A megmentő [Fred Weasley ff]

15.rész

Gyomor ideggel keltem ami nem volt valami kellemes, de tekintve, hogy milyen nap van ma nem csodálkoztam rajta. Sietve kaptam magamra a ruháim, hogy még elcsípjem Harryt a próba előtt de nem jártam sikerrel.
- Gondolom az áruló testvéred keresed- hallottam meg Ron lekezelő hangját- Csak úgy megsúgom, hogy korán reggel érte jöttek és elment. Sosem bírta ha valami nem róla szólt.
- Emlékeztetnélek Ron, hogy eddig minden szarban mellette voltál. Elsőben amikor a követ szereztük meg hősiesen átvezettél minket az elő sakkbábuk között és feláldoztad magad, hogy tovább menjünk. Másodikban amikor lementünk a kamrába és megmentettük a húgod te félelem nélkül vettél részt velünk. Még a pókokat is kibírtad. Harmadikban egyedül néztél szembe Siriussal amikor még egy elme roggyant gyilkosnak hittük- magyaráztam hevesen.
- Mégis mindig mindenki Harryt ajnározta. Nem unalmas még, hogy az árnyékában élsz?- húzta ki magát dacosan.
- Téged csak az érdekel más mit gondol, de te is nagyon jól tudod hisz Harry annyiszor elmondta, hogy nélküled semmi nem sikerült volna. Kellettél te is, Hermione is és én is ahhoz, hogy mind ezt túl éljük- közöltem vele nyugodt hangon mire meglepetten nézet rám.
Az arcán viaskodót a megbánás és a megbántottság. Nem az volt a baja, hogy Harry játszik ezen a hülye játékon hanem az, hogy ő most nem lehet mellette. Csendben elsietett mellettem át a portréjukon és sejtésem szerint a nagyterembe reggelizni. Ugyanis reggeli után kezdődik a próba.

