A megmentő [Fred Weasley ff]

7.rész

Percekig egyikünk sem szól majd Fred egy halk sóhaj után mélyen a szemembe néz.
- Születésem óta George a legjobb barátom és legfőbb bizalmasom. Ketten a csínytevések mesterévé váltunk és szeretnénk kamatoztatni a tudásunk. Persze te is tudod, hogy anyu nem repes a varázsvicc bolt ötletétől de ez az álmunk.
- Az álmok fontosak és ha ez jelent valamit én támogatlak titeket- halványan rámosolygok.
- Köszönöm Liz. Viszont ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy bár élvezem a vicceket és csínyeket nem csak ebből áll az életem. Fontos számomra a családom és a barátaim is és eléggé védelmező vagyok ha róluk van szó.
Kisebb csend keletkezik a hallottak után amit megint ő tör meg.
- Te jössz- suttogja- Mondj valamit magadról.
- Van amit már ismersz az életemből de legyen. Harry és én a Dursley családnál élünk amint tudod, de nálatok sokkal otthonosabban érzem magam. A Privit Drive nem a kellemes emlékeim helye. Harryt és engem úgy kezeltek mint egy házimanót már pici korunk óta. Azt hitték agyilag sérült vagyok mert későn tanultam meg beszélni, de igazából csak hozzájuk nem akartam szólni. Amúgy is tiltva volt, hogy bárkivel beszéljünk így bezárkóztam. Aztán idekerültem és végre úgy érzem boldog lehetek.
- Nem a kedvencem az a család- húzza el a száját.
- Hidd el nekem sem.
- A mi családunk hiába szegény mindig összetartó volt. George és én előbb kezdtünk a csínytevéshez mint, hogy beszéltünk volna. Volt, hogy Bill és Charlie is benne volt egy-egy tréfában ami Percy irányába ment. Anya persze mindig kiakadt de apa csak nevetett rajtunk.
- Valahogy nem lep meg- nevetek fel.
- Kíváncsi leszek akkor is ilyen lesz e ha hasonló unokái születnek mint mi- mélázik.
- Szerintem akkor már úgy gondolja nem az ő gondja és támogatja őket.
- Az nem lenne fair velünk szemben de azt hiszem igaza van. Már csak az a kérdés mikorra tervezzük azokat az unokákat- olyan mosolyt villant felém, hogy azt hiszem elolvadok.
- Még te is gyerek vagy Fred.
- Az lehet de már most el tudom képzelni az életem. Egy kis ház két kis lurkóval na meg persze egy gyönyörű feleség- kicsit meglöki a vállam.
- Menthetetlen vagy, de sosem gondoltam, hogy ilyen éretten is tudsz gondolkodni.
- Még nem ismersz de hamarosan változtatunk ezen.

Még egy jó darabig beszélgetünk majd együtt indulunk vissza a klubhelyiségbe. Ez az este kellemes kimenetelű volt pedig azt hittem Fred elvicceli majd. Olyan oldalát mutatta meg amit talán George-on kívül senki nem ismer és ez kellemes érzéssel tölt el engem.

