A megmentő [Fred Weasley ff]

12. rész

Freddel hivatalosan is szakítottunk és hiába kérdezték az okát egyikünk sem beszélt róla. Azóta az este óta már elég sok idő eltelt. Megkaptuk a büntetést a titkos ds gyűlések miatt amit Cho kis barátnője árult el. Fred és George hamarosan lelép ha jól értesültem, én pedig itt maradok úgy, hogy nem békültünk ki. Tudom, hogy az előttem heverő RBF- re kéne koncentrálnom nem pedig az utóbbi hetek eseményein töprengeni, de nem megy. Hiába járkál fel alá mellettem ciccegve a rózsaszín ruhába bújtatott törpe förmedvény nem tud meghatni. Csak és kizárólag Fred köti le a gondolataim. Ő és az az este mikor minden a feje tetejére állt és ő kétszínű módon nem bocsájtotta meg, hogy én nem beszélhettem neki valamiről. Gyűlölöm őt teljes szívemből. Az elkalandozó gondolataimat sípoló hang törte meg. Aztán a kétszárnyú ajtó mögül bomba robbanásra emlékeztető hangok szűrődtek mire végre megindult mellőlem a pszichopata némber. Amint oda ért az ajtóhoz az szélesre tárult és tűzijátékok lőttek ki a terem minden irányában. Látványos mutatvány volt az ikrektől és tudtam itt a pillanat. A két rosszcsont itt hagyják az iskolát. Kinőtték a játszóterüket és újat keresnek, Fred pedig vissza sem néz. Legalább minden szívfájdalom nélkül építheti a jövőjét. Nem, nem is gondolok rá hiszen én utálom. Morcosan össze font kézzel indultam a diákok sűrűjén át az udvarra ahol a két fiú már seprűre pattant és magasan felettünk szálltak. Elhasználták az utolsó tűzijátékokat és remek reklámot is kreáltak maguknak, majd elszálltak a messzeségbe. Egy pillanatra sem fordultak vissza én pedig a könnyeim törölgetve néztem távolodó alakjukat.

