry azt mondta nem akarlak látni hazudott és ezt én is csak most tudtam meg. Aztán mikor ennek hála te nem kerestél és úgy tűnt semmit nem akarsz helyre hozni hihetetlenül gyűlöltelek. Vagyis próbáltam bemesélni, hogy gyűlöllek.
- Ez azt jelenti, hogy van még remény?- elkapta mind két kezem és reményteljesen bámult rám.
- Nem én vétettem legalábbis nem az én bűnöm volt a nagyobb ezért úgy gondolom neked kéne helyre hozni a dolgokat,- magyaráztam - de az esélyt megadom.
- Emlékeztetnélek, hogy hazudtál.
- Nem hazudtam csak nem voltam őszinte, pont mint te tavaly nyáron, és ha nem csal az emlékezetem te igen könnyen bocsánatot nyertél.
- Ki tudna nekem ellenállni?- kacsintott majd bevetette a csábító mosolyát.

Harry késő este toppant be egy remek hírrel, hogy új bajital tanárunk lesz és Dumbledore és ő kereste fel a férfit. Az események részletes kitárgyalását követően aludni mentünk, én személy szerint boldog mosollyal az arcomon. Aztán másnap reggel lett és a hetek rohamosan peregni kezdtem. Fred minden áldott nap megtalált mint eddig, de most már kedvesen fogadtam az ostromokat. Volt, hogy órákat beszélgettünk a semmiről, de akadt amikor ő már a közös életünk tervezgette. Esténként a szobámhoz kisért aztán csókot lehelt a homlokomra és eltűnt. Úgy éreztem magam mint még az elején, ott volt köztünk a tűz ami bármikor lobbanhatott magával sodorva minket. Rettentően izgalmas volt az új első csókomra várni és bevallom elég hamar meg adtam magam neki amit ő sajnos nem vett észre, de nem baj türelmes vagyok. Az iskolába indulás előtti utolsó hetet tapossuk és én megint Freddel vagyok a szalonban. George és ő egy újabb terméken dolgoznak, de most külön-külön. Fred nem hajlandó senkit be engedni ide amíg mi kettesben vagyunk itt ő pedig nem hajlandó elmenni mert minden időt ki akar használni amit velem tölthet. Így a kanapén ülve csendben olvasok egy mugli könyvet amíg ő velem szemben ügyködik. Épp elmerülök a történetben mintha én is egy lennék a kitalált karakterek közül mikor a könyv ki röppen a kezemből és meg sem áll a falig.
Szemrehányóan néztem az előttem ülő fiúra aki épp pálcát szegezett rám.
- Bocsi de azt akartam, hogy rám figyelj.
- Te is épp elfoglalt voltál- össze kulcsoltam magam előtt a karjaim és haragosan meredtem a fiúra.
Most épp az elegáns öltöny helyett egy kényelmes póló és nadrág volt rajta. Pont úgy festet mint a többi korabeli nem úgy mint egy viccmester, oda a csíkos öltönyök dukáltak.
- Voltam, de mint látod most nem vagyok az.
Az előtte heverő össze vissza szóródott kacatokra pillantottam. Bárhogy is néztem nem találtam benne semmi vicceset vagy érdekeset.
- Nincs ihlet?- pillantottam fel rá.
- Az épp lenne ha a gondolataim nagy részét nem az foglalná le, hogy milyen szép vagy olvasás közben- pajkosan rám kacsintott aztán felpattant és át ült mellém.
Az arcom kipirosodott és nem bírtam a fiú szemébe nézni. Tényleg olyan volt az egész mintha csak most kezdenénk az egészet. A hajammal eltakartam az arcom, hogy Fred ne láthassa arcomra kiütköző zavarom, de a fiút ez sem igazán akadályozta. Az állam alá nyúlva maga felé fordította a fejem, a másik kezével pedig elsöpörte útban lévő hajam. Lassan közelebb hajolt és csókot nyomott piros orcáimra végül a szám sarkába is. Mint fuldoklónak a levegőre épp oly szükségem volt most a csókjára. Gondolkodás nélkül hajoltam hozzá és ajkaim azonnal az övéi után kaptak. Pillanatok alatt át vette a vezetést és egy szenvedélyes táncba hívott amit hezitálás nélkül fogadtam. Egyik kezét a támlán pihentette a másikat pedig a derekamra vezette és testével rám nehezedet. A nyakába kapaszkodtam és lassan dőlni kezdtem a kanapén, míg a hátam a puha párnák közé nem ért. Fred a pálcájáért kapott és egy suhintással bezárta a szalon ajtaját majd újra az ajkaimra hajolt. Egyik csókot követte a másik, olyanok voltunk mint akik évek óta először jutottak rendes élelemhez. Mohon és telhetetlenül faltuk egymást, kezeink pedig egymás testén barangoltak. Fred az egyik karjával támasztotta a testét közben a nyakam cirógatta a másik keze pedig a lábamon járt fel le. Közben én a hajába markoltam és a selymes tincsekkel játszadoztam. A másik kezem eleinte a pólón keresztül fedezte fel a meglepően szálkás felsőtestét aztán a póló alatt cirógattam. Végig simítottam a hátán aztán a mellkasán és lassan lefelé húztam a kezem, egészen a v vonaláig. Hirtelen szakította meg a csókunk és zihálva támaszkodott meg felettem.
- Jobb lesz ha ezt most abba hagyjuk- súgta rekedten alig egy centire ajkaimtól. A lehelete csiklandozott a szája minden figyelmem magára vonta és egyáltalán nem fogtam fel miről beszél.
- Komolyan Liz, ezt most hagyjuk abba amíg még én abba tudom- egy kisé távolabb húzódót tőlem mire végre a szemébe néztem.
- Miért mi a baj?- pillantottam rá össze vont szemöldökkel. Fogalmam sincs mi okozta nála ezt a fordulatot, de nekem nem volt kedvem itt lezárni a mai eseményeket. Még nem. Rengeteg szenvedélyes csókkal tartozik nekem és egyet sem engedek el.