Eldobva minden neheztelésem Ron és Hermione mellett foglaltam helyet hiszen mégis csak Harry barátai vagyunk. Ginny mellettem ült és a kezem markolászta ami már majdnem leszakadt de hagytam, hogy rajtam vezesse le a feszültséget. Sosem mondta volna ki de aggódót Harry épségéért. Felettünk az ikrek szórakoztak és továbbra is a fogadásaikkal voltak lekötve de közben Fred néha végig simított a fejemen. Talán reflex volt vagy észre vette mennyire feszült vagyok de megetette amiért hálás voltam hiszen egy- egy ilyen simítás sokat segített. Elhangzót az első ágyú dörrenés és megjelent az első bajnok Fleur személyében aki a walesi zöldet kapta. A lány meg próbálta hipnotizálnia sárkányt, hogy megszerezze az aranytojást a többi közül. Bár jól haladt a sárkány mégis felébredt amint a lán abba hagyta a bűbáj mormolását, de így is sikerült megszerezni a tojást. Utána Cedric következtet a svéd sróforrúval én pedig imádkoztam, hogy a gömbláng legyen Harryé. A fiú egy követ ügyesen kutyává változtatott ami el is vonta a hatalmas gyík figyelmét egy ideig. Cedric ugyan megszerezte a tojást de mellé egy csúnya égési sérülés is társult így ő a gyógyító sátor felé vette az irányt. Behozták a kínai gömbláng sárkányt rögzítettek és elhangzót a következő ágyú szó. Behunytam a szemem és csak akkor nyitottam ki amikor a bolgár csapat üdvrivalgásban tört ki. Viktor Krumot pillantottam meg aminek egyáltalán nem örültem. Harrynek sikerült a legveszedelmesebb sárkányt kifogni. Fohászkodtam bárkihez aki meghallja az imáim, hogy a sárkány szédüljön el vagy ne vegye észre ikremet a fiú pedig ússza meg épp bőrrel. Krum hamar megszerezte a tojást és a sárkányt hamar elvezették. Szegénynek összetörtek a harc alatt a tojásai így szomorúan és megadóan kullogott le. Aztán lánc csörgés és hangos kiabálás csapta meg a fülem. Egy csapat varázsló terelgette a makacs mennydörgőt az aréna középébe de az a hatalmas állat folyton hadakozót. Az aki a nyakán lévő láncba kapaszkodót össze vissza repkedett, ahogy ez a monstrum a fejét rázta. Végül csak sikerült a pálya közepére láncolni mire elfeküdt és nem mozdult. Megragadtam a két mellettem ülő lány kezét és a körmömet is beléjük vájtam annyira izgultam.
- Ezt, hogy éli túl- sápítozott mellettem Hermione aki még a próba előtt belopózott a fiúhoz úgy, hogy nekem nem szólt ezért kicsit nehezteltem rá.
- Légy optimista- hajolt be Ginny elém, hogy lássa a lányt- túl élte a baziliszkuszt akkor ez sem lesz gond.
Elhangzót az ágyú én pedig nyikkantam egyet mire két kéz fonta körbe a derekam és hirtelen kiemelt a lányok közül. Mire fel eszméltem Fred előtt ültem ő pedig erősen tartott fejét nyakhajlatomba fúrva.
- Ne aggódj Harry erős fiú nem fog ki rajta ez a behemót dög- mormogta a fülembe miközben apró puszikkal hintette be az érzékeny bőröm.
- Az egyik legveszedelmesebb sárkányról beszélünk- nyeltem egy hatalmasat.
- Harry pedig a legveszedelmesebb tizennégy éves akit valaha láttunk- hajolt hozzám George.
Figyeltem, ahogy Harry előkapja a pálcáját majd varázsol de semmi nem történik így a sárkány felbőszülve nekiront. Ikrem kitér és egy kő mögött bujkálva lesi a tojást majd sípoló hang üti meg a fülem. A seprű hihetetlen sebességgel süvít a pálya felé egyenesen ikremhez. Harry szinte reptében pattan fel rá majd már az ég felé is száll. A sárkány kiterjeszti hatalmas szárnyait és ikrem után iramodik. Köszönhetően annak, hogy a sárkány nagy így nem kell akkora utat tennie, hogy elérje a fiút. A lánc megfeszül majd percekkel később csörömpölve válik ketté. Elhűlve figyelem, hogy az immár szabad állat a seprűn ülő fiú után iramodik és a kastély irányába indulnak. Tekintve, hogy az ideiglenesen berendezett aréna a kviddics pályán van elég messze vagyunk a kastélyhoz. Mindenki csendben fülel és az eget kémleli de elhalt üvöltésen kívül ami a sárkánytól származik mást nem hallani. Másodpercek töredéke alatt ér el hozzánk a csörömpölés, mintha egy fal omlana le majd jelenik meg Harry és egy bravúros mutatvánnyal felkapja a tojást és újra a magasba lendül. A kiértékelés alatt néma csend van mindenki az eredményt figyeli és végül a Griffendélház ujjongva fogadja Harry pontjait. Tompán hallom Ron hangját aki döbbenten magyaráz a mellette haladó lánynak de semmit nem fogok fel belőle. Érzékelem, ahogy Fred maga elé állít majd a derekamat tartva elindul velem együtt a lelátóról a sátrak felé. Elképedve forgolódok de addig nem párolok a feszültségem amíg az ikrem nyakába nem ugorhatok. Kitisztul a hallásom és már tisztán értem Ront aki épp Harrynek magyaráz arról mennyire sajnálja, hogy így félre értett mindent.
- Már tudom, hogy nem te dobtad be a neved a serlegbe és bánom, hogy nem hittem neked előbb, ugye megtudsz bocsájtani- hajtja le bánatosan a fejét.
Harry egy darabig hallgat majd felnevet és elengedve engem barátjához lép. Összeölelkeznek és együtt indulnak a kastély felé nevetve egymás szavába vágva beszélgetnek. A fiúk mögött nem sokkal haladunk mi Hermionével mosolyogva csendben hallgatva őket. Boldog vagyok, hogy újra együtt a kis csapatunk.
- Liz- fordul hátra hozzám Ron bűnbánó tekintettel- sajnálom amiket mondtam és köszönöm, hogy felnyitottad a szemem.
Majd a vállam felett átnézve újra megszólal.
- Tőled is bocsánatot kérek Fred, nem kellett volna összevesznem veled és olyanokat mondani Liznek ami nem igaz- pillantott újra rám bánatosan- Fred szeret téged nem azért van veled mert Potter a családneved.
- Ha ezt nem mondod akkor is rájön öcsi- karolt belém Fred és hangja mérgesnek tűnt- Nem volt jogod úgy beszélni vele, ahogy akkor tetted.
- Tudom- hajtotta le bánatosan a fejét azzal a tudattal, hogy Fred nem bocsájt meg neki.
- De ha ő képes neked ezt elnézni akkor én is- sóhajtott mire Ron mosolyogva kapta ránk tekintetét- Azért viszont nem kérek bocsánatot mert elrendeztem az arcod.
- Megérdemeltem- tartotta fel védekezően a kezeit.
- Ez nem igaz- háborodtam fel- Csak dühös voltál ilyenkor olyat is mond az ember amit nem gondol komolyan.
- Most mondta, hogy megérdemelte hagyd rá- rántott maga után Fred ugyanis idő közben megálltam.
- Te élvezed ezt ugye?- néztem fel gyönyörű szemeibe.
- Beismerte, hogy hibázót beismerte, hogy megérdemelten ütöttem meg, mi kell még?- pillantott le rám.
- Mondjuk, hogy elnézést kérj amiért megtetted- húztam össze a szemeim.
- Nem szeretem ha olyat bántanak aki nem érdemli meg- hajolt lejjebb- Azt sem szeretem ha olyat bántanak aki nekem fontos, Ron tudja, hogy olyat tett amit nem tűrök el és megérdemelte a büntetést. Téma lezárva.
Sóhajtva hagytam, hogy a nagyteremig húzzon majd ott maga mellé ültessen és boldogan bele folyón a társalgásba mintha a Ron és köztünk lévő vita sosem történt volna meg. Mind a két fiú a régi volt én pedig megnyugodtam és immár én is magam mögött hagytam a múltat a testvér viszállyal együtt. Nevetve hallgattam Ron beszámolóját aki épp Harrynek magyarázta kívülről milyennek tűnt a próba. Harry a szavába vágva pedig azt ecsetelte, hogy részvevőként milyen volt.