Szívdobbanás

Tanuljunk meg biciklizni!

Tegnap végül nem mentünk sehova, helyette ott maradtunk a faházban és beszélgettünk, majd felhívtuk videóchaten Dávidot, aki nagyon jól érezte magát Meliéknél. Éppen Meli próbababája volt, ugyanis Meli tervez gyerek kollekciót is piacra dobni és pont kapóra jött neki Dávid. Miután beszéltünk velük, Danival elmentünk vacsorázni a közeli Rozmaring Vendéglőbe ahol mindketten sült kacsát ettünk, petrezselymes krumplival és lila káposztával, amit kólával öblítettünk le, majd visszafelé tartva sétáltunk egy nagyot, megkerültük a tavat, aztán hazamentünk és az ágyba bevackolva magunkat megnéztük a Passió című magyar musical félét. Erre had térjek ki egy kicsit. Nem vallom magam nagyon vallásosnak, de ez alatt a zenés musical alatt háromszor is elsírtam magam. Egyszer akkor, amikor Jézus elmondja, hogy Júdás el fogja őt árulni, ez alatt pedig a Holnap hajnalig című dal ment, majd legközelebb akkor, amikor Jézus, Ha volna két életem című dalt énekelte, utoljára pedig akkor, amikor Jézus és Júdás a Jelenés című dalt énekelték. Valószínűleg azért érintett meg ennyire, mert tudtam azonosulni a dalokkal. A musical vége után még egy tucatszor meghallgattam a Jelenés című dalt és teljesen beleremegtem Brasch Bence hangjába. Persze mindig is jónak tartottam, de most egyszerűen wow. Azt hiszem egy picikét meg is tetszett Júdás, de kizárólag, csak azért mert nagyon modern volt az egész. Dani kénytelen volt elkobozni a telefonom, hogy ne hallgassam unalomig a dalt, egy kicsit talán féltékeny is volt.

Most pedig itt állok a faház előtt és a két bérelt biciklit bámulom, amit Dani kéretett ide, hogy kocsi helyett biciklivel menjünk el Bélapátfalvára, majd onnan Szilvásváradra. Értékeltem tényleg, de az volt a nagy helyzet, hogy egyáltalán nem tudtam biciklizni.

- Gondoltam sokkal több mindent látunk, ha biciklivel megyünk – állt meg mellettem lelkes mosollyal.

- Hát persze, jó ötlet – mosolyogtam rá és odaléptem az egyik biciklihez.

Annyira nem lehet nehéz. Csak felülsz rá, megpróbálod tartani az egyensúlyt és tekersz. Könnyű lesz. Dani felpattant a fekete biciklire és felvont szemöldökkel várta, hogy én is így tegyek. Megragadtam a kormányt és átvetettem a lábam, de amint a pedálra tettem mind a két lábam, eldőltem, mint egy zsák krumpli. Fojtott nyögés közepette huppantam a földre, a bicikli pedig rám. Dani azonnal mellém pattant és leemelte rólam aztán felsegített.

- Semmi gond. Jól vagyok – jelentettem ki és megragadtam a biciklit. – Na, mehetünk? – kérdeztem kerülve a tekintetét.

- Bogi te nem tudsz biciklizni? Miért nem ezzel kezdted? – kérdezte a homlokát ráncolva.

- Igenis tudok biciklizni oké? Csak... csak fellökött a szél. Igen, a szél volt – bólogattam hevesen és erősen összpontosítva megpróbáltam elindulni.

Kettőt tekertem mielőtt balra dőltem, ám ezúttal Dani résen volt és elkapta a biciklit mielőtt megint maga alá temetett volna.

- Gondolom ez is a szél volt.

- Valamiért nagyon nem szeret engem a szél – biccentettem, mire a fejét csóválva elmosolyodott.

- Nem ciki, ha nem tudsz biciklizni Bogi.

- Tudok biciklizni Dani – toppantottam a lábammal dühösen.

- Bogi – nevette el magát.

- Tudok. Biciklizni – böktem meg a mellkasát villámló szemekkel.

- Elhiszem – mosolygott megsimogatva az arcom. – Akarod, hogy megtanítsalak, hogy szállj szembe azzal a csúnya széllel?