Szívdobbanás

Várva várt pillanat

Széles boldog mosollyal az arcomon léptem ki a bíróság épületéből, Dani kezét fogva. Előttünk apu lépkedett, akinek csak annyi dolga volt, hogy aláírt pár papírt miszerint lemond a fiam gyámságáról és átruházza rám a felelősséget. Így mostantól kezdve Dávid végre velem élhet, velem és Danival a közös otthonunkban. Amíg odabent voltunk, addig Dávid és Timi a közeli játszótéren ütötték el az időt, így arra vettük az irányt.

- Nos, mit csináljunk ma? – néztem Danira izgatottan. – Ez az első hivatalos apa lettem napod. Mit szeretnél csinálni a családoddal?

- Be kell mennünk a kiadóhoz, ma jön, ki a kampányfilm tudod. Élő bejelentkezés is lesz, számítanak rád – emlékeztetett.

- Igaz, kiment a fejemből – biccentettem. – És utána mit csináljunk?

- Kérdezzük meg Dávidot, úgyis az övé a döntő szó – mosolygott megsimogatva az arcom.

- Rendben. Apu ti mit csináltok?

- Hazamegyünk. Timi nézi a sorozatát, én pedig dolgozom.

- Tiltott szerelem?

- Már vagy harmadjára nézi végig. Én nem nézem, mégis kívülről fújom.

- A tiltott szerelem nagyon is jó. Tudod, van Az én lányomban Demir, neki a testvére a főszereplő a Tiltott szerelemben Behlul. Ők ketten alakítottak testvéreket a Kuzey Güneyben. Demir volt a Güney, de abban nem kedveltem. Inkább Kuzey párti voltam – magyaráztam Daninak.

- Aha, értem – bólogatott.

- Szerintem megemlítem Timinek, hogy kezdje el nézni Az én lányomat. Tuti tetszene neki.

- Nem, nem fogod neki megemlíteni – nézett rám apu ijedten. – Elég nekem hallgatnom a sok drámát így is. Az egyikben tiltott a szerelmük, a másikban harcban áll két család, a harmadikban elcserélték a gyerekeket, nem kell még egy beteg kislány is.

- Ezek közül mind nagyon jó sorozat. A megtört szívekben Ozant kifejezetten kedvelem, de Miran se rossz a Bosszú csapdájában.

- Mi ez a nagy törökök iránti szeretet? – érdeklődött Dani és átvetette a kezét a vállamon. – Kezdjek féltékeny lenni? – puszilta meg a homlokom.

- Amíg plátóiak a szerelmeim, addig felesleges. Majd szólok, ha aggódnod kell – mosolyogtam.

- Lekötelezel.

Belöktem a játszótér kapuját és mosolyogva figyeltem a csúszdázó Dávidot, aki amint észre vett minket felénk szaladt és Dani karjába ugrott. Talán egy kicsit piszkálta a csőröm, hogy Dani az első, aki ölelést kap, de leginkább örültem annak, hogy a fiam ilyen könnyen elfogadta Danit.

- Na, mi a helyzet kishaver? – kérdezte Dani kuncogva.

- Építettem homokvárat. Megnézed? Anyu utálja a homokot – magyarázta.

- Persze, hogy megnézem, de előbb puszild meg anyukádat, mielőtt úgy érzi kirekesztettük.

- Dehogy érzi úgy. Mi szeretjük anyut – jelentette ki és a nyakamat átfonva cuppanós puszit nyomott az arcomra. – Ugye nem érzed úgy? – pislogott.

- Nem is tudom, egy picit féltékeny vagyok – mosolyogtam megborzolva a haját.

- Nyugi, ne legyél – vigyorgott. – Szia, papa.

- Szia kisunokám. Remélem nem terhelted nagyon túl a nagyit.

- Dehogyis. Még szép virágot is szedtem neki.

- Helyes. Megkeresem, és akkor mi megyünk is haza – érintette meg a karom apu.

