Szívdobbanás

Mikor egy álom valóra válik

Megérkezve az esküvői ruhaszalonba már vártak minket. A szalonba belépve azonnal elénk siettek és teával kínáltak minket. Ugyan nem voltam szomjas, de udvariasságból elvettem egyet, majd belekortyolva körbe hordoztam a tekintetem a szalonban, megpróbálva befogadni az összes gyönyörű ruha látványát. A tea meglepően finom volt, de nem bírtam volna megmondani, hogy pontosan milyen. Valamilyen gyógytea lehetett, amit általában én nem iszom, de most jól esett.

- Az a helyzet csajszi, hogy rajtad kívül még hárman lesznek koszorúslányok viszont tiéd a megtiszteltetés, hogy kiválaszthatod, melyik legyen az a ruha, amit viselni fogtok – fordult felém Meli és letette a tálcára a kiürült csészéjét.

Követtem a példáját miközben folyamatosan ingattam a fejem. Nem volt jogom mások helyett dönteni.

- Ne haragudj Meli, de ez nem lenne tisztességes. Én sem örülnék, ha más döntene helyettem, mert mi van, ha nekem nem tetszik az a ruha, ami neki igen – magyaráztam.

- Mind a három lány nagy rajongód. Ami neked tetszik az nekik is fog. Csak nézz, körbe kérlek.

- Rendben. Körbe nézek, de a végső döntés a tiéd lesz.

- Megdumáltuk, na, menj. Én pedig addig vadászok magamnak valami gyönyörűséget – nézett körbe csillogó szemekkel.

Rámosolyogtam, majd követtem az egyik eladót a koszorúslány ruhák felé. Ott aztán magamra hagyott engem had válogassak nyugodtan én pedig azonnal oda is léptem az egyik ruhatartó állványhoz és elkezdtem átnézni a ruhákat. Egymás után toltam arrébb a vállfákat, míg a tekintetem megakadt egy barackszínű darabon. Levettem az állványról és alaposabban is szemügyre vettem. A ruhának A vonalú válla volt, csípő tájékon összeszűkült majd kibővült egészen térdig. Magam elé tartva a tükör felé fordultam és alaposan szemügyre vettem a tükörképem. Megpróbáltam magam elképzelni a ruhában, de aztán hamar rájöttem, hogy ez még nem az igazi. Vissza tettem az állványra és folytattam a kutatást. Volt még egy halványlila ruha, amin megakadt a tekintetem. Ezt a ruhát nyakba kellett megkötni és teljesen testhez simuló volt. Fel se kellett próbálnom, hogy tudjam, túlságosan is kényelmetlenül érezném magam benne. Folytattam hát a keresést, míg nem találtam kettő olyan ruhát, ami számomra tökéletes volt. Az egyik sötétkék színű volt amolyan infinity ruha, amit többféle képpen is meg lehetett kötni így mindenki a saját stílusa szerint hordhatta. Ezt a ruhát már felpróbáltam az egyik eladó segítségével és én úgy kötöttem meg, hogy egy X betűt formázzon elölről. Ide oda forgolódtam a tükör előtt a hajamat feltűztem majd leengedtem, aztán Meli hangját követve elindultam és hamarosan meg is találtam, éppen egy abroncsba bújt bele, majd kócos hajjal bukkant fel. Ahogy meglátott kikerekedett a szemem és felsikkantott.

- Tökéletes! Mintha rád öntötték volna! – sietett hozzám és közben az abroncsa ide oda billegett.

- Nekem is tetszik, ráadásul olyan, amit bárhogyan meg lehet kötni – simítottam végig a ruha anyagán. – Te találtál már valamit? – érdeklődtem.

- Igen, igen. Most fogom felpróbálni – bólogatott izgatottan.

- Akkor azt megvárom. Egyébként még van egy rózsaszín ruha is.

- Felesleges! Ez a tökéletes! Illeni fog a dekorációhoz. Veszünk hozzá kék magassarkút és kék egyen nyakláncot és meg is vagyunk – tervezgette miközben magasba lendítette a karját, hogy rá tudják húzni a menyasszonyi ruhát.

Könnybe lábadt szemekkel figyeltem Melit. A ruha, amit választott gyönyörűen állt rajta. Szívecske alakú felsőrésszel és rakott alsó résszel valami elképesztően gyönyörű volt. Felemeltem a kezem és a kézfejemmel letöröltem a könnyeim, hogy Meli ne lássa mennyire elérzékenyültem.

- Gyönyörű vagy – suttogtam, mire boldogan rám mosolygott.

