Szívdobbanás

A döntés

- Biztos vagy benne, hogy túrázni akarsz? – kérdezte Milán és ő is kiszállt a kocsiból, majd a vállára kapta a hátitáskáját.

- Igen. Kell valami, ami eltereli a figyelmemet. Túl sok minden történt az elmúlt pár napban.

- Hát igen, megkérték a kezed, berendeztétek az új otthonotokat, és elmentetek a bíróságra – sorolta. – Nem csoda ha besokaltál.

Megrántottam a táskám pántját és bevetettem magam az erdőbe. Milán csendben lépkedett mögöttem, és egy ideig semmi más nem törte meg a csendet, csak a természet hangja.

- Egész végig csendben akarsz sétálni? – szólalt, meg amikor más mélyen bent jártunk az erdőben.

- Talán.

- Szuper – sóhajtott fel.

- Te ragaszkodtál hozzá, hogy velem tartasz, eljöttem volna egyedül is.

- Hogy aztán eltévedj az erődben? Nincs az az Isten. De nem értem miért nem volt jó neked a Gellért hegy.

- Mert ott már rengetegszer voltunk és jövőhéten is oda akar menni Dávid.

- Most pedig azért nem ők vannak itt, mert?

- Mert pasis napot tartanak. Csak ő és Dani. Meg pont, hogy Danitól akartam egy kicsit megszabadulni, olyan furcsa a közelében lenni most, hogy – pillantottam a gyűrűmre.

- Megcsókolt téged hugica. Mi pasik nem csókolunk meg akárkit.

- Csak mindenkit – horkantottam fel.

- Nem! Olyat nem csókolunk meg, akire nem is vágyunk. Dani vágyik, rád törődj bele.

- De nem vágyik rám – vörösödtem el dühömben. – Csak azért tette, mert sajnál engem. Ha vágyna rám, akkor miért nem azt mondja, hogy hé... tetszel nekem és szeretném, ha járnánk?

- Komolyan? Mert akkor nem azt hinnéd, hogy sajnál? Miért nem vagy képes esélyt adni neki?

- Mert húgaként szeret, ő maga mondta.

- 7 évvel ezelőtt – vágta rá. – Könyörgöm, te nem látod a fától az erdőt. Szerencsétlen mit mondjon neked, ha te a fejedbe vetted, hogy csak jótékonykodik? Igen az öccse egy gyökér, akinek a karjaiba ő lökött, de sokkal jobb ember és szeret titeket, de nem mer lépni, mert te olyan, vagy mint egy házisárkány – morogta.

- Ez nem igaz – tátottam el a szám.

- Te is tudod, hogy igazam van.

Döbbenten néztem a távolodó háta után, majd a nyomába eredtem és közben ezerrel agyaltam. Nem értettem az egészet. Miért akarna Dani velem lenni? Mi változhatott meg azóta? Az arcom lángba borult, amikor találtam egy okot rá. Talán azért figyelt fel rám, mert lefogytam, tipikus pasi, amíg dagadt vagyok, észre sem vesz, de amint vékony leszek, azonnal felfigyel rám.

Mélyen magamba szívtam a természet illatát és sóhajtottam egy nagyot. Tekintetemet az erdőre szegeztem és megpróbáltam rendezni a gondolataimat. A gondolatok és a problémák elől menekültem ide, de úgy tűnik feleslegesen tettem. A gondolataimat úgysem tudom kikapcsolni.

- Milán – siettem utána és megkocogtattam a vállát. – Te mit tudsz?

- Hogy tetszel neki.

- Ő mondta?

- Látszik rajta. Ne csináld már Bogi, ha nem tetszenél, neki miért venne el, miért hagyta volna, hogy te rendezd be a házát?