- Nem maradtok még? Beülhetnénk valahova sütizni – kértem nagyokat pislogva.

- Így is le vagyok maradva a munkával kicsim. Majd legközelebb. Legyetek jók – puszilta meg az arcom, majd kezet fogott Danival, és megborzolta Dávid haját.

Nem sokkal később Timi oldalán tért vissza, aki mosolyogva megölelt minket.

- Őszintén megvallva hiányozni fog a gyerek zsivaj.

- Ne aggódj, hamarosan újra hallani fogod – pillantottam a hasára. – És ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet látjátok majd.

- Hát persze, tudom. De akkor is furcsa lesz. Már megszoktam, hogy van egy kis segítőm – simogatta meg Dávid haját.

- Menjünk mielőtt valaki, szétveri – ragadta meg Dani kezét és elhúzta a homokozó felé.

- Hm... Peti előre mennél? Valamit szeretnék megbeszélni Bogival – karolt belém.

- Mi olyan van, amiről én nem tudhatok?

- Lányos dolgok – mosolygott rá Timi.

Apa összehúzott szemekkel nézett hol Timire, hol pedig rám, aztán a fejét csóválva elvette Timi táskáját és sarkon fordulva a parkoló felé vette az irányt. Amint hallótávolságon kívülre került, Timi arcára még szélesebb mosoly költözött.

- Nem volt alkalmunk kettesben beszélgetni, de amikor megérkeztetek hozzám, olyan mások voltatok. Te és Dani is. Csak nem jól sikerült a nászéjszaka?

- Sokkal jobb történt, mint holmi nászéjszaka – vigyorodtam el boldogan. – Bevallotta, hogy évek óta szerelmes belém. Hogy neki ez szerelem volt első látásra, pedig nem voltam a legjobb állapotban, amikor először találkoztunk – túrtam bele a hajamba.

- Ezek szerint mégiscsak igazam lett – nyugtázta. – Azt elmondta, hogy miért nem mondta el az igazat?

- Mert azt hitte, hogy nem működne. Úgy gondolta, hogy én nem járnék vele titokban és, hogy boldogtalan lennék mellette. Na meg persze ott volt apu is...

- Szerencsére édesapád azóta rájött, hogy Dani milyen remek férfi. Korkülönbség ide vagy oda, nektek egymás mellett a helyetek.

- Engem sem érdekelt soha a korkülönbség. Mondhatják, hogy az ilyen kapcsolatok nem tartósak, de mi leszünk azok, akik megcáfolják ezt.

- Úgy legyen – mosolygott rám és szorosan megölelt. – Hidd el most már minden sokkal jobb lesz, nem történhet semmi baj.

- Igen, én is így érzem – bólogattam. – Na, menj, mielőtt apa teljesen kiakad. Ja és nézd meg Az én lányom című sorozatot.

- Török?

- Aha.

- Akkor feltétlen – nevette el magát és még egyszer megölelt, aztán sietve elindult a játszótér kijárata felé.

Egy fa takarásából figyeltem, ahogy Dani és Dávid újabb tornyot húznak fel a már meglévő mellé, miközben vidáman beszélgetnek. Ahogy ott guggoltak egymás mellett, simán elhittem volna, hogy ők valóban apja és fia. Annyira hasonlítottak egymásra. A szemük színe, a hajuk színe és az arcvonásaik. Fel se fedeztem Dávidban, Kolos éles arccsontját, a kisfiam arca lágy volt és szelíd. Ha tippelnem kellett volna, akkor szerintem Dávid a két nagyapja kombinációja lett. Dani úrtól örökölte a haja és a szeme színét, minden mást pedig apumtól. Én se nagyon hasonlítottam a szüleimre, inkább a nagyszüleim külső tulajdonságait örököltem. Elővettem a telefonom, hogy megörökítsem ezt a pillanatot, és amint a fénykép elkészült Dani felnézett és rám mosolygott. A kezét nyújtotta felém, mire kiléptem a fa mögül és csatlakoztam a családomhoz.