Alig hogy a fiúk eltűntek fejetlenséget hagyva maguk után mi láttunk neki a bonyodalom keltésnek. Nem részletezném a lényeg annyi, hogy Sirius bajban van és nem késlekedhetünk egy percet sem.
Ehhez képest mégis Mardekáros fiúk karmai között vergődünk Umbridge irodájában amíg Harry és Hermione kitudja merre jár azzal a borzalmas nővel. Malfoy lazán az asztalnak támaszkodik, félig már rajta ül és hanyagul rám szegezi a pálcáját.
- Hallottam a Weasley elhagyott- közölte arcán gúnyos mosollyal.
- Mi közöd hozzá Malfoy?- mordultam rá.
- Nekem ugyan semmi csak nem értem egy magadfajta mit keres egy olyannal mint ő- hanyagul megrántotta a vállát és a mosolya át alakult lassan kihívóvá.
- Ezt hívják szerelemnek féleszű, nyilván te nem tudod milyen az- vágtam oda.
- Már hogyne tudnám?- tetettet felháborodással kapott a szívéhez- Tudom milyen ha odáig vannak értem.
Ron horkantva nevetett fel, de a szőke egy pillanat figyelmet sem szentelt neki inkább kihívó mosollyal bámult.
- Nem tudom mit szeretnél Malfoy, de ha elengedsz megkapod- sóhajtottam megértve a mosolyt.
- Ugyan ugyan- elém lépet a pálcáját a nyakamnak szegezte mire Ron és meglepetésemre Neville is megindult felé, de lefogták őket.
- Nem vagyok olyan mint Zabinie- bökött a fiúra Neville mögött- Nekem nem te kellesz bármit is hiszel.
- Akkor mi?
- Egy szívesség amit bármikor behajthatok ha úgy kívánja az érdekem.
- Legyen- bólintottam.
- Na na Lizzie, semmi kikötés vagy egyéb próbálkozás, hogy kihúzd magad ez alól?- csendült a hitetlenkedő hang.
- Nincs.
- Akkor tedd le a megszeghetetlen esküt.
- Nem- kiáltott Ron- Nem kérhetsz tőle ilyet.
- Azt mondta nincs kikötés- Malfoy továbbra is csak engem nézett. Bólintottam és hamarosan már szabadok voltunk. Innentől kezdve már észre sem vettem az idő múlását. Thesztrál háton repültünk a minisztériumba ami kongott az ürességtől. Futva közelítettük meg az álom béli ajtót aztán minden bonyolódni kezdett. Mozgó ajtók és egyéb még a varázsvilágban nem tapasztalt furcsaságok mellett mentünk el mire végre megtaláltuk a megfelelő helyet. Egymásközt jóslatok termének neveztük, de engem jobban emlékeztettek a hógömbökre amiben épp viharosan kavarog a hó. Harry le emelte az övét és én is késztetést éreztem, hogy le emeljem a sajátom, de nem tettem. Azért is mert ott szembesültem vele, hogy van na meg mert siettünk és persze körbe vettek a halálfalók. Azok akik mint egy hűséges kutyus újra mesterük talpát nyalták mikor az visszatért a halálból. Fintorogva szemléltem az összegyűlt szedet vetett kis társaságra. Némelyikük arca ismerős volt innen onnan, de többségüket maszk takarta. Hogy őszinte legyek Malfoy apját már az előtt felismertem, hogy le vette volna a sajátját. A kígyóval díszített pálca amit a sétabotjába dug eléggé felismerhetővé tette. Egymásnak vetettük a hátunkat így védve kis csapatunk minden irányból. Éreztem, hogy Hermione retteg, Ginny eltökélt és Luna hát olyan mint szokott lenni. Azt hiszem ő máshol járt most is. Neville azután, hogy meglátta szülei megnyomorítóját már nem félt inkább dühös lett. Ron bátran megingás nélkül nézett szembe a rá váró feladattal. Harry pedig annyiszor volt a halál torkában, hogy azt hiszem már nem vette komolyan a dolgokat. Na és, hogy én hogyan reagáltam? Abszolúte semlegesen. Sőt rájuk is villantottam egy ádáz mosolyt. Azt hiszem Fred hiánya bekapcsolt valamit az agyamban ami miatt én komolyan élveztem az adrenalinnal túltöltött helyzetet. Kissé önpusztító lettem az utóbbi időben.
Repkedtek az átkok mi pedig elsodrottunk egymástól. Mindenki harcolt mindenkivel, dőltek a polcok, törtek a jóslatok. Jósok suttogásától lett terhes a levegő, de bármily hangosak is voltak egy szavukat sem értettük, így minden üvegbe zárt jelentősebb jövőképp odalett. Jelen pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy a saját jóslatom is kifüstölt. Mentettem az életemet és azét akivel össze futottam útközben. Aztán mind egyszerre álltunk meg a terem végén egy ajtó előtt. Berontottunk aztán mind zuhanni kezdtünk. Mázli, hogy valami felfogta az esést, pech, hogy követtek minket. Nyílt téren voltunk, rajtunk kívül itt nem volt más csak egy hatalmas kőkapu amit egy szinte áttetsző lepel fedett le. Szépnek találtam az összképet főleg, hogy úgy tűnt a lepelbe bele bele kap a szellő. Tekintve, hogy itt egy apró légáramlat sem volt az egészet a mágia mozgatta így jobb volt kerülni. Nem sok választásunk volt vagy harcba szállunk vagy megadjuk magunkat. Személy szerint jobban preferálom a harcot és már rá is markoltam a pálcára. Pillanatok múlva viszont egy másik szegeződött nekem.
- Már megint?- duzzogtam hangot is adva a nemtetszésemnek. Ma már másodjára szegeznek pálcát a torkomnak. Nem épp kellemes időtöltéseim egyike állni és várni arra, hogy a pálcát szorító szerencsétlen kilépjen a személyes teremből.
- Megköszönném ha kivennéd azt az átkozott botot a gégémből- mordultam fel és arrébb löktem a fogvartartóm kezét. Annyira lefoglalt az egész helyzet, hogy fel sem tűnt a sima képű Malfoy és Harry párosa középen. Tudtam, hogy a gömböt akarja vagyis jobban mondva a jóslatot cserébe elengednek minket. Remélem Harry nem lesz olyan balga, hogy lebecsüli az ellenséget és az őt kísérő kis csapat tagjait. Csak az kéne, hogy maga után csalja a férfit én pedig azonnal támadok és remélem a többiek is ezt tennék. A gyors stratégia még le sem pörgött a fejemben mikor új szereplők léptek szinre. A Főnix rendjének kis csapata özönlött be és azonnal támadásba lendült velük együtt mi is. Lupin és Sirius a kör közepén harcolt egy-egy halálfalóval míg Tonks, Rémszem és Kingsley elszórtan szállt harcba. Egy idő után már nem figyeltem kinél van a jóslat vagy a többiek mit csinálnak csak harcoltam. Amint kiütöttem egy halálfalót ha csak kis időre is, egy másik szállt velem harcba. Lassan a kőből emelt boltívhez szorultam Siriussal együtt. A szemem sarkából láttam a zöld csovát aztán megcsapta a fülem Harry üvöltése. Gyors és kíméletlen mozdulattal a falhoz taszítottam az ellenfelem és az átok még célba sem ért én megfordultam. Sirius közvetlen mellettem az áttetsző ponyvának tántorodott. Harry mögöttem üvöltött és hallottam a lépteit aztán Lupin szavait.
- Ne, ő már elment.
Az üvöltésem megrázta a termet és a lökéshullám falnak sodort minden halálfalót. Elkaptam Sirius kezét, a térdeim megadták magukat és a földre csuklottam lerántva a férfit. A teste mellettem puffant a felkevert porban amit a mágiám tölcsérként vont körénk. Könnyek szúrták a szemem, ezeket szétpislogva még láttam Harryt és a fülemben csenget Bellatrix jókedvű hangja. Aztán lehunytam a szemem és a tölcsér eltűnt. Félhomályba burkolózó réten térdeltem előttem a férfival, felettem egyetlen csillagképpel. Minden erőmet össze szedtem amim csak volt és a csillagokból fonalat fontam kettőnk közé. Addig merítettem a tartalékaim amíg az utolsó csepp erő is elhagyta a testem. Aztán már csak arra emlékszem, hogy magamhoz tértem az iskolában.