Olyan gyorsan elszaladtak az órák felettem és egyik sem fogott meg túlzottan kivéve az svk.
Mordon bebicegett a terembe, mű lába hangosan koppant a padlón és síri csend követte őt. Az ikrek már beszámoltak arról, hogy mennyire zseniális a fazon de nekem inkább a bizarr és az ijesztő jut róla eszembe. A névsor felolvasása közben a jó szeme a papírra tapadt de a mű össze vissza forgót és csak akkor állt meg ha megtalálta a név tulajdonosát. Többen elkapták a tekintetüket mikor rájuk pillantót de én nem adtam meg ezt az örömöt. Hosszan a szemébe néztem magamra erőltetve a világ összes nyugalmát de amint elnézet kiengedtem a benntartott levegőt.
- A minisztérium szerint csak hatodikban ismerkedhetnek meg a főbenjáró átkokkal- kezdet bele a tanításba- de szerintem jobb ha minél előbb felkészülnek arra, hogy mi vár magukra. Dumbledore természetesen egyet ért velem és engedélyt adót, hogy bemutassam maguknak az átkokat. Tud valaki nekem mondani egyet?
Tekintetét körbehordozta a termen és Hermionén állapodott meg.
- Imperio- felelte a lány határozottan de kissé megremegett a hangja.
- Igen, igen. Ez az átok annak idején sok fejfájást okozót a minisztériumnak. A nagyúr bukása után rengeteg halálfaló mondta azt, hogy csak az átok hatására cselekedet.
Egy hatalmas üveghez lépet amiben pókok voltak majd egyet kiemelt és pálcájával felé bökőt.
- Imperio.
A pók abban a pillanatban megmerevedett majd steppelni kezdet. Az egész osztály nevetve figyelte az eseményeket, négyünket kivéve. Ron félt az előtte bukfencező és trükköző póktól, Hermione és én pedig szörnyülködve figyeltünk, hogy Harryben mi játszódót le azt nem tudom.
- Viccesnek tartjátok- harsogta Mordon mire az osztály elcsendesedett.
Csak az állatot figyeltem, ahogy az üveg alján összekuporodik. Semmit nem hallottam abból ami körülöttem zajlót. Aztán ahogy elkaptam a fejem egyenesen Nevillre néztem. A fiú az asztal előtt állt fülére tapasztott kézzel és fájdalmas fintorral. A pók amit Mordon megnövesztet majd átokkal szórta némán sikított és összegörnyedt az asztalon.
- Hagyja abba- kiáltót Hermione- Nem látja, hogy szenved?
Hermione nem a pókra értette arra még csak rá sem nézet helyette Nevillt figyelte. A fiú hol meredten bámulta a szenvedőt hol pedig lehunyta a szemét. Mordon erre abba hagyta a kínzást majd visszatette és új pókot vett elő. Hermione keze lendült majd miután Mordon rápillantót és bólintót suttogva közölte az utolsó átkot.
- Avada Kedavra.
Mordon pálcájából hamarosan zöld fény tört elő a pók teste pedig élettelenül úszott a levegőben.
- A halálos átok. Senki nem élte még túl kivéve egy embert, ő pedig most is itt ül, Harry Potter- csapott az asztalra- Ha mind egyszerre szegeznétek rám a pálcátokat és kimondanátok az átkot még az orrom vére sem eredne el.
Magyarázót még a lankadatlan éberségről de nem igazán figyeltem rá. A zöld fény valahonnan ismerős volt és tudtam is, hogy honnan. A szüleink évekkel ezelőtt ezt a villanást látták haláluk előtt. Ezt láttuk mikor Harryt érte az átok, és ezt élte túl.

Unottan ültem a klubhelyiségben és épp a veszekedőket hallgattam mikor Harry óvatosan meglökött.
- Miért néz rád úgy Fred mintha fel akarna falni?- súgta a fülembe az említett felé biccentve.
- Szerintem úgy néz rám mint máskor- értetlenkedtem.
- Ja mert nem férfi szemmel figyeled. Eléggé bejössz neki.
- Az baj?- pillantottam rá.
- Inkább Fred mint valami agresszív idióta, mint mondjuk Zabini.
- Ő, hogy került a képbe?- néztem rá elképedve.
- Tetszel neki, hallottam amikor a haverjainak az ecsetelte milyen jó csaj vagy. Asszem szólok Frednek a konkurenciáról.
Teljesen ledöbbentem így nem tudtam neki szólni, hogy eszébe se jusson. Mire fel eszméltem már Fred előtt állt és a fiúnak magyarázott. Lassan melléjük léptem, hogy kihallgassam a beszélgetést.
- Nem konkurencia de soha nem is hagynám, hogy a húgod közelébe menjen.
- Ajánlom is és remélem tudod, hogy ha baja esik barátság ide vagy oda neked véged.
- Nem esik baja ha mellettem van, vigyázok rá ne aggódj.
- Tudok magamra vigyázni- csattantam fel.
- Persze- legyintettek.
- Nem óvodás vagyok kikérem magamnak- fontam keresztbe a kezeim miközben durcáztam.
- Attól még olyan kis pici vagy- koppintott az orromra Fred.
- Nem vagyok pici- toppantottam.
- De pici vagy fogad el, így vagy cuki.
Fred mielőtt elment megpuszilta a homlokom és lepacsizott Harryvel.
- Utállak- néztem morcosan ikremre.
- Tudom, hogy szeretsz- kacsintott rám.
Durcásan felvonultam a szobába de ott már kitört belőlem a nevetés. Még mindig nevetve dőltem bele az ágyamba majd a levakarhatatlan vigyorommal együtt aludtam el.

Először is szeretném megköszöni Mazikeen54- nek az eddigi részekre étkező votét. Hálás vagyok, hogy van akinek tetszik a történetem és várja az újabb részeket. Másodszor pedig örülök, hogy van aki egyátalán olvassa amit írok. Az építő jellegű kritikákat szivesen várom bármelyik rész kapcsán és amint tudok válaszolok.

Ui: Ez most egy kicsit unalmasabb rész lett, de remélem azért tetszik.