Szívdobbanás

Csak ez számít

- Ne szaladj olyan gyorsan, a végén elesel – kiáltottam Dávid után, aki a játszótér felé szaladt, hogy elfoglalja, a hintát mielőtt valaki más teszi.

Mellettem Milán focilabdát rugdosott maga előtt és néha megállt dekázni.

- Apa azt hitte, hogy alakul kettőnk közt valami.

- Fúj – vágta rá. – Ne haragudj nem úgy gondoltam – nézett rám bocsánatkérő mosollyal.

- Tudom, hogy gondoltad és a részemről is egy hatalmas nagy fúj. Nem vagy az esetem tesó – karoltam belé és a vállának döntöttem a fejem.

- Hát pedig sok lány, elolvadna a gyönyörűségtől, ha össze jönnék vele. Szerintem ezt fogom bevetni majd az ügyvédi életem során. Egy mosoly és minden meg van oldva. Megvigasztalom szegény nőket, akik válóperre érkeztek.

- Kímélj meg a részletektől.

- Ha pedig a férfi fogad fel engem, akkor a nő bizalmába férkőzőm és keresek valami bizonyítékot ellene, amit aztán felhasználhatok.

- Kac kac. Nem Milán, te egy tisztességes ügyvéd leszel, aki mindent elkövet, hogy a legmenőbb ügyvédek közé kerüljön.

- Nappal tisztességes ügyvéd, éjjel pedig a legendás Casanova. Meg kell értened, hogy miért nem akarlak elvenni, képtelen lennék lemondani az élvezetekről.

- Gyertek már – kiabálta Dávid a hinta előtt állva. – Valakinek meg is kell löknie.

- Megyünk már – kezdtem el kocogni és mosolyogva felültettem a hintára, majd mögé léptem és meglöktem. – Úgy látom Hanna még nincs itt.

- Anyu – szólt rám idegesen.

- Bocsánat. Azt hittem, hogy miatta sietsz ennyire – szabadkoztam tágra nyílt szemekkel.

- Gondolom akkor nem bánod, ha elfoglalom ezt a hintát – lépett Milán a másik hintához és lassított mozdulatokkal megfordult és elkezdett leülni.

- Ne ülj rá, mert ha leszakad alattad, Hanna nem fog tudni hova ülni – magyarázta.

- Úgy gondolod, hogy leszakadna alattam? – vonta fel a szemöldökét Milán.

- Igen, mert ez gyerek hinta – bólogatott. – Ugye anya? Milán bácsi alatt leszakadna.

- Igen, biztos vagyok benne.

- Na, szépek vagytok, mondhatom – húzta össze a szemét. – Kettő egy ellen mi? Hol itt az egyenlőség?

- Milán bácsi alatt leszakad a hinta. Milán bácsi alatt leszakad a hinta – nevetett folyamatosan Dávid, én pedig vele együtt nevettem.

- Hát jó. Ha így állunk, akkor én haza is megyek, viszem magammal a labdát és nem fogok további csajozós tippeket adni.

- Te csajozós tippeket adsz neki?

- Nem! – vágta rá Dávid.

- De igen – bizonygatta Milán.

- Mondom, hogy nem – jelentette ki Dávid és a fejét hátra hajtva rám nézett. – Nagyon béna tippjei vannak – suttogta.

- Hé, ezt hallottam – horkantott fel és Dávidot elkapva a vállára penderítette és körbe-körbe forgott vele, amíg el nem szédültek.

Mosolyogva támaszkodtam a hinta tartó oldalának és őket néztem, ahogy bohóckodnak. Örültem, hogy Milán ilyen jól kijött a fiammal. Dávid egy éves volt, amikor megismertem Milánt és Timit, és azonnal megvolt köztük az összhang. Milán úgy bánt Dáviddal mintha a kisöccse lenne, a fiamnak pedig szüksége volt az ilyen fajta szeretetre. Kellett neki egy apa figura, akivel fiús dolgokat tudott csinálni és Milánban rálelt erre. Ezért is gondoltuk azt, hogy az lenne a legjobb, ha összeházasodnánk és Milán a nevére venné Dávidot. Elfigyeltem a kisfiam arcát és egyáltalán nem bírtam felfedezni benne Kolost. Azt a Kolost semmiképp sem, aki a drog rabjává vált. A régi Kolost igen, azt, aki akkor volt, amikor felvitt engem Abasáron a kápolnához és megvigasztal a maga módján. De ennyi. Leginkább furcsa módon Danit fedeztem fel Dávidban. Ugyan azok a kék szemek néztek rám, a haja színe pont olyan árnyalatú volt, mint Daninak. Könnyen meggyőzhetem magam arról, hogy Dani az apukája. Mennyivel jobb lenne, ha valóban ő lenne az. Milán és Dávid már a földön ültek és éppen csiki párbajt intéztek egymás ellen. Dávid kacagása megmelengette a szívem és könnyeket csalt a szemembe.