Szívdobbanás

Csajos nap

Reggel éppen kávét készítettem magamnak és Daninak, amikor csöngettek. Dani ment ajtót nyitni majd nem sokkal később Melivel tért vissza.

- Azta – nézett körbe elismerően. – Nem gond, ha szétnézek?

- Neked is, szia – mosolyodtam el. – Kérsz kávét?

- Aha, van csokis is?

- Igen van.

- Akkor olyat – kiáltotta a nappaliból. – Csajszi ez a háló kurva jó. Hány menet volt már idebent?

Félrenyeltem a kávémat és heves köhögésroham jött rám. Dani azonnal mellém pattant és megütögette a hátam, de közben vörösen égett a füle és nem nézett rám.

- Jobban vagy?

- Ja. Meli semmit sem változott – motyogtam a kezébe nyomva a bögréjét.

Halvány mosollyal elvette és nekidőlt a pultnak. Csendben kortyolgattuk a kávénkat amikor Meli megjelent, hogy átvágjon a konyhán.

- Na, hány menet volt eddig? – kérdezte felkapva a kávéját és folytatta az útját.

- Napi öt, azelőtt volt egy, hogy megjöttél volna. Ami azt illeti, siess kicsit, meg munka előtt szeretem, ha kényeztet.

Meli döbbenten torpant meg és felém kapta a fejét. Csak tátogtam, mint egy hal, és az arcom vörös színben pompázott. Dani ellenben velem, halál nyugodt arccal kortyolgatta a kávéját majd türelmetlenül a faliórára pillantott. Hihető alakítás volt meg kell hagyni.

- Viccelsz ugye? – kérdezte végül Meli.

- Miért tenném? A feleségem lesz, olyan hihetetlen, hogy le is fekszünk egymással?

- Bogi, esküszöl a barátságunkra, hogy lefeküdtetek? – fordult felém.

- Nem, mármint igen... vagyis – zavarodtam össze. – Nem feküdtünk le, de ha arra vagy kíváncsi, hányszor néztük meg a Bosszúállókat mióta itt vagyunk abban az ágyban, akkor az rengeteg.

- Szemét vagy, majdnem hittem neked – mutatott Danira, majd kilépett a konyhából, hogy megnézze az emeletet és Dávid szobáját.

- Miért adod alá a lovat? – néztem Danira kérdőn.

- Gondoltam leáll, ha megtudja, amit akar – vonta meg a vállát és elöblítette a bögrét. – Nekem most mennem kell, este későn érek haza – nézett rám.

- Okés – biccentettem próbálva nem mutatni mennyire idegesít, hogy kettesben tölti a napot Fannival, valahol a Balaton parton.

- Már most hiányzol, ugye tudod? – lépett közelebb hozzám és megpuszilta az arcom. – Sietek haza törpe. Szia Meli – kiáltotta.

- Csáó, elrablom mára a csajod.

- Csak hozd is vissza – nevette el magát és belebújt a cipőjébe. – Vigyázz magadra törpe okés? Semmi sírás, vagy idegeskedés, amíg nem vagyok itt értve vagyok?

- Igenis kapitány – szalutáltam. – Te pedig légy résen – kértem komoran.

- Mondtam már, nincs miért aggódnod – nézett a szemembe. – Kishavert puszilom.

- Menj, mielőtt elkésel – álltam meg a konyhaajtóban és összefont kézzel néztem, ahogy felkapja, a dzsekijét majd kilép a házból.