Szívdobbanás

Összetörve

18 +-os rész! Elolvasni csak saját felelősségre! 

Ötször öltöztem át egymás után, míg végül visszatértem ahhoz a ruhához, amit legelőször felpróbáltam. Fekete magas derekú farmernadrág, és egy királykék színű blúz, amihez egy elegáns kis fekete kabátkát vettem fel. Cipő gyanánt a fekete balerina cipőmet vettem fel, a hajamat pedig kiengedve hagytam és kivasaltam. Smink gyanánt kizárólag csak szempillaspirált és szájfényt használtam. Emlékeztettem magam, hogy nem randira készülök, hanem csak Dani mutatja meg a kiadójukat, és találkozni fogok az édesapjával is. Milán szerencsére nem volt itthon, a gyakorlati idejét töltötte az egyik ügyvédi irodában, és csak este hat óra felé fog hazajönni. Zsebre tettem a telefonom, előtte gondosan lecseréltem a háttérképem. Nem szerettem volna, ha Dani így tudja meg, majd ha készen állok, rá mindent elmondok neki. Talán egyszer még azt is, hogy az öccse megerőszakolt engem. Megszólalt a csengő, mire lesiettem a lépcsőn, sikeresen megbotlottam az utolsó fokon, és felkenődöttem a falra. Az ajtó azonnal kinyílt és Dani aggódva belépett.

- Jól hallottam, hogy leestél a lépcsőn?

- Csak az utolsó fokot vétettem el – magyaráztam.

- Értem. És ajtót nyitni siettél ennyire? – kérdezte elmosolyodva.

- Nem. Hova gondolsz? Én nem siettem – ráztam meg a fejem mire elnevette magát.

- Mehetünk?

- Persze.

- Amúgy nagyon csinos vagy – járatta végig rajtam a tekintetét.

Zavartan biccentettem és lopva szemügyre vettem az öltözékét. Rajta egy egyszerű koptatott farmer volt és egy barna magas nyakú pulcsi, ami tökéletesen rásimult a felsőtestére. Megráztam a fejem és inkább a falon végig futó repedésekre koncentráltam.

- Bogi...

- Igen?

- Sajnálom, hogy tegnap megijesztettelek. Én csak tényleg nem tudom, hogy segíthetnék neked.

- Nem kell segítened Dani. Egyáltalán nem kell velem foglalkoznod. Tudom, hogy Milán megkért rá, de... ellöktelek, megértem, ha inkább nem is akarsz velem találkozni. Komolyan, ha el akarsz menni, nem tartalak vissza. Tudom, jó szíved van, és kötelességednek érzed, hogy segíts, de nem kell. Jól vagyok.

- Befejezted? – kérdezte egy hatalmasat sóhajtva. – Nem fogok elmenni és egyáltalán nem kötelességből vagyok itt. Hanem azért mert fontos vagy nekem és tudd meg, hogy haragszom rád.

- Teljes mértékben megértem – biccentettem.

- Haragszom rád, mert nem kerestél meg engem. Mert úgy gondoltad, hogy nem vagy nekem fontos, hogy nem tudok neked segíteni. Haragszom rád, amiért ellöktél, mikor melletted kellett volna lennem.

- Éppen ezért nem várom el tőled, hogy segíts.

Dani egy kék Toyota Corollához vezetett és kinyitotta nekem az anyósülés felőli oldalt.

- Szállj be – kérte, én pedig engedelmeskedtem.

A kocsiban autóillatosító és férfi parfüm egyvelege volt érezhető, amit mélyen magamba szívtam és sóhajtottam egy nagyot. Dani beszállt mellém és beindította a kocsit, majd besorolt a forgalomba és csak azután szólalt meg.

- Milán tegnap este felhívott.

- Milyen meglepő – motyogtam a hajamat birizgálva.