A megmentő [Fred Weasley ff]

5. rész

Az egyik legnyomorúságosabb hónapot tudhatom magam mögött. Kezdjük az elején azzal, hogy én marha komolyan elhittem az emberek ezekben a zord időkben is tobzódnak az utcákon. Csalódnom kellett amikor megláttam milyen kevés varázsló van az Abszolúton és milyen sok halálfaló. Mázlimra annyi eszem azért volt, hogy teljesen átváltoztassam magam és csak akkor fedjem fel kilétem amikor muszáj. Egy teljesen új arccal ismeretlen boszorkányként kerülgettem az embereket, azt az öt darabot összesen. Még az ikrek boltjában is látogatást tettem teljesen hasztalan. Az ajtó feletti csengő jelezte érkezésem mire az ott tartózkodok egy emberként kapták felém a fejüket. Mikor tudatosult bennük, hogy nem kell félni újra sietve nekiláttak a válogatásnak megfelejtkezve rólam. Kicsit én is megfelejtkeztem magamról és akkor realizáltam hol is vagyok mikor Fred elém pördült.
- Miben lehetek szolgálatára?- kérdezte vidámnak tűnő mosollyal. A szeme alatt mély karikák húzódtak amihez a varázslat is kevés, hogy eltüntesse. Nem láttam a régi fényt sem bennük amit már megszoktam. Üres volt és hideg, minden melegség elveszett és helyét a magány vette át. Bűntudatom támadt és csak néztem őt megszólalni sem tudtam. Csak bámult rám, várva a válaszom és már azt hittem egy pillanatra, hogy felismert, de feltűnt milyen messzire tévedtek a gondolatai. Talán már arra sem emlékszik, hogy itt állok előtte vagy a kérdésre amit nemrég feltett nekem én pedig azt hittem a választ várja. Meggondolatlanul csúsztak ki a számon a szavak.
- Üzenetet hoztam Liztől- súgtam bizalmasan közel hajolva. Valami ismeretlen érzelem suhant át az arcán, vagy csak azért tűnt ismeretlennek mert egy pillanat műve volt. Lopva körbe nézett majd a könyököm alá nyúlva húzni kezdet. Bejártuk az egész boltot mire egy kis félre eső raktárban kötöttünk ki.
- Mindjárt jövök George tartsd a frontot- szólt még hátra majd behúzta az ajtót.
Pálcát rántott aztán varázslatot szórt a helyiségre.
- Ki vele mit tudsz róla? Hol van?
- Nem mondhatom meg, hogy hol van, megtiltotta, de minden rendben vele- nyugtattam szinte suttogva a szavakat- Azt üzeni hamarosan minden rendben lesz és ne szűnj meg szeretni őt.
- Azt hiszed oda vezetnék bárkit?- csattant fel- Én nem vagyok olyan ostoba, hogy veszélybe sodorjam az életed- meglepetten kaptam fel a fejem mire folytatta- Igen tudom, hogy te vagy az ne vágj ilyen arcot. Rettentő dühös vagyok amiért nem jelentkeztél idáig es veszélybe sodortad magad. Napok óta azt suttogják a népek, hogy házalót játszol, hogy magad mellé állítsd a varázslókat.
- Legalább nem a harcokban veszek részt- próbáltam enyhíteni a haragját.
- Azt hiszed nem tudom, hogy amint a házalásnak vége te is az embereiddel együtt véded majd a muglikat és a védtelen varázslókat.
- Igy is többet visznek el mint amennyit engedhetnénk- kiáltottam dühösen.
- Tudom- cseppet nyugodtabb hangon válaszolt de így is vibrált benne a harag- Meddig tart még ez?
- Amíg Harryék be nem végzik a feladatuk.
- Az mikor lesz?
- Nem tudom és azt sem, hogy pontosan mit csinálnak. Nyomon követtük őket egy darabig de elfedik a nyomaikat nem könnyű rájuk bukkanni. Egy nyakláncot kerestek, de, hogy megtalálták e arról fogalmam sincs- magyaráztam.
- Nyakláncot? Minek nekik egy istenverte nyaklánc- dühösen össze húzót szemöldökkel meredt rám.
- Ha én azt tudnám- ráztam a fejem.
- Most hogyan tovább?
- Haza megyek, bele mélyedek a terveimbe és megpróbálok máshogy elérni az emberekhez- gondterhelten masszíroztam a homlokom megoldás után kutatva.
- Csak úgy eltűnsz és meg sem mondod, hogy hová mész?- emelte fel megint a hangját.
- Emlékszel a Hermione által készített galleonokra?- kérdeztem némi gondolkodás után mire bólintót- Tessék- nyomtam a kezébe egy hasonlóan megbűvölt darabot.
- Ezt nekem hoztad?- kérdezte döbbenten.
- Eredetileg nem gondoltam volna, hogy megkapod, de a helyzet el döntötte helyettem- hadarom.