A vonat lassan gördült be a King's Cross pályaudvar 9 és ¾- ik vágányához. Liz körbepillantott a mágus forgatagon aztán átlépet a peront rejtő falon, hogy újra a Dursley család savanyú képét bámulja a nyár folyamán. Átnézet a a vörös hajú emberek tengere fölött és csak félvállról köszönt két barátjának aztán intett és eltűnt szem elől. Fred Weasley arcán savanyú mosollyal figyelte a lányt aztán a távolodó alakját. Végül családja körében hazatért az Óduba közös családi fészkükbe, hogy a raktárnak használt régi szobájában hajtsa álomra a fejét.

Sziasztok
Mint látjátom el érkezdtünk egy újabb könyv végéhez és ezzel együtt egy kisebb szünethez is. Idén már nem kerül fel több rész de januártól újra beindulnak az események és a sok meg válaszolatlan kérdésre is választ kaptok csak győzétek kivárni. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki elég kitartó volt, hogy eddig is követte a munkásságom és annak is köszönöm előre aki jövőre is itt lesz velem. Nem lehetek eléggé hálás minden olvasónak, nektek akik erőt adtok ahoz, hogy folytassam és adjak bele mindent. Nélkületek nem tartanék itt ahol most épp vagyok. 😘😘😘
Mivel már nem lesz idén rész ezért minden kedves olvasomnak Kellemes Ünnepeket kívánok előre is.