- Köszönöm. Szerinted akkor jó? Még ezen, gondolkodtam – lépett egy másik menyasszonyi ruhához.

- Mindig az első ruha a tökéletes. Ez, ami rajtad van egyszerű mégis csodálatos. A másik túlságosan csicsás.

- Igen, igazad van. Akkor ez lesz. Csinálsz rólam képeket?

- Hát persze.

Hátráltam pár lépést és lőttem pár fényképet Meliről, majd mellé léptem és selfire emeltem a telefont. Egymást átölelve mindketten könnyes szemekkel mosolyogtunk a fényképeken, aztán Meli kikapta a kezemből a telefont, hogy engem is le fotózzon.

- Te nem akarsz felpróbálni egyet? – kérdezte hirtelen.

- Semmi értelme nem lenne – csóváltam meg a fejem. – Nekem már volt esküvőm.

- Csak polgári, egyházi viszont még nem.

- Nem is tudom. Szabad? – pillantottam az eladóra, aki mosolyogva bólintott.

- De előtte ezt vegyük le és akkor félre teszem nektek. Még három kell belőle ugye?

- Igen, igen – bólogatott Meli.

10 perccel később már én is egy gyönyörű csodában álltam a tükör előtt és a könnyeim megállíthatatlanul ömlöttek. A ruha, ami rajtam volt ejtett vállú volt, földig érő szatén ruha volt, aminek ujja csipkéből volt és az alkaromig ért.

- Édesem – ölelt át Meli, mire a vállára hajtottam a fejem és tovább szipogtam.

- Sajnálom csak... nem tudom mi ütött belém. Ez a ruha olyan gyönyörű és én annyira szeretnék az oltár elé vonulni, ahol Dani vár rám.

- Hát akkor miért nem teszed meg?

- Mert nem kérhetem meg Dani kezét.

- Nem is kell, csak vesd fel neki, hogy lehetne egyházi esküvőtök is. Megérdemelitek a rendes esküvőt. Várj, had csináljak rólad képet. Mosolyogj!

Felé fordítottam a fejem és egy halvány mosollyal néztem a telefon kamerájába. Meli titokzatosan mosolyogva kezdett el valamit írni majd, mint aki jól végezte dolgát zsebre tette a készüléket.

- Mehetünk sütizni?

Már akkor sejtettem, hogy valami van a háttérben, amikor elsírtam magam mikor felpróbáltam a menyasszonyi ruhát. De igazán biztos a dolgomban akkor lettem, amikor ahelyett, hogy a kedvenc somlóim helyett, inkább csak egy túró tortát ettem, majd hányingerem támadt, amikor elhaladt mellettünk egy nagyon illatozó tini lányokból álló csoport. Na, akkor mindent magam mögött hagyva rohantam a Wc-re, Meli pedig utánam. Tudtam, hogy ezúttal nem attól lettem rosszul, mert mocskosnak érzem magam. Miután kijött belőlem, aminek ki kellett, újból elsírtam magam.

- Bogi jól vagy? – aggodalmaskodott Meli a WC ajtó előtt toporogva.

- Igen – szipogtam és kiléptem a fülkéből, majd a mosdóhoz lépve megmostam a kezem és fröcsköltem egy kis hideg vizet az arcomra. – Jobban nem is lehetnék.

- Csak nem? – kapta a szája elé a kezét döbbenten.

- Azt hiszem, de – néztem rá boldogan mosolyogva. – Dani gyermekével vagyok terhes Meli – sírtam el magam.

- Istenem – visított fel és a nyakamba ugrott. – Babátok lesz, terhes vagy a tanárodtól – ugrált fel alá boldogan, én pedig vele együtt ugráltam. – Mikor mondod el Daninak? Ha gondolod Dávid nálunk aludthat, hogy csak a tiétek legyen a ház.

- Mielőtt elmondom, szeretnék biztosra menni. Majd veszek egy tesztet, és bejelentkezek a nőgyógyászomhoz. Utána elmondom neki – tervezgettem. – Rengeteg dolgom van. Meg kell csinálnunk neki az egyik szobát, bár akkor Dávidnak fel kell költöznie az emeletre, hogy a kicsi közel legyen. Bár az első pár hónapban úgyis velünk lesz egy szobában.

Meli nevetve figyelt engem, majd belém karolt és vissza mentünk az asztalunkhoz, hogy kifizessük a sütiket.

Drága olvasóim! Az utolsó előtti részhez érkeztünk, holnap hozom az utolsó részt! Addig is várom a tippeket, hogy mi fog történni az utolsó fejezetben ;) Puszillak titeket!