Szívdobbanás

Rohadtul akarlak

- Szó sem lehet róla – jelentettem ki abban a pillanatban, ahogy Dani előállt az ötletével miszerint vegyünk ki egy hét szabit és menjünk el valahova kettesbe. – Most kaptam meg a fiam teljes mértékben, nem fogom egy hét után lepasszolni.

- Nászutunk se volt, én csak arra gondoltam... á mindegy felejtsd el. Jó éjt – fordított hátat nekem Dani.

A fenébe! A szám szélét rágcsálva néztem Dani hátára, aki az elmúlt egy hétben már félmeztelenül, egy szál alsónadrágban aludt mellettem, mivel már a barátnője és a felesége voltam, így nem kellett udvariasan talpig felöltözve aludnia, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül a hiányos öltözéke miatt. De ez most nem lényeges, az a fontos, hogy sikeresen megbántottam a férjemet, amiért nem szeretném itt hagyni a kis fiamat. Viszont Daninak igaza volt, nászutunk se volt. Normál esetben már a Görög tengerparton áztatnánk magunkat, egy teljes hete, de nem készültünk nászúttal mivel érdekházasságnak indult és csak az esküvő után vált igazzá. Kinyújtottam a kezem és megsimogattam a hátát, ujjaimmal mintákat rajzoltam a bőrére és bűntudat markolászta a szívemet.

- Ébren vagy még? – kérdeztem csendesen, mire a hátára fordult és felnézett a mennyezetre.

- Jah.

- Nem beszélnénk meg ezt a nászút dolgot? – kérdeztem az ajkamba harapva és az ujjaim már a mellkasát cirógatták.

Veszélyes játékot űztem tudom, de képtelen voltam megálljt parancsolni a kezemnek. A héten már nem egyszer előfordult, hogy Daninak saját magán kellett könnyítenie, mert én folyton visszatáncoltam. Pedig tudtam, hogy Dani nem tenné meg velem, ő nem lenne velem durva, de mégsem tudtam teljesen elengedni magam. Hiába simogatott gyengéden, hiába ölelt körbe az ismerős illata, amikor a keze az ágyékom közelébe tévedt, elfogott a rettegés. Ha most elmegyünk kettesben egy teljes hétre és ott folytatom ezt, egyszer ő is megfogja unni. Nem teszi azt, mint Kolos, de megunja és meg is fogom bántani a viselkedésemmel.

- Szeretnék elmenni veled valahova és pár napig csak kettesben lenni. Én sem szívesen hagyom itt Dávidot és eszemben sincs megszabadulni tőle, de jót tenne nekünk, ha csak egymásra figyelnénk. Mármint belecsöppentünk ebbe az egészbe és még csak randira sem hívtalak, ha nem tekintjük annak azt a vacsorát, aminek szar vége lett. Szeretnélek jobban megismerni téged, mint barátnőmet. Egész éjjel fent akarok lenni és beszélgetni veled, hogy másnap délben keljünk fel és az ágyban lustálkodjunk egész nap. Este pedig el szeretnélek vinni, táncolni vagy csak sétálgatni a városban, vagy akár egy kis faluban, vagy az erdő közepén. Nem számít, csak veled legyek.

- Jó lenne, de Dávid...

- Nem haragudna meg. Okos kiskölyök, ilyen kis dolog miatt nem haragszik meg.

- De kivel lenne? Ki vigyázna rá?

- Majd a nagyszülők lerendezik egymás közt. Felváltva vigyázhatnának rá. Szerintem egy napot Meli és Zoli is bevállalnának. Mit, egy napot? Egy hetet is.

- De... mi van, ha történik vele valami? Ha beteg lesz, és én nem vagyok itt, hogy simogassam a pocakját és...

- Bogi ennyi szabadág neked is jár – szakított félbe. – Tőled jobb anyát senki sem kívánhatna, de néha a legjobbak is kikapcsolódnak. Vagy nem szeretnél velem kettesben lenni?

- Jaj, dehogyisnem – vágtam rá elvörösödve. – Nagyon szeretnék és én is úgy érzem, hogy bedobtak minket a mély vízbe, vagyis engem kevésbé mélybe, de te egyszerre lettél apa, pasi és férj. Én csak feleség és csaj – magyaráztam.