A megmentő [Fred Weasley ff]

8. rész

Mr Weasley helyettem is visszavonult fújt mivel én használhatatlannak bizonyultam. Az emlékek úgy törtek utat maguknak, hogy szinte éreztem a szelőt az arcomon vagy a sarat az ujjam között. Ami vicces mert akkor este ezekből semmit nem vettem észre, de most már fel tudom idézni azt a mocsaras, lápos mezőt ahol földet értünk a hopponálas után. Magamtól tudom az Odúba vezető utat hiába még csak halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy oda tartunk vagy egyáltalán ott vagyunk e. Érzem az ismerős Weasley illatot és látom magam előtt a kis konyhát, de akkor este csak Fredet láttam. A kínoktól eltorzult arcot a testéből ömlő vért és a kezét ami az enyémet keresve kapálózott.
- Szeretlek- suttogta akkor, mintha búcsút venne és tudtam, hogy nem hagyhatom neki mégsem tettem semmit. Útban voltam a körülöttem rohangáló homályba vesző embereknek de senki nem szólt egy rossz szót sem. Nem küldtek el vagy löktek arrébb, simán csak kikerültek. Néha hallottam, hogy valaki beszél hozzám vagy próbál segítséget kérni, de el sem ért a fülemig a hang ott ugyanis őrült tempóval dobolt a vér. De Fred már rendben van. Lábadozik és még nem sok időt tölt az eszméleténél de rendben van, és nem engedi, hogy segítsek rajta. De él és még ha tiltakozik is minden alkalommal mikor ott vagyok lassan és nem túl feltűnően de használom a képeségeim. Most viszont én marha addig harcoltam amíg én is gyenge és ápolásra szoruló tehetetlen harcos lettem. Legalább a Balck ház ideiglenes beteg szobájában együtt fekhetek  ágyhoz kötve Freddel. Már ha Mrs Weasley nem vétózza meg a jogot, de tekintettel arra, hogy hivatalosan is össze fogjuk kötni az életünk nem igazán lehet ellenvetése a dolog ellen. Vagy ha mégis hát megtalálom a módját, hogy mellette lehessek.

Kellemes meleg és a jellegzetes Weasley illat az ami reggel először fogad. Az álom ami még ragacsos kezével utánam nyúlkál néha sikeresen vissza ránt a valóság halvány pereméről. A képzeletem galád játékot űz és úgy tűnik az Odúban ébredek pedig feldereng előttem, hogy a Balck házban hajtottam álomra a fejem. Megfordulok, hogy a kellemes meleg párnába fúrhassam a fejem, de helyette valami sokkal élőbb hever mellettem. Minden azonnal kitisztul, mint akit áramütés ért úgy ülök fel az ágyban.
- Mi a baj?- Fred szinte még alvás közben ül föl mellettem és kétséges, hogy a fejét tartani tudja. Haja kócos, a szemein látszik az ébredés és a hangja is kásás még, de amint meglátja ijedt arcom mintha mindez a múlté lenne.
- Megtámadtak?- pattan fel azonnal, de én csak esetlenül bámulom- Liz szólalj már meg.
- Hogy...- kezdem rekedten aztán egy gyors torok köszörülés után újra nekilátok- Hogy kerültél mellém?
- Ez a bajod?- kacag fel majd felemeli a takarót és vissza mászik mellém- Nyugtalanul aludtál és nem nézhettem tétlen a forgolódásod. Már egy hete, hogy itt vagy és minden éjjel dobálod magad az ágyban.
- Ha ezt anyád megtudja te halott ember vagy- figyelmeztetem magam elé meredve.
- Emlékeztetnélek, hogy nem rég elég közel jártam a halálhoz, azt hiszem ettől most eltekint egy darabig- nevető hangon beszél, de nekem cseppent sincs kedvem nevetni.
- Nem kell emlékeztetni- suttogom.
- Jaj ugyan már Liz- szinte magára ránt és lágy csókokat kezd hinteni a homlokomra- Túl éltem és csak ez a fontos. Nem szabadulsz tőlem egykönnyen.
A bűntudattól sem ami azóta minden éjjel társam magányos óráimban. Eltűnődőm vajon mit érez az a sok ember aki ebben az értelmetlen háborúban veszteséget él át.
- Feküdjünk vissza csak egy kicsit- kérlelt én pedig nem tudtam ellenállni. Vissza kényelmesedet én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.
- Elképzelted már milyen lesz a házas élet?- kérdeztem egy kisebb csend után.
- Persze- felelte éneklő hangon- George az utcára kerül, kár érte de így a legjobb, mi pedig a bolt fölé költözünk és fiatalságunk minden örömében meg mártózunk amíg meg nem születnek az ikrek.
- George tud erről- nevetek fel.
- Persze, hogy nem.
- Mit szólnál ha inkább vennénk egy kis házat valahol vidéken, egy olyat mint az Odú- felpillantottam rá de a tekintette messze járt.
- Szeretsz ott lenni igaz?
- Olyan mintha otthon lennék.
- Mert otthon is vagy- lágy puszit lehelt a homlokomra aztán újra a párnára hanyatlott- Akkor egy kis vidéki ház és sok- sok Weasley gyerek.
- Az előbb még csak egy ikerpárról volt szó- kaptam fel a fejem.
- A vidéki ház adja a sok Weasleyt nem gondolod?
- Remélem ha tényleg lesznek ikreink nem az apukájukra ütnek ugyanis te már most ütődőt vagy.
- Elizabeth Lili Potter ezt vond vissza- kapott színpadiasan a szívéhez mire csak megráztam a fejem.
Fred először össze szűkítette a szemét aztán hirtelen maga alá gyűrt és csiklandozni kezdet.
- Vond vissza- egy pillanatra megállt, hogy szóhoz jussak de csak a fejem ráztam.
Már lassan fel adtam volna a harcot és vissza vontam volna mindent, de az ajtó kicsapódott és Mrs Weasley nézett ránk.
Először dühösen csípőre tette a kezét aztán már nyitotta is a száját, hogy szidalmak ezreit zúdítsa ránk és főleg a fiára, de az utolsó pillanatban valami megtorpanásra késztette. Le engedte maga mellé a kezeit vet egy mély levegőt aztán tőle szokatlan szelídséggel pillantgatott felénk, vagyis akkor szokatlan ha az ikrek egyikéről van szó.
- Látom már sokkal jobban érzitek magatokat így lefáradhattok reggelizni- azzal ki is lépett és behúzta maga mögött az ajtót. Fred a győztesek vigyorával nézett le rám aztán mint aki jól végezte dolgát ő is egyedül hagyott a szobában. Minden annyira átlagosan zajlott ezen a reggelen, hogy csak egy napra elfelejtette velem a ránk váró megpróbáltatások sorát. Amik valljuk be még csak most kezdtek igazán veszélyesek és nehezek lenni, de azon a reggelen amikor Fred mellettem ébredt mindez semmivé lett.

Sziasztok! Több okból is nagyon pipa vagyok az első ide tartozik a másikat teljesen külön tervezem leirni kérem olvassátok el minél többen!!!! Most vettem észre, hogy bár én abban a tudatban éltem, hogy már tizedikén kint volt a rész valami miatt a kedves Wattpad nem méltoztatta feltenni és ezt csak most vettem észre ez az egyik ok a másikat hamarosan látjátok.