A megmentő [Fred Weasley ff]

13.rész

Reggel az esti éjszakázásához képest kipihenten ébredtem és emlékek kavarogtak a fejemben. Amint a tudatom elérte az agyamat hirtelen ültem fel. Még korán volt de amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem és a könyvtár felé vettem az irányt. Harrynek szüksége lesz a segítségre így nem vesztegethetem az időmet és most csak rá kell koncentrálnom remélem Fred megérti majd. Kikölcsönöztem minden könyvet ami a tusáról szólt, az elsőtől az utolsóig mind a kezemben volt. Tekintve, hogy eddig nem volt sok alkalom amikor megrendezték volna ezt a borzalmas játékot nem volt sok könyv a kezemben.
- Mik ezek?- bökőt Harry a kanalával könyveim felé már az asztalnál.
- Az eddigi tusák és a versenyeik, nem tudom mire megyek vele de kiszűröm milyen jellegűek lesznek- magyaráztam de közben nem vettem észre, hogy a poharas kezemmel erősen gesztikulálók.
- Jó ébresztés- nevetett fel mellettem valaki- Már csak azt kéne tudni mivel érdemeltem ki.
- Ne haragudj Fred- szabadkoztam és azonnal törölgetni kezdtem a fiú arcára borult narancslét. Harry szerint a töklé finomabb de azért én nem tudom megszokni az ízét.
- Még át gondolom mivel tudnál kiengesztelni- eresztett meg egy huncut mosolyt.
- Jó de lehetőleg Harry első próbájának végét várd meg, ha nem haragszol szeretnék neki segíteni- pillantottam bűnbánóan a fiúra.
- Ha haragszom ha nem akkor is segítesz neki és mivel én is ezt tenném ha Georgról lenne szó nem haragudhatok- hajamat összeborzolva húzót közelebb majd egy puszit lehelt a homlokomra.
- Ha George a helyemben lenne te csak abban segítenéd, hogy nyerjen- morogta Harry az orra alatt.
- Felháborító a feltételezés is- kapott játékosan a szívéhez ikrével egyszerre.
- Mi a baj Harry?- hagytam figyelmen kívül az ikreket akik így nem folytatták.
- Te azért segítesz, hogy ne hagyjam ott a fogam- morgolódót tovább.
- Azt akkor sem hagynád ott ha nem segítek viszont így, hogy segítek én is megnyugszom- magyaráztam mire megint csak morgott - Ne legyél már egy morgós vénember.
- Nem akarom ezt az egészet- sóhajtotta.
- Sajnos nem tudsz kiszállni úgyhogy jobb ha felkészülünk.

Így hát én az órák és a tanulnivaló mellett szellemileg készültem a próbákra míg Harry lelkileg. Próbáltam minden fontosabb dolgot kijegyzetelni, mint például a hasonló versenyszámokat és az azokon alkalmazót varázslatokat. Egy- egy teljes lap után futottam Harryhez, hogy a kezébe nyomhassam ő pedig átolvassa. Hálás volt minden igyekezetemért de mind a ketten tudtuk, hogy hasztalan ha egyszer úgysem tudjuk mi lesz a próba. Egyik nap ez viszont megváltozót. Harry és én éjjel lementünk Hagridhoz a köpenyünk segítségével.
- Azt mondtam egyedül gyere- szólt szigorúan a vadőr- No nem baj most már jöjjön Liz is, de legyetek csendesek és tartsátok magatokon a köpenyt.
Nem szóltunk semmit csak újra eltűntünk a kíváncsi szemek elől. Furcsa volt Hagrid viselkedése és az irány amerre tart de hamarosan le esett miért. A Bauxbaton hintója előtt megállt és bekopogót. Az ajtó nyílót és kilépet az igazgatónő Madame Maxime aki így közelről a mi magasságunkhoz képest hatalmasnak látszott.
A két felnőtt beszélgetni kezdet amíg egy tisztás szélére nem értünk ahol hangos zajok és tűz fénye tombolt. A tiltott rengeteg középén járhattunk így már érthető volt ez a hang miért nem szűrődőt fel a kastélyig.
- Sárkányok?- súgtam Harrynek ugyanis Madame Maxime még mindig a köreinkben volt. Ikrem mellettem lesápadt és láttam, ahogy az ájulás kerülgeti.
- Közelebb mehetünk?- ütötte meg a fülem a Madame hangja.
Hagridnak még ideje sem volt válaszolni a nő közelebb lépet a szörnyekhez a vadőr pedig hozzánk fordult.
- Az első próba egy sárkány?- kapta le a fejéről köpenyét ikrem.
- Mi a fene az ott?- böktem ujjammal az egyik súlyos ketrec felé ahol egy hatalmas innen nézve tüskés farkú sárkány tombolt.
- A legveszélyesebb mind közül egy magyar mennydörgő. Őt hozták utoljára mikor kiderült, hogy Harry is játszik. Fontos kikötés volt, hogy olyan sárkány kerüljön ide ami épp tojásokat rakott. Imádkozz fiam, hogy ne a mennydörgőt kapd- magyarázta az óriás hozzánk hajolva majd fel egyenesedet és követte a nőt- Nyomás a kastélyba- fordult még vissza.
Ahogy csak bírtuk és a köpeny engedte szedtük a lábunkat amíg biztonságban fel nem értünk a klubhelyiségbe.
- Magyar mennydörgő- ízlelgettem a nevét- Mintha hallottam volna róla, de fogalmam sincs, hogy hol. Azzal az összes könyvem egyszerre kezdtem lapozgatni egy varázslat segítségével, de nem jártam sikerrel.
Harry reggel levelet küldőt Siriusnak amíg én a könyvtárban ültem. Szóról szóra lemásoltam a mennydörgőről olvasott kevéske infót.

A magyar mennydörgő a legveszedelmesebb sárkány .
Óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják, szeme sárga, szarvai és a farkából kiálló tüskék bronzvörösek. Akár 15 méteres lángcsóvát is képes fújni. Tojásai cement szürkék és héja rendkívül kemény. A kicsinyei farkuk segítségével bújnak ki a tojásból. A magyar mennydörgő kecskét, juhot és ha alkalma nyílik rá embert eszik. Nagyából 4-5 méter magas és 15 méter hosszú, szárnyfez távolsága elérheti a 8 métert is.

Mikor Harry kezébe nyomtam a pergament és át tanulmányozta az oda írt információkat nyelt egy hatalmasat.
- Mi van a többivel?- pillantott fel rám.
- Hozzá képest a többi piskóta.
- Mit lehet tudni róluk?
- Ha igaz amit Hagrid mondót ma reggel akkor egy kínai gömbláng sárkány, közönséges walesi zöld és svéd sróforrú. Ezekről nem találtam komolyabb dolgokat csak ami a küllemükre vonatkozik- összegeztem.
- Melyik a legbarátságosabb?
- A walesi remekül beolvad de nem túl veszélyes. A gömbláng agresszív na az veszélyesebb lehet de a svéd a legbarátságosabb ha minden infó helyes.
- Szóval van két veszélyes és két békésebb sárkány a próbán. Annak az esélye, hogy olyat kapok ami nem öl meg azonnal ötven százalék- sóhajtót gondterhelten.

Sirius levele már másnap reggel megérkezett amiben arra kért, hogy éjfélkor Harryt várja a klubhelyiségben. Szomorú voltam, hogy engem nem várt de most ikrem a legfontosabb nem pedig én. De annak hála, hogy semmit nem tudtam a lent folyt dolgokról egész éjjel nem tudtam aludni csak forgolódtam.