Két nappal később még mindig az irodámnak kinevezett régi stílusú társalgóban vagyok. Már teljesen beköltöztem csak akkor megyek ki ha muszáj de még mindig nem tudom hogyan érjem el az embereket. Levelek jönnek mennek, patronusok hozzák viszik az üzeneteket, de semmi. Kezdem feladni, hogy valaha is sikerrel járok.
- Liz- csendül fel Sirius hangja.
Mostanában csak akkor hív ha fontos így azonnal lesietek. Meglepetésemre nem csak Sirius vár lent. Mr Weasley oldalán az ikrekkel, Dean, Seamus és Neville feje is felbukkant.
- Mit kerestek itt?- döbbentem le.
- Belépünk- lépet előre Seamus.
- Nem- közöltem határozottan.
- Mind elmúltak tizenhét évesek és kell az ember-érvelt Sirius.
- Nem- ismételtem.
- Találtak megoldást a problémádra- szólalt meg Fred.
- Rendben van- bólintottam- Elmondjátok az ötletet aztán meglátjuk, viszont ti- böktem az ikrekre- szépen vissza mentek dolgozni.
- Naaaa- hördült fel George.
- Nem nyitok vitát- fontam keresztbe a karom.
- Mi sem- kiáltották egyszerre.
- Miben lennétek a hasznomra?- húztam fel a szemöldököm.
- Információ...- felelte George.
- Újabb emberek...- folytatta Fred.
- És a lehengerlő sármom- kacsintót George- Tudom, hogy valójában a helyesebbik ikerre buksz- suttogta természetesen mindenki számára hallhatóan.
Fred aprót taszított az ikrén és össze nevettek. Nekik jó poén de nekem nem az, hiszen az életüket kockáztatom azzal ha beveszem őket a rendbe.
- Gyertek utánam aztán majd meglátom- fordultam a lépcső felé a reakciójukat meg sem várva.
Mindenki helyet foglalt a három fiú a velem szemben lévő kanapén, George az ajtónak dőlve, Fred pedig az asztalomnak támaszkodott, a két felnőtt lent maradt.
- Halljam- szóltam parancsolóan a három fiúra. Neville és Dean lehajtót fejjel ültek mint akik félnek attól, hogy valami rosszat mondanak, de Seamus megköszörülte a torkát és kihúzta magát.
- Nemrég menekítettek ki minket pár halálfaló karmából és a Weasley házban kötöttünk ki ideiglenesen- kezdet bele- Fred es George azon tanakodót vajon miképp lehet a segítségedre, hogy elérd a varázs világot. Aztán tegnap este beugrott az ötlet, indítsunk egy titkos rádió adást amit csak jelszóval érhetnek el az emberek. A jelszavakat elrejthetnénk újságokban amiket még engednek kiadni és...
- Ez mind szép és jó- szakítottam félbe- de ki vállalna be, hogy az újságja lapjai között rejtett kulcsokat tenne közzé ezzel az életét kockáztatva.
- Apa vállalta, hogy kerít valakit aki minden további nélkül benne van nekünk csak a rejtvényt kell feladni- magyarázta George és a három fiú mögé lépet.
- Még ha találunk is ilyen embert mi lesz a részletekkel?- kérdeztem mire bamba tekintetek fogadtak- A rejtvény megírása, kitalálása és a rádió műsorának vezetése.
- Ezeket mi vállaljuk- szólalt meg hallkan Neville- Seamus beavatott minket és mi úgy döntöttünk létre hozzuk a tervet még akkor is ha...- egy pillanatra elcsendesedet aztán bátran a szemembe nézett és folytatta- Akkor is ha te úgy döntesz ellenzed.
- Akkor lássuk jól értem e?- pillantottam rájuk- Ti hárman és még valaki akiről egyenlőre azt sem tudjuk benne lesz az egészben, az életetekkel mit sem törödve kampányolni akartok a jó ügy érdekében és nem féltek a következményektől?
Bolintottak és automatikusan én is ezt tettem.
- Jó rendben- szolaltam meg némi töprengés után- Jövő hétre szeretném ha minden kész lenne és a védelemre is hangsúlyt fektetnétek és látni akarom az első rejtvényt meg az adás témáját.
Négy reményteli szempár pillantott rám a kanapéról én pedig hihetetlenül büszke voltam rájuk. Ilyen emberekre van szükségem, ilyen lojális és vakmerő varázslókra.
- Üdv a rendben!

Sziasztok! Először is bocsánat kicsit megcsusztam pedig tegnap egy kommentben azt írtam, hogy kint lesz a rész és ha ma nem ír a kommentelő elfelejtem, de tegnap lusta voltam javítani. Másodszor nem emlékszem pontosan, hogy említi e a könyvben ki talalta ki a titkos rádiót és ki csinálja, de a filmben van egy jelenet amiben azt hiszem Seamus rádió adáson keresztül értesíti ha jól emlékszem a rendet (ha nem így van kövezetek meg) és rájuk esett a választásom. Meg pesze közre játszott az is, hogy a filmben Neville a végére elégé megbátorodik és gondoltam említést kéne tenni a folyamatról (a könyveket egyszer olvastam a filmek jobban megragadtak föleg ami az utolsó részeket illeti szóval bocsi ha nem úgy van mint a könyvben). A barmadik pedig egy személyesebb bocsánat kérés Zuzz19 től amiért most nem került fel a tetkoimról kép, de bekrepált a villanyom és lusta vagyok ilyen melegben megmozdulni szóval sorry.